Beni kvázi-bajnokavatót megéneklő helyszíni tudósítását már tervezzük bőrbe kötve, limitált példányszámban kiadni: egyszerre szinte teljes korrajz, vet fel fontos kérdéseket, csábít utazásra, és ellenállhatatlan, mint egy minőségi felsőmaró. Lehetetlen egyes elemeit egymás alá-fölé helyezni, egy gondolatát mégis muszáj kiemelnem: „…Rómában került napvilágra, milyen csodálatosan kényelmes érzés, ha a csapatunk két formációban is képes magas színvonalon teljesíteni. Allegri tökéletesen vezényelte le az átállást, hiszen idén már jobbára 4-3-2-1-ben verjük rommá a mezőnyt, miközben bármikor vissza tudunk váltani az unalomig drillezett, és pont ezért igen hatékony 3-5-2-re. Lehet, hogy Conte is meg tudta volna csinálni, de Allegri meg is csinálta.” És Maxi nem áll meg itt: nem elég neki a két, hatékonyan működő felállás, a kupában ismét 4-3-3-at láthatunk, Comannal, Pepével. Ugye neked is bizsereg?

Egy apróság sántít a fenti formációban: tegnap készült. Mára Barzamackó kikerült a várható kezdőből, a friss hírek szerint Bonuccival indítunk. Ezzel együtt világos a képlet: nem fossuk telibe a kupát, a középpályára az elérhető legerősebb arcokat küldjük harcba, és roppant mód bízunk benne, hogy a Hellashoz hasonlóan ezúttal is elsősorban a gyorsaság, nem pedig a teszt-jelleg lepi meg a lilákat. Az előző kupameccsen a borotvált, kizsírozott ánuszrózsákkal érkező veronaiak ellen nem jött le, hogy nem a 4-3-3 az elsődleges hadrendünk. Ahhoz a meccshez képest ma borítékolhatóan melegebb lesz a pite.

A Fiorentina ugyanis maga mögött hagyta az őszi balfaszkodást. Az első 11 fordulóból négyet is elveszítettek, azóta viszont mindössze egyszer (tipszmiksz-gyanús módon pont Parmában) kaptak ki, miközben a kupából elég meggyőző játékkal kicsapták a Romát, és a Tottenham ellen sem volt kétséges, melyik a jobb csapat. Mindezt úgy érték el, hogy elengedték Londongrádba Cuadradót, ráadásul úgy tűnik, nem is jártak rosszul azzal, hogy az afgán futógépet elfogadták a barter részeként. Salah ugyanis a bajnokságban négyszer lépett pályára, és szűk két meccsnyi játékperc alatt berámolt három gólt és adott egy gólpasszt. Kicsit Kraszics-féle déjá vu a szitu: jön egy gyors szélső a semmiből, aki pusztán a sebességével is komoly problémát jelent az ellenfeleinek. A Milos-lufi viszonylag hamar kipukkadt, majd látjuk, Salah meddig húzza ezen a színvonalon. Az tuti, hogy még a lábában van a bugi; vélhetően miatta jön inkább Bonucci Barza helyett. A lilák védelme lesz kissé tartalékos: a szokásos Gonzalo Rodriguez, Savic belső kettősből a montenegrói helyén Basanta, Tomovic helyén a meccshiányos Micah Richards várható. Megússzuk a szerintem atom Pizza-Valero kettőst is, középen Vidalékkal nyerhetőnek tűnik a meccs Aquilani, Badelj és Mati Fernandez ellenében.

Abba szükségtelen belemenni, mennyire várjuk azt a nyomorult ezüst csillagot. Vannak juventinók, akik odáig mennek, hogy a BL-ben előbb-utóbbi úgyis kiszopunk, inkább a kupára kéne ráfeküdni, hogy a bajnokság mellé még behúzzunk valamit, ha már a Szuperkupát úgyis elnyamvadtkodtuk. A Juventus almanachjában részemről elférne a burundi megye kettő bajnoki címe is, szóval ja, veressünk csak a kupában. A Fior kellemetlen, mint egy genyó urológus, de tavaly se voltak gyengébbek, és az EL-ben hazai döntetlen után is kicsaptuk őket. Ugyanezt várjuk most is, annyi különbséggel, hogy most nem baszcsizzuk el az odavágót. Mindjárt kezdünk, izgi lesz ez a 4-3-3. Allez Vladimir, forza Pepinnyó, vamos Nando, rajtatok a világ szeme!