Ma futballozunk a Fortuna Düsseldorf ellen.

Ez nem feltétlenül jó hír, mert mostanában nem mindig megy nekünk jól a futball. Viszont ha nem futballoznánk, akkor csak 26 jóképű, sharmant férfinak drukkolnánk, és az elég gyorsan unalmassá válik. Úgyhogy  játszunk le.

Vélhetően az alábbi felállásban futunk ki a Signal Indulna Park gyepére:

Buffon – Barzamackó, Bonucci, Chiellini, Evra – Marchisio, Hernanes, Pogba – Morata, Cuadrado – Mandzukic

Barzamackó azért játszik jobbhátvédet, mert a két törzskönyvi jobbhátvédünk megmihálylott, Hernanes meg azért van a pályán, mert eladtuk Vidalt. A többi nagyjából adja magát (Dybala és Sándor Sándor hiányát már lassan megszokjuk), a felállásban még annyi különleges van, hogy Moratát meg a bal szélre fogjuk deployolni, hogy kordában tartsa a keletnémet szélsőket – a másik oldalon értelemszerűen Cuadradóra vár ugyanez a feladat. Mandzukic meg rúg hármat.

De félre a tréfát, mert nem vagyunk vicces kedvünkben. Nincs is okunk rá, mert november elejét írunk már, és még mindig csak nyomokban tartalmazzuk a tavalyi Juventust. Vannak jobb meccseink, vannak jó teljesítmények, de teljes egészében vállalható meccset eddig nagyon keveset játszottunk. Pedig ma muszáj lenne jól játszani, mert a szezon elején minden szembejövő által meggyalázott Arminia Bielefeld az edzőváltás óta agyonbasz mindenkit, mint a szart.

Bár igazából nem jó eredmény a döntetlen, azért sokan vagyunk, akik látatlanban elfogadnák, aztán majd lejátsszuk a következő körben a Cityvel a csoport első helyét. Csak ne kapjunk ki már megint, mert olyan jó volt négy éven át kéthavonta elbukni egy meccset, és igen nehezen szokunk hozzá, hogy mostanában mindenki gerincre vág minket.

Mindjárt kezdünk, utaljatok sok pénzt!