Egy nagy 0

Az új stadion történetében először fordult elő, hogy a Juve kapura lövés nélkül hozzon le egy meccset. Nem is lehetett más a vége, mint egy teljesen megérdemelt vereség. Innentől nagyon nehéz lesz, hiába állunk még mindig a tabella élén.

A játékot nézve csak értetlenkedhettünk. Hogy fordulhat az elő, hogy egy, nagy valószínűséggel a bajnoki címről döntő meccsen a Juve gyakorlatilag csak védekezik? Hogy törekedhetünk döntetlenre egy ilyen meccsen? Hogy lehet, hogy rendre visszapasszolgatuk a labdákat, és a letámadó Napoli játszi könnyedséggel fojtotta el a gyermeteg támadépítéseinket? A csapat és Allegri is elégtelent érdemel a tegnapiért.

A Napoli játékosai gyorsabbak, erősebbek és határozottabbak voltak. Sarriék tisztában voltak azzal, hogy Douglas Costa az egyetlen igazán jó formában lévő támadónk, így rendre két-három ember vette körül. Ráadásul a “támadásépítéseink” lassúak és körülményesek voltak, egyszer sem tudtuk úgy bevinni a támadóharmadba a labdát, hogy többen lettünk volna, mint a védők. Ehhez kellett a teljesen súlytalan középpálya is: Matuidi amilyen jól kezdte a torinói pályafutását, olyan lassú és ügyetlen mostanában, Khedira pedig lehozta 27 labdaérintéssel a meccset. Így nem véletlen, hogy Higuaint egyszer sem tudtuk megjátszani, és Dybalának is több volt a labdába érése a saját térfelünkén, mint az ellenfélén. Nem tudom, mi volt a probléma: a taktika, a motiváció, netán a fáradtság, de mindegy is, mert ilyen teljesítménnyel nem érdemelt pontot a Juve. Douglas Costa volt az egyetlen, aki próbálkozott, de mivel rá nagyon figyeltek, így esélytelen volt, hogy egyedül bármit is összehozzon.

Sőt, kihozni sem nagyon tudtuk a labdát, mert a Napoli teljesen megfojtotta a játékunkat. Maradt az állandó visszapassz, amiből az jött, hogy rendre Buffonnál kötött ki a labda. a kapusunk 23 alkalommal próbálkozott hosszú indítással, amiből 7 volt pontos – persze ezek olyan indítások voltak, hogy a visszatett labdát picsán kellett rúgnia. Összesen 74 alkalommal próbálkoztunk hosszú átadással, aminek kevesebb, mint a fele volt pontos. A nem túl labdabiztos védőink nyomás alatt rendre rosszul passzoltak, vagy céltalanul elívelgették a labdát.

Igazából nem nagyon lehet senkit kiemelni, mindenki szar volt, de azért Benatia kapcsán az jutott az eszembe, hogy ha Rugani csinálja azt, amit ő az elmúlt 4-5 meccsen, akkor a nyáron az első érdeklődőnek eladnánk. Hiába játszik jól a meccs nagy részében, ha 90. percben gólt fejelnek mellőle.

Ahogy fentebb is írtam, innentől nagyon nehéz: megyünk Milánóba és Rómába, mindkét ellenfelünknek fontos az eredmény, ráadásul nyilván amúgy sem ellenünk lazsálnának. A Crotone és a Napoli ellen látott Juve inkább ki se álljon ezekre a meccsekre, mert megalázó vereség lesz a vége. Nyilván nem függetlenül a tegnapi rettenettől, de én kifejezetten pesszimista vagyok. A Napoli nyilván óriási lökést kapott most – nem csak a győzelem miatt, hanem mert egyértelműen lefocizták a Juventust. A következő ellenfeleik közül a Fiorentinánál fogyóban az Astori elvesztését követő lendület, a Samp gyakorlatilag csak minket vert meg a komoly csapatok közül. A Torino és a Crotone meg teljesen sima ügynek tűnik nekik hazai pályán. Szóval nekik valószínűleg meglesz mind a 12 pont.

Vannak, akik azt mondják, nem is érdemeljük meg a bajnoki címet, hiszen idén nem egyszer a szerencse is mellettünk állt. A játékunk minősége sokszor kifejezetten gyenge volt – pedig ezzel a játékosállománnyal lehetne nézhetőbb, támadóbb focit is játszani, és nem őrizni az eredményt mondjuk egy Crotone ellen. Vagy éppen eljutni kapura lövésig a Napoli ellen. Szerintem, ha győzni tudunk mind a négy hátralévő meccsen, akkor megérdemeljük a scudettót, mert bármilyen körülmények között komoly dolog Rómában és Milánóban nyerni. De nyáron nagyon komolyan hozzá kell nyúlni a kerethez, és megoldani a minőségi és motivációs problémákat. Én amúgy most egyelőre “mindenki takarodjon” hangulatban vagyok, ha összeszedném, kit basznék ki a keretből, alig maradna valaki a következő vinovói edzésre.