Meglepetés? Kizárt!

Kezdjük azzal, hogy a közelmúltban átvariálták a szerkesztőfelületet, és a szokásos látvány helyett egy kurvanagy fehér pacát látok, így fogalmam sincs, hogy fog kinézni a végeredmény. Jé, ez akár a meccsről is szólhatna.

Nézzük a várható összeállításokat, aztán esélyeket latolgatunk, meg ilyenek:

Allegri a tegnapi sajtótájékoztatóját vicceskedve azzal kezdte, hogy “Dybala játszik, ennek az újságírók úgyis örülni fognak, most már mehetek haza, ugye?” :DDD Aztán hamar kiderült, hogy az előzetesen a kezdőbe várt Khediránál szívritmuszavart állapítottak meg, így a keretben sem lesz. Ezzel egy nyitott hely maradt: Cancelo és De Sciglio közül a védekezésben talán stabilabb olaszra szavaz Max. Ennyit rólunk.

Viszont van egy olyan érzésem, hogy ez a párharc elsősorban nem rólunk szól majd. Az Atletico iszonyatosan durva csapat, mind játékstílusát, mind eredményeit tekintve. Tavaly ugyan komoly meglepetésre kiestek a csoportból (cserébe végiggyalogoltak az Európa Ligán), és idén is beleszaladtak egy nagy maflásba az akkor még hihetetlen formában játszó Dortmund ellen, de velük kapcsolatban a teljes képet akkor kapjuk meg, ha végigszaladunk az azt megelőző 4 BL-szezon egyenes kieséses szakaszain: az Atleticót mind a négy alkalommal csak a Real Madrid tudta megállítani. Kétszer a döntőben, kétszer kétkörös párharcban maradtak alul a MATRACOSOK a nagytesóval szemben. Ha közben a többi szembe jövő ellenfél piskóta lett volna, erre simán lehetne legyinteni, de nem ez volt a helyzet: a Barcelonát kétszer is kicsapták, de áldozatul esett nekik a Bayern, a még roppant erős Chelsea, és egyszer az Allegri-féle Milan is. Ahogy Chiellini is megállapította, Simeone egy, a játékstílusát tekintve sokkal inkább olasz, mint spanyol gyilokgépet rakott össze. Ők nem keresnek évente új felállást, nincs kérdőjel, mindenki tudja, mire lehet tőlük számítani, mégis elképesztően nehéz legyűrni őket. Egy meglehetősen stabil 4-4-2-t játszanak, sokszor négy cm/box-to-box bevetésével. Most, hogy felépült Koke, így vélhetően a szélre termett Correa megy a padra, és négy belső emberrel húznak falat. Az Atletico a világ legjobban védekező csapata, ne legyen felőle szemernyi kétségünk. Olyan lesz ez, mint a Monaco elleni párharc 2015-ben: a mezőny legtöbbet szerelő, leginkább fizikumra építő középpályája jön szembe. Ismerve Allegrit, szerintem simán boldog lenne, ha 1-0-ás összesítéssel mennénk tovább.

Egy fegyverünk mindenképp van az áthatolhatatlan védőfal ellen: Ronci cica, aki a fent említett négy párharcban egytől-egyig döntő szerepet játszott. A 2014-es döntőben egy gólpassz és egy penaldo a hosszabbításban, a következő szezonban assziszt az 1-0-ás összesítéssel záruló párharc egyetlen góljához, 2016-ban a döntőt záró büntetőpárbaj utolsó értékesített tizije is az övé volt, majd 2017-ben egy mesterhármassal zárta le a párharcot. Meg egyébként is szerette kitömni az Atletit, fejjel, akcióból, szabadrúgásból (…) és nyilván büntetőből. Nézzük is:

Nyilván örülünk az Empoli ellen lőtt, 30 méteres bombájának is, de az évi 30 millás fizetését az ilyen estékért kapja CR. Rajta kívül döntő lehet tőlünk Dybala, aki végre bizalmat kap Allegritől, és 25 évesen már illene is kilépnie a fiatal tehetség kategóriából, Mandzukic, akihez tökéletesen illik az ellenfél birkózós, genyó stílusa, és a két szélső védő, amennyiben képesek felfutni a spanyol embererdő mellett. Az Atleti a Simeone-érában sosem épített az egyéniségekre, fölösleges bárkit kiemelni, mégis, jegyezzük meg, hogy anno Morata oda-vissza gólt lőtt a Real ellen.

Ja, és fura, hogy írunk, ugye? Azért hánytuk össze ezt a nem túl inspiráló posztot, mert érezzük mi is, hogy ez végre egy tétmérkőzés. Hasonló tempóra, hangulatra, tétre a bajnokság nem készíti fel a Juventust, míg a spanyol csapatok évente tucatnyi mérkőzést játszanak hasonló erősségű ellenfelekkel szemben. Ha valakinek kétsége lenne, hogy kellenek-e nekünk erős riválisok, ezen azért gondolkodjon el egy picit.

Ha a mezőny talán két legjobb védekezése esik egymásnak, elvileg garantált a kevés esemény és a 90 percig tartó, vasvillás trágyapasszírozás. Egyik edző sem a látványos foci híve, mindketten az eredményekben és a stabil védekezésben hisznek elsősorban. Ha posztonként kéne összehasonlítani a két kezdőt, azt mondanám, az Atleti a kapuban és a középpályán, mi meg a védelemben és a csatársorban vagyunk előnyben. A bukik is kiegyenlített párharcot várnak: volt, ahol tegnap még 2,9-es odds járt bármelyik lehetséges kimenetelért. A meglepetés tehát kizárt. Szoros lesz, véres és fájdalmas. Már nagyon várjuk.