2014 májusának elején jelent meg Olaszországban Luciano Mogginak, a Juventus egykori általános igazgatójának a könyve „Il pallone lo porto io” („A labda nálam van”). Moggi nem először írta meg a gondolatait, hiszen már jelent meg tőle könyv, méghozzá 2007-ben, az “Un calcio nel cuore” – az akkori mű egy picit töményebb, és sokat foglalkozik a Calciopolival, de abban is ír átigazolásokról, edzőkről, klubvezetőkről, játékosokról és érdekes meccsekről. A most megjelent munkája ismét rövid történetekből épül fel, amelyek egymással nincsenek szoros kapcsolatban, mégis egy kerek életpálya jön ki a végére.

Amikor készültem erre a posztra, akkor bedobtam a témát egy közhelygenerátorba (ez a szerkezet segít nekünk kulcsmondat-tippeket adni – drága mulatság, de sok munkát megspórolunk vele). Most ezt adta ki: Moggit lehet szeretni vagy nem szeretni, de észre nem venni őt: lehetetlen.

A generátorral egyetérthetünk, mert Mogginak hihetetlen érzéke van a sztorizáshoz, és ha a könyvben leírtaknak akár csak egy töredék része is igaz, már az egy olyan izgalmas létet feltételez, amely kevés embernek adatik meg.  Akinek a fülébe cseng Moggi hangja, az szinte hallhatja, ahogy mesél.

Beszél a családjáról: megtudhatjuk, hogy az apja favágóként kereste a kenyerét, van egy húga, és azt is, hogy édesanyja még mindig él (ne feledjük: már Moggi is 77 éves).

Elmeséli, hogy hogyan sikerült meggyőznie Nedvedet a Juvéhoz való igazolásról. Elolvashatjuk hogy játékos-megfigyelői múltja annyira gazdag, hogy azt eddig elképzelni sem tudtuk. Már 1962-től ilyen minőségben dolgozott a Juventusnál: Furino, Gentile, Rossi és Brio is az ő közreműködésével került Torinóba. Szóba került természetesen Nápoly és Maradona – és még számos más érdekesség.

A Juventus szurkolókat talán a Del Pieróhoz való hozzáállása érdekelheti leginkább: Moggi róla nincs olyan egyértelműen jó véleménnyel. Megismétli, amit már a 2007-es könyvében is megjelent, miszerint mennyi mindent megtett azért, hogy Del Piero ne kerüljön el 1994-ben a Parmához – de ezúttal árnyalja a képet: “(…)óriási tehetség volt ő. Tehetség, de nem igazi vezér. Talán a Juventus szurkolói most megsértődnek, de ez az igazság. Az igazi vezéreknek nem az a fontos, hogy egy valagnyi pénzt keressenek egy olyan szerződés aláírásával, amelyet óriási munka előkészíteni.”

A könyv végén még 100, néha kellemetlen kérdést is megválaszol, nem túl banális módon. A kérdések végtelen sok témát ölelnek fel, a legvégén sorra kerül a világbajnokság: Moggi szerint Belgium nagyot robbant, az olaszok viszont sehol sem lesznek. Eddig ritkán tévedett.

Luciano Moggi: “Il pallone lo porto io” Mondadori Kiadó, 2014, 189 oldal