Értek minket kellemetlen élmények, előfordult, hogy lejátszották a csapatot egy félidő erejéig, de a Juventust egyedül a Bayern döngölte földbe az elmúlt néhány évben. A többi csúnya eredmény alkalmával leginkább magunkat szopattuk, legyen szó a normál esetben tét nélküli török sárdagasztásról, a negyed óra alatt szájpecekkel beszopott firenzei négyesről, vagy a fisifosi, ötlettelen játékkal elmaszatolt Benfica-visszavágóról. Szó sincs tehát arról, hogy bárkitől tojnunk kellene. Az Atletit sem féljük, annál inkább tiszteljük.
Nem csak mi, egész Európa féltérdre ereszkedhet előttük: az élmezőnyhöz képest közepes költségvetéssel verték a bajnokságban a Megközelíthetetleneket, és a BL-ben is csak pár perc, és a saját szintjükön nem megoldhatatlan koncentráció hiányzott a Master of Puppets óta tapasztalt legnagyobb csodához. Ráadásul egy kimondottan tökös, férfias, rosszarcú gengszter viszi őket; Simeone a randa milánói múltja ellenére bármikor bebocsátást nyerhetne egy szerkesztőségi értekezletre. Diego, ha ezt olvasod: lefolyna a zselé a homlokodon, wink-wink.
A sztárcsapatokon és futballmenedzser-játékokon nevelkedett szurkolói réteg kurvára nem tud mit kezdeni a madridiakkal. Nincs egyetlen poszterre való tinibálvány-játékosuk, nem igazolnak brazilokat 40-50 millió eurókért, rendre eladják a legjobb csatáraikat, nincs százmilliós ázsiai táboruk, az edzőjük sem különösebben tapasztalt – ezek alapján sokan a mai napig túlértékelt középcsapatnak tartják őket, és alig várják, hogy az Atletico-lufi kipukkadjon. Ránézésre nincs semmi őrületes titok a játékukban: papíron félig-meddig elavult 4-4-2-t nyomatnak, valódi szélvészgyors szélsők nélkül, inkább védekező, mint támadó szellemű középpályásokkal. Nem birtokolják kiugróan sokat a labdát, nem lövik szét az ellenfelek kapuját, nem passzíroznak senkit a kapujához órákon keresztül. Viszont bátrak, gyorsak és türelmesek, mint a picsámnyi mongúz, akit a kobra fenyeget, és eszméletlen felkészültek fizikailag. Ez a videó magáért beszél.
A tökéletes testi felkészítést egy papíron egyszerű, gyakorlatilag az ellenfelek számára rettenetesen fárasztó taktikai elemmel egészítik ki: felvállalják a párharcokat, folyamatos nyomás alatt tartják a labda nélküli embereket is. Ez az olasz mezőnyben megszokott, de nem azon a színvonalon, ahogy az Atleti csinálja. Ebből adódik, hogy kiugróan sok gólt szereznek állított helyzetből. A mai GdS-ből lopott grafika semmit nem árul el abból, milyen nehéz dolga lesz Chielliniéknek. Hint: Godin a vébén rögzített helyzet után fejelte az olaszokat kiejtő gólt.
Nem ők játsszák a legszebb focit, ez tény. Mégis a maguk olaszos, fizikai, alapvetően védekező, agresszív, kellemetlen módján Európa egyik vezető csapata ez. Godin szerint a szívük viszi őket – enyhe eufemizmus arra, hogy kidolgozzák a belüket. Ez egy Bologna on steroids. Kizsigerelően kellemetlen lesz ellenük játszani.
Jó hír, hogy nálunk sem csupa finomkodó ladyboy borotválja a combját az öltözőben. Teveztől már előre fosnak a dél-amerikaiak. Karcsika pártbélyeg egyszerűségű, zsigeri állhatatossága atletis erény, ha nem nálunk játszana, simán el tudnánk képzelni odaát. A Sky épp aktuális infói szerint Caceres visszatér a kezdőbe, bal oldalon Evra, elől Karesz mellett Nándi játszhat. Allegri állítólag sokat agyalt azon, hogy a szokásoshoz képest hátrébb húzza a védelmet, és a tőlünk kissé idegen, de Moratának otthonos gyors indításokra alapozzon; úgy tűnik, ezt a kezdéstől nem vállaljuk fel. Latinos, cérnakesztyűs finomkodás helyett parasztos ökölharc lesz; kolbásszal, hagymával, fehér kenyérrel és machetével készüljetek.
PS: zöldben toljuk ma, hoppácska.
