Kedves Antonio!
Azért írok neked, mert el kell mondanom, hogy kissé dühös vagyok rád. Most lehet, hogy kicsit meglepődtél, de elmondom, hogy miért haragszom. Haragszom az EL kiesés miatt, és haragszom, ahogy a meccs után viselkedtél.

Képzeld, van nekünk egy blogunk, a Bianconeri. Egész sikeres, képzeld, nekünk köszönhetően Magyarországon eléggé elterjedt nézet, hogy a juventinók buzik. Na, ezen a blogon és a hozzá kapcsolódó levelezőlistán elég éles vélemények születtek a Benfica elleni meccs után. És meg kell mondanom, jómagam is többnyire az erősen kritikus oldalon álltam. Miért? Elmondom neked.

Hol is kezdjem… Mondjuk ott, hogy megdöbbenve láttam, hogy a meccs után az ellenfél védekező taktikáját kárhoztattad. Kedves Antonio, ha visszafogott akarok lenni, akkor azt mondom, hogy ez egy olasz csapat edzőjétől minimum megmosolyogtató. Ha kevésbé vagyok visszafogott, akkor azt mondom, hogy egyenesen felháborító pofátlanság. Most emlékeztesselek a tavaszi, Milan és Genoa elleni meccseinkre? Felidézzem a tavalyi Celtic elleni idegenbeli győzelmünket? A megszámlálhatatlan olasz klubcsapat és válogatott győzelmet? Ugyan, Antonio, szerintem a lelked mélyén te is tudod, orbitális faszságot mondtál. Te mit játszattál volna a csapatoddal nyerő helyzetben? Antonio, nem a te csapatod vett vissza, amikor Lisszabonban egyenlített? Pedig ott nyerhető lett volna a meccs. Az a csapat nyert, amelyik jobban élt a lehetőségeivel. Ne jöjjünk már azzal a buta barcelonás érvelési stílussal, hogy a mi „aktívabb” focink többet érdemelne, mint a mások „reaktívabb” játéka.

De nem ez volt az egyetlen szégyenletes állatság, amit nyilatkoztál. Nekem égett a bőr a pofámról, amikor arról beszéltél, hogy a Benfica nem érdemelte meg a továbbjutást, és hogy a játékvezető mennyire nekik kedvezett. Tudod, Antonio, ez nagyon szánalmas. Mi lett volna, egyszerűen csak gratulálsz az ellenfélnek, és sok sikert kívánsz nekik a döntőben? Vagy egyszerűen csak annyit mondasz, hogy sajnálod, hogy csalódást okoztatok a szurkolóknak. Vagy mondjuk önkritikus vagy, és elmondod, hogy lehet, hogy hibáztál, de tanulsz belőle? Nem, Antonio, te mentségeket keresel, mint Isztambul után. Csodálkozom is, hogy nem sikerült előjönnöd azzal, hogy esett az eső, és irreális körülmények között kellett játszani. Tudom, hogy a meccs után zaklatott és indulatos az ember. Megértem, hogy csalódottságodban hülyeségeket beszéltél a lefújást követően, én például akkor olyan ideges voltam, hogy szívesen felpofoztalak volna (mondjuk a nyilatkozatod elolvasása után még inkább így éreztem). Szerintem miután már lenyugodtál, érdemes lenne elnézést kérni a Benficától, és gratulálni nekik. Én mindenesetre megteszem: gratulálunk nekik, és sok sikert a döntőben!

Megérdemelték

Kedves Antonio, nekem úgy tűnik, hogy mióta másfél éve visszatértél az eltiltásodból, egyre köcsögebb dolgokat nyilatkozol, lassan olyan vagy mint a Berki Krisztián, Molnár „Nagy Ő” Anikó vagy Kiszel Tünde, akik azzal igyekeznek a címlapokra kerülni, hogy egyre mélyebbre süllyednek a hülyeség mocsarába. Antonio, miért van szükség mindenkinek beszólni? Szerintem te valamit félreértesz: igen, örülünk, amikor a többi klub utál, mert az azt jelenti, sikeresek vagyunk. De minek kicsinyes vitákba bonyolódni? Minek kiprovokálni az utálatot? Törődjön mindenki a saját dolgával, nem? Tudod: a kutya ugat, a karaván halad – és nem ugat vissza, vagy éppen nem ő kezdi az ugatást.

Tudod, én megérteném, ha kicsit szégyellnéd magad a kiesés miatt. Nem azért, mert nem sikerült a továbbjutás – ez mindig benne van a pakliban, ráadásul nincs igaza annak, aki azt mondja, hogy a Benfica gyenge csapat. Nem is azért, mert esetleg nem hajtottak volna a játékosaid. Mentek előre, ahogy tudtak. De érthető lenne, ha szégyellnéd magad azért, mert nem igazán sikerült semmi hatékonyat kitalálni a hazai meccsre. Feltetted ugyanúgy a csapatot, ahogy szoktad, és azt vártad, hogy majd a szokásos, 1980-as évek német válogatottját idéző fantáziátlan zakatolással bedaráljuk őket. Hát, nem jött össze, ilyen minőségű játékkal nem is jöhetett, legfeljebb szerencsével. De az sem válik dicsőségünkre, hogy az idény egyik legfontosabb meccsén még gólt sem sikerült lőnünk, és veszélyes helyzetünk sem sok volt – pedig egy fél félidőt emberelőnyben játszottunk. Persze mondhatnád, hogy elég lett volna egy is, ha azt belőjük. Igen, ebben igazad van, de hát nem lőttük, míg a Benfica otthon igen. A focit meg gólra játsszák, ezt még az általad valószínűleg nem ismert Zombori Sándor-Nyilasi Tibor-Sallói István közhely-triumvirátus is megmondta számtalanszor.

