Ne fossuk azért össze magunkat

Tegnap levert minket a Barcelona.

Jajuj. Nagy sírás-rívás kerekedett mára.

Még egy melegpornó-videót sem tudok úgy megnézni, hogy a hozzászólások között ne legyen egy “Allegri leírta magát”, “Bernardeschi egy rakás szar”, “Most még találhatunk egy új edzőt és kéne igazolni 6-7 játékost A KEZDŐBE” típusú baromság. Persze mi már vén buzik vagyunk, ezért nehezebben sírunk az ilyen meccsek után. Tehát ránk hárul a feladat, hogy az oktalanul picsogók vállára tegyük kezeinket, és megnyugtassuk őket egy pár határozott mondattal.

Elsőre tudjuk le gyorsan azt, ami miatt okkal lehet rinyálni:

  1. Lichsteiner nyugodtan mehetett volna Sturaro helyett. A De Sciglio – Sturaro csere után egyértelmű volt, hogy szopni fogunk. Viszont ott van még Howedes, akihez nagy reményeket fűzűnk. És persze az sem lesz szar, ha Chiellini meggyógyul. Az mindenképpen egyedülálló, hogy a hétvégi kapitány hétköznap Torinói otthonában kortyolgatja az üccsit, míg a többiek Barcelonában szedik ki a golyókat a hálóból.
  2. Semmi tűz nem volt a csapatban. A harmadik gólt úgy lőtte Messi, mintha a grundon bohóckodó hülyegyerekek között kellett volna pengének lennie. Ennyire sosem adhatunk fel egy meccset – legyen bármennyire is bekalkulálva a vereség már előre. Ebben Benatia volt a legfeltűnőbb, akinél még én is jobban rámozdultam a lövéshez készülődő argentinra.
  3. Higuain

Most, hogy ezeken túljutottunk, nézzük, hogy mire érdemes gondolni:

Szokatlan, hogy meglepődik a 14 évnél idősebb Juve-szurkoló azon a tényen, hogy ősszel MINDIG építkezünk. A két hetedik hely után minden évben erősebbek lettünk. Ám a hatodik bajnoki cím behúzása után – a klub, az olasz labdarúgás és úgy általában a futballvilág sajátos gazdasági adottságai miatt – mi törvényszerűen max építhetünk az erősségeinkre (ezek pedig tavaly sem a világ legjobb játékosai voltak, hanem a csapat összetartása, olaszos összerakottsága) és törekedhetünk arra, hogy ne legyünk szignifikánsan gyengébbek.

Csak azért lett volna jobb elkerülni a Barcát, hogy Buffonnak rúgott gól nélkül vonuljon vissza a törpe.

Idén szerintem okosan igazoltunk, a csapat mélysége és átlagos minősége nőtt – tehát továbbra sem mi vagyunk az európai nagyágyúk, ám magunkhoz képest fejlődtünk. Lehet beszélni arról, hogy jó ötlet-e elengedni mindenkit, aki el akar igazolni, de felesleges. Ez mostanában a Juventus hitvallása – és ha őszintén belegondolok, akkor nem vagyok benne egyáltalán biztos, hogy elhibázott.

Ezzel együtt kicserélődött a kezdőnk. A védelem teljesen szétesett, a középpályánkon is van mit pallérozni, a támadóharmadban pedig Higuain létezése miatt gyakorlatilag kényszerpályán mozog a csapat.

Manyi néni már hétfőn felvasalta a mezekre a Jeep legújabb hirdetését. Jól sikerült, egyik sem esett le végül!

Ma láttunk egy tétmeccset, amin kijött, hogy még az építkezés elején tartunk. Ez a Chievo, a Cagliari és a Genoa ellen elég volt. Szívás a Lazio ellen, ahol kijött, hogy akcióból nem tudtunk egyelőre gólt lőni. A Barcelona ellen pedig arra volt elég, hogy beszopjunk 3 gólt.

Van ez így. Rohatul bele volt kalkulálva a BL-menetelésbe, hogy a világ egyik legjobb csapata ellen kikapunk idegenben. A Sporting és az Olympiakos ellen kell majd nyerni. Ellenük egy Juventusnak még építkezés közben is kötelező az eredményes játék.

Higuain egyedülálló játékos. Egyedülálló abban, hogy 204526256 rúgott gól után sem vagyunk meggyőződve róla, hogy kellett nekünk. (Tipp! Vegyük észre: Manyi néni munkája letagadhatatlanul európai színvonalú)

HA netán döntőt játszunk ebben a kiírásban is, senkit sem fog érdekelni, hogy az elején Sturaróval jobbhátvédben és Benatiával középen kikaptunk a Barcától. Tavaly veretlenül mentünk a döntőig, aztán nem volt kurvamindegy?

Aki pedig ezek alapján írja le De Scigliót, Bernadeschit, Bentancourt vagy bárki mást, az retardált.

A BL-ben a továbbjutás a cél (nagyon kevés múlik azon, hogy csoportelsőként jutunk-e tovább), majd tavasszal kell odabaszni minden téren. Addigra már Allegri is tudni fogja, hogy melyik az a 2-3 felállás, amit tudunk és érdemes meccs közben váltogatni, esetleg a kereten is változtatunk annyit, hogy Lichti visszakerül az egyenes kieséses szakaszban.

“Pedig tegnap végre felrajzoltam a mágnestáblára, hogy mit kéne csinálnod!”

Örüljünk annak, hogy voltak ígéretes szakaszai a meccsnek, láttunk már ennél jóval szarabbat is.

Allegriről pedig csak annyit mondok, hálásak lehetünk neki, hogy már negyedik éve elvállalja azt, hogy csapatot épít a cserélődő játékosokból. Az elmúlt 3 évben elég jól sikerült – bízom benne, hogy idén is ő lesz az okosabb.