Varázslatos történetek a Juventusról! – I. rész

Számos kiváló Juventusszal kapcsolatos faszbuk-csoportban benne vagyunk, így akarva-akaratlanul felfedeztük, hogy hatalmas az igény a különböző lenyűgöző történetekre régi játékosainkról, mostani játékosainkról, különböző meccsekről, na, úgy általában a Juventusról!

Mivel mi sem szeretnénk lemaradni, ezért jólértesültségünket és exkluzivitásunkat bizonyítandó, mi is leírunk néhány EDDIG MÉG NEM HALLOTT történetet legendáinkról, csapatunkról!!!

FINO ALLA FINE!!!

I. Nedved

Még a kétezres évek elején történt, amikor aranyfürtű aranylabdásunk csak néhány éve játszott a Juventus csapatában. Éppen Torinóban volt dolgom (Dincsivel mentünk, de ő este nagyon elfáradt ezért én mentem le a közeli bisztróba egy igazi, olasz espresszóért és néhány édes süteményért), amikor egy kisközért előtt elhaladva arra lettem figyelmes, hogy egy fiatal, szutykos kisfiú szalad ki a boltból, ám a boltos gyors léptekkel utoléri és miközben megragadja a fiatal fiú grabancát, hangos szavakkal kéri számon!

A szipogó kisfiú szabadkozott, hogy nagyon szegények és beteg édesanyjával együtt éheznek, azért emelt el két almát. Nagyon szomorú jelenet volt.

Ám ekkor legnagyobb meglepetésemre a Cseh Fúria lépett ki a boltból, kezében egy zacskó, tele pirosló, zamatos almákkal! Odalépett a boltoshoz, és így szólt hozzá:

“Nem látod, hogy ez a fiatal fiú milyen nehéz helyzetben van? Ilyenkor segítenünk kell, nem behunyni a szemünket! Az igazságosság követelése igazságtalanságot szül, ha már az elején nem az igazság etikai igazolására alapozzák. Enélkül egy nap a bűn is feladat lesz.”

Odaléptem hozzá, és megöleltem. Egyből visszaölelt, felismerte bennem a Spiritót. Majd visszafordult a boltos és a kisfiú felé, lehajolt a kisfiúhoz, és halkan ezt mondta neki (ha nem hallom a saját fülemmel, nem hiszem el!):

“Dolgozz keményen, ám egyvalamit mindig tarts szem előtt: amikor a munka elveszti értékét, már nem élet, noha felfalja az életre szánt időt. Higgy a jövőben, mert akkor sikeres leszel! Ne csüggedj soha, bár ezer nehézséget tartogat az élet, gondolj mindig arra, hogy akik kétségbeesnek mindentől, azoknak nem lehet hitet adni érveléssel, csak a pőre szenvedély fogja magával ragadni őket, a kétségbeesés mélyén szunnyadó szenvedély, vagyis a megalázottság és a gyűlölet.”

Majd átnyújtotta neki az almákkal megrakott szatyrot. A boltos hangosan felsírt és a vállamra borult. Én is a könnyeimmel küszködtem.

Nedved gyorsan adott még egy-egy autogrammot mindkettőnknek (a kisfiúnak egy mezt csúsztatott az almákkal megrakott szatyorba), majd robogójára pattant és elindult edzésre.

Ott álltunk hárman, meghatottságtól bénán. Lenéztem a kisgyerekre és megkérdeztem, hogy hívják. A válasz akkor még nem mondott semmit, de azóta tudom, hogy mennyire fontos epizód lehetett ez neki. Azt mondta:

“Elon Musk a nevem!”

Ez a történet velem történt meg, tehát abszolút hiteles.

II. Pelé és Del Piero

Braziliában történt, amikor Pelé még a Santosban ontotta a gólokat. Egyik utolsó meccs előtt, edzés után hazafelé tartva tinédzsereket látott a házak közötti kis poros focipályán játszani. Gondolta, beáll a srácok közé kicsit játszani. Nyilván ő már akkor is egy legenda volt, tehát nagyon meg voltak hatódva a fiatalok. Alig néhány perc alatt kisebb tömeg verődött össze a szegény környék összetákolt focipályája körül, mindenki Pelét, a legendát akarta látni.

Egy jó órát játszott a helyiekkel a mindig szerény Pelé, amikor végül jelezte, hogy neki most már haza kell mennie, hiszen hamarosan bajnoki meccsen kell bizonyítania. Persze körbeállták a srácok, mindenki meg akarta érinteni még utoljára, “soha nem fogunk ekkora legendával találkozni, mint te” – mondták neki.

Pelé azonban szerény maradt, eltolta magától a kezeket és így szólt:

“De bizony, fogtok. Nem sokan lesznek méltók a nevemhez, de hamarosan megszületik a kis Alex, az egyetlen, akire én is fel fogok nézni majd!”

Csodálkoztak a helyiek, nem értették, miről beszél Pelé, a legenda. Ő persze csak nevetett: “Tudjátok, olyan ez, mint a Star Warsban a Jedik érzékelése: megérzik, ha egy hozzájuk hasonló erejű játékos érkezik a világba. Innen tudom én is, hogy Alessandro Del Piero már megfogant.” – ez azért volt furcsa, mert a Star Wars csak 77-ben került a mozikba. Hihetetlen, legendás látásmódú játékos volt Pelé.

Majd kilépett a tátott szájú rajongók gyűrűjéből, ám még mielőtt eltűnt volna a szegénységről árulkodó házak között, visszakiabált: “Figyeljétek majd a pályafutását, ő lesz az egyetlen, aki nálam is több gólt rúg majd!”

Így is lett!

Forrás és Forrás

Hamarosan újabb történetekkel jövünk!