Sokkal közelebb volt, mint gondoltuk. Hogy ez jó hír, mert közelebb vagyunk a tophoz, mint azt sokan gondolták, vagy rossz, mert így még jobban fáj, azt mindenki szépen kvittelje le magában. Ez még nem elemzés, csak egy gyorshír: a világ második legjobb csapata vagyunk.

Volt ebben több egy ezüstnél? Ez a kérdés foglalkoztat most mindenkit, aki kétpofára kutyázza Cakirt. És lássuk be, nem is alaptalanul, hiszen abban a periódusban, amikor elfelejtette befújni a Pogba lerántásáért járó büntetőt, a Juve nyeregben volt, és ha gól születik a 11-esből, talán meg is nyeri a döntőt. Sokat tett érte, Allegri újra kitalálta, hogyan lehet a kaputól távol tartani Messit (aki azért így is kulcsember volt), és igazából mindent jól csinált egyetlen kivétellel: kezdette, és végig játszatta Pirlót.

Ha viszont onnan nézzük, hogy az első félidőben nemcsak eldőlhetett volna a döntő, de akár történelmi mennyiségű beszopott góllal is állhattunk volna, akkor nem marad más, mint meghajtani a fejünket, és kimondani: egy jobb csapattal szemben remekül helytálltunk, de ez csak ennyi volt elég. Köszönjük, jövőre újra próbálkozunk.

Valahogy úgy érzem, nem az volt megírva, hogy mi itt nyerjünk. Az elmaradt tizi mellett volt legalább öt tiszta lövőhelyzetünk a tizenhatos előteréből, de hiába lő onnan általában remekül Marchisio, Pogba, Vidal és Tevez, most egyikből sem lett veszélyes lövés: a fele fölé ment, a többi meg középre, a kapus kezébe. Aztán ott volt Buffon, aki elképesztően védett az egész meccsen (az a visszanyúlós az első félidőben, az mi volt, bazmeg?!), de az egyetlen hibájából azonnal gólt kaptunk. Az egész évben megbízhatóan isteni Tevez alig jelentett veszélyt a kapura – bár a gólban azért vastagon benne volt. Amiben viszont igazunk lett, és nem azért, mert kurva okosok vagyunk, hanem azért, mert egyértelmű volt, az Pirlo játéka. Butaság volt, felesleges, meccset befolyásoló baki, amit mégsem lehetett elkerülni. Mert hogy hagyhatta volna ki? Az utolsó meccsén? Hogy?

Egy másik dolog, ami várható volt, hogy Chiellini nem fog annyira hiányozni, mint sokan gondolták. Sőt tulajdonképpen még jól is jártunk vele, hiszen így játszhatott Barzamackó, és újra bebizonyíthatta, hogy toronymagasan ő a legjobb védőnk. És ha ezt kimondtuk, akkor folytassuk a gondolatmenetet: a Juventusnak a védelmét kell megerősítenie, ha BL-t akar nyerni olyan csapatok ellen, mint a Barcelona. Rugani? Talán, majd meglátjuk.

Lesz még szó a döntőről, most csak annyit, hogy köszönjük a fiúknak ezt az évet. Tele volt katartikus győzelmekkel, és nagyon közel álltunk ahhoz, hogy történelmet írjunk. Minden a helyére került, és ha nyáron ügyesen mozgunk, még innen is sikerülhet előrébb lépnünk, ami már álomszerű lenne. Azzal a gondolattal menjünk el nyaralni, hogy hiába nem vártuk az év elején, ez lett az a szezon, amiben végleg visszatértünk oda, ahova tartozunk: az elitbe. Csókoltatunk mindenkit!