Még mielőtt a varjak mély gödörbe károgták volna a Juventust (a jövő héten egyébként már több helyen fagyni fog!), a Palermo legyőzésével befogtuk a csőrét a vészmadaraknak. Nem volt nehéz meccs, ezért messzemenő következtetéseket ne vonjunk le. Villámgyors értékelés.

Amikor az ötödik percben a Juventus már a harmincadik elpasszolt labdánál tartott, felrémlett, hogy nem lesz meg a zsinórban 23. hazai bajnoki győzelem – aztán szép lassan kiegyenesedtek a dolgok, de azt azért véssük bele tényként a monitorba, hogy ritkán játszik hazai pályán annyira veszélytelenül a Juve, amennyire az első félidőben tette: ennek sok oka lehet, mi arra tippelünk, hogy a középpálya és a csapat mozgatórugójaként fungálni igyekvő Pirlo formája továbbra is inkább aggasztó, mint elfogadható. Szundival kapcsolatban legtöbben a korát hozzák fel ellenérvként, ami jogos, de a modenai és az isztambuli teljesítményének magyarázatául ez kevés. Lesz ő még jobb is, muszáj neki.

A szintén sokat kritizált Vidal nem felejtett el tahó lenni: kb. másfél évtizedes divat, hogy a céltáblaként szolgáló játékosok egy-egy góljuk után csendre intik a saját közönségüket. Türhőség, kicsinyesség olyan emberektől, akik a szurkolók által generált bevételből kapnak sok-sok millió eurót évente. Vidal valószínűleg nem túl jó minőségű ember, és hogy mennyire jár a fellegekben, azt az is jelzi, hogy képes egy rangadó előtt 48 órával ittas állapotban hőzöngeni egy hajnali buliban. Probléma. A gólja szép volt, de kisebb arc kellene.

„Ünnepeljetek, csóró melósok!”

Ennél már csak a gólpassz volt szebb, ami pedig Teveztől jött: a brazil nem játszott ma ellenállhatatlanul, még a levlistán is felmerült egy pillanatra, hogy lehetne pihentetni, de Allegri (akinek ideje volna takarodnia végre) erre képtelen. Hála az égnek a válogatott meccsek alatt azon kevés kerettag egyike ő, akinek semmi dolga, így csicsikálhat kedvére.

Ne feledkezzünk meg Llorente gólcsendjének megtöréséről: szerintünk az andalúz ezzel végképp megszabadult a béklyótól, és ontani fogja a találatokat. A fejesénél is fontosabb, hogy végre játékban is kezd magára találni.

Szóval, nem volt ez valami hatalmas nagy próbatétel, szerencsére a Juventus ma olyan szinten van, hogy a krízis nem vájja bele túl mélyen a karmait a csapatba: nincs olyan messze a 7. hely emléke, (ahogy a beharangban is megénekelte bencsi), így néha meglepődünk, hogy egy-egy botlást általában gyors korrekció követ. Kivéve a BL-t, ott folyamatos a bénázás.

Ja, és éljen sokáig Enzo Maresca!