A Fiorentina elleni borzadályról azt írtuk, azért volt ilyen, mert ilyennek akartuk. A tegnapi abból a szempontból hasonlított rá, hogy Torinóban is az erősebb csapat akarta, hogy ilyen legyen a meccs, és hát lássuk be, a végén már mi sem bántuk. Továbbjutottunk Hallegrivel. Contével meg tavaly kiestünk. És?

Ez az Atlético Madrid olyan, mint a varacskos disznó kölke: csak az anyai szem látja szépnek. Ha valaki nem elkötelezett szurkolója a madridi csöveseknek, az talán egészen addig a pontig érez némi szimpátiát a csapat ellen, míg össze nem hozza vele a balsors. De csak addig. Utána már heveny öklendezés fogja el, ha meglátja a bicskás zsebmetszőkből és kocsmai brigantikból álló csürhét, akik hiába roppant hatékony, amit csinálnak, az egyik legundorítóbb csapatot alkotják a földkerekségen.

Van egy kedves falusi barátom, aki egyszer elmesélte, hogyan kell etetni a pulykákat. Ha csak úgy besétálsz a kajával a hónod alatt, felborítanak a picsába, és összecsipkednek, megrugdosnak, ahol vagy. Tehát nem a kajával kell bemenni hozzájuk, hanem egy szívlapáttal. Megkínálod egyszer, attól lelassul, aztán még egyszer, attól kicsit megjámborodik, de ha biztosra akarsz menni, még egyet nem árt adni neki, és akkor kiszórhatod a kajáját.

No, valahogy így kell az Atlétivel is. Semmi mással nem tudod megverni, csak azzal, amiben meg ő a legjobb. Illetve meg lehet máshogy is, csak ahhoz nagyon jónak kell lenned, de sajnos ez a Juve annyira nem jó. Nekünk kellett volna undorítóbbnak lennünk, gyömöszölni a labdákat a 16-oson belülre, és ott ütni-vágni, vagy dobálni magunkat. Ki kellett volna állítatni Siqueirát, bár ez inkább a bírón múlt, mert bőven tett annyit, hogy megkapja a pirosát. Sajnos azonban nem tudtunk undorítóbbak lenni az Atlétinél, annyira pedig nem vagyunk jók, hogy labdarúgásban megverjük őket. Ez felfogható kritikának is, de igazából csak egy tény.

Hé, hááá, hé, báze!! Há, otta, ee!

Szóval továbbjutottunk, és ez üdítő fejlemény. Conte alatt fecnikre szaggattuk a Serie A-t, de Európában valójában egy Chelsea elleni meccset tudtunk felmutatni az irányítása alatt, a többiről jobb nem beszélni. A Sahtart akkor vertük, amikor ott már nem ment a bajnokság (itthon az X-nek is rohadtul örülhettünk), a Celtic ellen törte a hátunkat a háló, csak némi mákkal gyorsan bepofoztunk nekik kettőt, a tavalyi évet meg jobb, ha ahogy van, elfelejtjük, mert csak kellemetlen emlékeink vannak, semmi más. Ehhez képest most elbuktuk ugyan a két fontos idegenbelit, de egyiken sem voltunk szarok, és oda-vissza lerendeztük a soros skandináv kiscsapatot, így a Olimpiakosz legyőzése már elég volt ahhoz, hogy továbbmenjünk.

Ettől még nem estünk hanyatt, inkább a tavalyi volt kiugrónak szar meglepetés, mint ez, ráadásul ugyebár másodikként mentünk tovább, ami azt jelenti, hogy így néz ki a névsor, amiből hétfőn ellenfelet sorsolnak mellénk:

Real Madrid (jaj!), Bayern München (jajajajj!), PSG/Barcelona (pfff…), Dortmund, Monaco (fuckyeah), Chelsea, Porto.

Első blikkre a Monaco és a Porto tűnik egyértelműen verhetőnek, jelenlegi formájában a Dortmund és a Chelsea lehet szoros, a többiek a meleg szart is kiverik belőlünk, az a gyanúnk. Hétfőig viszont még van időnk örvendezni egy kicsit, és azt is megpróbálhatjuk elfelejteni, ahogy tegnap az utolsó negyedórában, amikor már újra vezetett az Olimpiakosz, csaltuk a játékot hazai pályán.

Pedig igazából mindent jól csináltunk, 72 százalékban nálunk volt a labda, 92 százalékkal passzoltunk, tehát nagyon vigyáztunk a labdára, és 11 kapuralövéssel próbálkoztunk, úgyhogy tényleg csak egy jó centerjáték választott el a góltól és a győzelemtől főleg, mert Tevez istenség volt! Llorente viszont egy lankadt fasz, és ez nem fér bele még úgy sem, hogy 5-6 meccsenként beírja, hogy DNKROZ, és mészárol. Jellemző, hogy a százmilliós Morata meg zsibbad a padon, pedig ennyi pénzből kifért volna egy jó center is – vagy megtarthattuk volna Kolompár Hulkot ingyéé.