Előbeharangozó, kedvcsináló-berzenkedő izéposzt következik hajtás után.

Olyan rohadtul kivoltunk a Sevilla elleni vereségtől, hogy szokott programjainkat (tudjátok, kormányok megdöntése, puccsok pénzelése, háborúk szítása és finanszírozása) félretéve elvonultunk Tyli curacaói haciendájára, hogy emlékeztessük egymást: az élet szép!

Mármint nekünk, akik gazdagok és szépek vagyunk. Moratának például nemhogy nem szép, de egyenesen kurvaronda. Amit Alicantéban művelt, az egyszerűen elfogadhatatlan egy ilyen szintű csatártól. Hogy mást nem mondjuk, Dybala BL-gólkirály lett volna egy félidő alatt (ehelyett csak egy ordenáré nagy kapufáig jutott). Nem viseli jól a padot a csábos portugál, ez jól látszik. Ez tipikusan a legszarabb helyzet: fel kéne hozni, de ahhoz meg játszatni kéne, viszont most nagyon nem fér bele, hogy meccsekek menjenek el az ilyen hitvány teljesítményeken.

Szögezzük le, hiába mosta a szerecsent Allegri (takarodjon!), kurva nagy szívás, hogy nem nyertük meg a csoportot. Ha csak egy X-et fogunk, innen kapunk ellenfelet:

Gent, Arsenal, Dinamo Kijev, PSV, Benfica, PSG (a Roma és a ManCity nem játszik)

Így meg innen fogunk:

Barcelona, Bayern München, Real Madrid, Atlético Madrid, Chelsea, Wolfsburg, Zenit.

Nem túlzás kijelenteni, hogy a 60-70 százalékos továbbjutási esélyeink 30-35-re zuhantak vissza, ez pedig még az olyanoknak is könnyen összeálló matekpélda, akiknek a megkopasztásából S4tchy az első millióját kereste. Film is készült róla.

Ha nem akarjuk az őszi szezon mindkét végét korpás szarban füröszteni, illenék győzelmekkel zárni 2016-ot. Az idény első fele megvolt, aztán jött a Nagy Feltámadás, és egészen pofás helyre sikerült felküzdenünk magunkat amellett, hogy a BL-továbbjutást is kiharcoltuk. De most itt az ősz vége, és a bilbaói szoppantyúval már megmártottuk a fortyogó fosüstben a másik végét, jó lenne nem könyékig meríteni a bajnokságban és a kupában esedékes meccseken.

Biztosan feltűnt, hogy éppen egy ilyen sorozat derekán járunk: Lazio, Sevilla, Fiorentina, Torino és végül Carpi karácsonykor. Ahhoz, hogy az október-novemberi feltámadásnak értéke legyen, itt bizony tarolni kell. Le kell zúzni a Fiorentinát és a Torinót is a kupában (hazai pályán, ez még egymeccses párharc), hogy aztán egy Carpi ellen kiszenvedett 0-1-gyel, és dobogós helyezésről fushassunk neki 2017-nek.

Nagy kár, hogy pont a Fiorentina az ellenfél. Rohadt jó kis csapat a Viola, talán az egész bajnokság egyik legizgalmasabb társasága. A Serie A legjobb gólkülönbségével rendelkező Fiorentinának masszív a védelme, mint Torricelli mellszőre, elöl pedig az Ilicic-Kalinic kettős fossa a gólokat. A Borja köré épített középpálya pedig pont azt csinálja – méghozzá rohadt jól –, amit mi a legjobban rühellünk: presszingel. Belemászik a pofádba már a saját térfeled közepén. Már nincs Pirlo (és Hernanes, hehe), úgyhogy javult az öngyilkos labdaeladási statisztikánk, de továbbra sem szeretjük, ha nem hagyják nekünk szépen, békésen felvinni a labdát.

Mi most már teljes mértékben visszatértünk a 3-5-2-höz, nem meglepő módon most is így kezdünk. Annál meglepőbb módon Khedira egészséges, és Allegri ki akarja használni ezt a másfél órát, ezért összeáll az általa legjobbnak vélt középpálya: Khedira-Marchisio-Pogba. Allegri diagonálban gondolkodik, ezért a bal szárnyvédő Evra lesz, aki jobban védekezik Sandrónál Marcos Alonsón, a másik oldalon viszont nem Lichtenstein kezd, hanem Cuadrado, mert Allegri abban bízik, hogy Bernardeschit elöl marasztalja a szíve. A Fiorentina a pálya közepének megszállására készül, a 3-4-2-1-es rendszer két trequartistája, Borja Valero és Ilicic vissza fognak jönni középre, így elég nehéz estéje lesz a mi középpályánknak.

Ha extra motiváció kell, azért is érdemes nézni a meccset, mert egyrészt a lelátón blogunk három szerzőjét is kiszúrhatjátok, másrészt ha Allegrit megléptetné valamelyik angol olajmilliomos (elég komoly esély van rá), szerintem csak Paulo Sousában érdemes gondolkodni.