Belövi

Tudod, azon gondolkodtam, hogy idén a Juventus Stadion csak a bajnokikon számít oroszlánbarlangnak, az európai kupákban már nem olyan félelmetes, idegenben meg csupán a Fiorentinát, a Trabzonsport és a Lyont sikerült megvernünk. Otthon pedig hétből öt meccsen kaptunk gólt. Körülmények, bíró, balszerencse? Antonio, de hát erre szoktak hivatkozni az ellenfeleink is, mi meg kinevetjük őket…

Kedves Antonio, mire idáig érsz a levelemben, már valószínűleg forr az agyvized. Lehet, hogy azt kérded, hogy „akkor most menjek el”? Ha így van, akkor megint túlreagálod a dolgokat. A te érdemeid a bajnoki címek, hogy két hetedik hely után újra élcsapatot csináltál a Juventusból. De talán egyetértesz azzal, hogy ahogy a sikerekért jár neked a kredit, a kudarcokban ugyanúgy benne vagy. Persze továbbra is szeretünk Antonio, és nagyon reméljük, hogy sokáig leszel még a Juve edzője. És hogy tanulsz a hibáidból, mert én bizony úgy gondolom, hogy a Juventus nem a játékvezető, nem az ellenfelek antifocija, nem a külső körülmények miatt esett ki. A Juventus saját magának (elsősorban a játékosainak és az edzőjének) köszönheti a sorsát.

Amikor a Galata kiejtett minket a BL csoportkör végén, azt mondtam, hogy ez az idény még mindig lehet csodálatos egy olasz kupa, EL, scudetto triplázással. Összejött a tripla, de kiesésből: BL, EL, olasz kupa. Mondhatnád, hogy de hát lehet, hogy rekordponttal leszünk bajnokok, és csupán az extrán jól szereplő Roma miatt nem vagyunk még bajnokok – jut eszembe, ezt nem egyszer már mondtad is. De kedves Antonio, tényleg még mindig ez a mérce számunkra? Tényleg akkora dolog megfordítani a Sassuolo elleni meccset, hogy mourinhosan térden csúszva kell őrjöngeni? Csak kérdezem, nem kell mindjárt felkapni a vizet!

Túlreagálás

Szóval dühös és szomorú vagyok. Én tényleg szerettem volna, ha megnyerjük a kupát, és tényleg úgy gondoltam, hogy képes lehet akár a triplázásra is a csapat. Óriási dolog lett volna a saját stadionunkban Európa Ligát nyerni. Kedves Antonio, lehet, hogy akár 100 pont is összejön a mélypontra került olasz bajnokságban, de engedd meg nekem, hogy azt mondjam: én bizony csalódott vagyok. Többet vártam tőled, és többet vártam a csapattól.

De tudod, igaza van a nagy spanyol filozófusnak, Sergio Ramosnak: a fociban az is szép, hogy nem lehet sokáig a kudarcokon, hibákon agyalni, mert jön a következő meccs, az új szezon. Nem, nem a Serie A hajrájára gondolok. A scudetto persze örömteli, de a jövő idény jobban érdekel. Nem tudom, te mit gondolsz Moggi múltkori szavairól, de szerintem mondott néhány érdekes dolgot. Igen, a Juventusnak szüksége van néhány új játékosra. Igen, visszább kellene venni az érthetetlen döntésekből. Mert utólag gondolom, te is látod, hogy nem volt jó ötlet a motivált és maradni akaró Quagliarella helyett a távozni akaró Vucsinicset az EL keretbe tenni, ráadásul még kezdetni is Lisszabonban. Talán te is érzed, hogy nem kellett volna 10 millát eltapsolni Pelusora és Padoinra. Hogy jövőre jobban be kellene osztani a kulcsjátékosok erejét, hiszen idén februárra Vidal és Pogba is teljesen padlóra került. Hogy nem túl jó pedagógusra vall egy jó formába lendülő játékost a kispadra ültetni a következő meccsen, és akár hetekig jegelni. Talán benned is felmerült, hogy érdemes lenne mást is kipróbálni a 3-5-2 mellett? Nem, nem kell kidobni, már megint túlregálod, ha ezt gondolod. Olaszországban láthatóan többnyire nagyon jól működik ez a taktika, és ezzel nyertünk 2 (3?) bajnokságot. És érdemes lehet azon elgondolkodni, hogy Pirlo alkalmas-e arra, hogy egy komoly európai sikerre törő csapatot teljesen ráépítsünk? Törpapa egy zseni, ezt senki nem vitatja. De Antonio, melyik európai kupameccsünkön volt igazán kiemelkedő az idén? Ha összeszedted a listát, akkor azt nézzük meg, hogy ez elég-e egy kupagyőzelemhez?

Kedves Antonio, remélem, nem zaklattalak fel nagyon. Tudod, a szurkolók közt sem mindenki ért egyet velem – vannak, akik kiátkoznak a véleményemért. Érted haragszom, nem ellened – hogy gyűlöltem ezt a mondatot, amikor a tanáraimtól hallottam! Most mégis úgy érzem, ez a közhely jól összegzi levelem üzenetét. Mert jövőre több kell: több kell eredményben, több kell játékban. Viszont kevesebb kell a bunkóságból, a beszólásból. Mert a Juventus nem csak győzelmet, hanem stílust is jelent.