Egy profi csapat ezt lehozza

…és nekünk eléggé profi csapatunk van, ugye. Minden mellettünk szól: 2-0-ra nyertünk idegenben, Európából hazai pályán utoljára még a kozmikus Bayern vágta gerincre Conte 10 eurós csapatát, kulcsembereket tekintve komplett és nagyjából formába lendült a keret, és a bukik sem tudják elképzelni, hogy innen elkúrjuk (1,65-1,65 körül adják a hazait, 4,9-5,5 körül a vendéget). Még Jardim is kissé lemondóan nyilatkozott: az ilyenkor kötelező kommunikációs humbug – “nem adjuk fel, hiszünk” – mögül azért kikandikált az edző vélt valósága: szerinte csoda kéne a továbbjutáshoz, többek között azért, mert a Juve legkevésbé tapasztalt játékosainak is több nemzetközi rutin áll a háta mögött, mint az ő emberei közül a leginkább rutinosaknak.

Srácok, itt a pizzaaaaaa!

Igen, mondjuk ki félhangosan, ezt innen csak elkúrni lehet. Elbizakodottsággal, nagy arccal, lazuló koncentrációval, esetleg némi pechhel.

Kicsit fosok. Ez nem az a cidri, ami mondjuk tavaly volt, a Bayern elleni odavágó előtt, amikor az volt a kérdés, hogy még mindig fogja-e a régebbi játékosainkat a pár éve kapott, két büdös nagy bajor maflás. Ez nem is az a para, amit a Real ellen éreztem két éve azért, mert egy gólos előny hazai pályán kapott góllal kevéske, mert a Real támadásaiban mindig ott a gól, és mert tudjuk, hogy a spanyolok a hazai pályát is rendszeresen megkapják. Ez inkább az az ideg, amit egy Genoa, Udinese, Torino elleni mérkőzés előtt szoktam érezni: csak nehogy lebecsüljük az ellenfelet, csak ne gondoljuk, hogy elég felküldeni a mezt! Így kaptunk ki idén Rincon előző csapata ellen, így veszítettünk pontot hétvégén a Toróval szemben, így csináltunk Maradonát holmi izmos felsőtestű, nagyfaszú néger csávóból Udinében, és így adtunk reményt az Indának tavaly a kupában. Ezeket a mérkőzéseket – azon túl, hogy az eredmény sehol sem tetszett – még egy apróság hozza közös kalap alá: mindegyik lazítás végül belefért.

Az elbizakodottság bűzös mérgű, álnok kígyója mellett akár pechünk is lehet. Mittudomén, rúgunk 5 kapufát, Subasic kifogja élete napját, mellé a Monaco szerez két gólt taccsra tartó, megpattanó lövésekből, oszt’ kiesünk tizenegyesekkel. Vagy jön egy barom bíró, mint mondjuk a Bayern ellen, és nem adja meg Dybala gólját, kiállítja Chiellinit, Buffont és Netót, befúj 3 kamutizit a Monaco javára, amiből a vészkapus Mandzukic egyet megfog, de végül csak kiesünk tizenegyesekkel. Egyébként Kuipers kapta a ma esti találkozót, ő a Barcelona ellen hibátlan volt.

A reálisabb forgatókönyveket tekintve: ha 100%-ig komolyan vesszük a mérkőzést, akkor ma BL-döntőbe fogunk jutni. A bevezetőben említetteken túl erősebb, rutinosabb, szervezettebb a csapatunk, nincs olyan fegyvere a Monacónak, amivel 2-3 gólra jók lennének, miközben egyet sem kap az egyébként nem túl stabil védelmük. Irgalmatlan jó csatáraik vannak, szó se róla, Mbappe képességeiről maga I. Tegnap Szülinapos Barzamackó is csak elismerően nyilatkozott, viszont ha észnél vagyunk, akkor meg tudjuk őt is fékezni. Emellett úgy tudunk támadni, mint a mese:

Csak egy apróságot hadd emeljek még ki ennek a csapatnak a számtalan erénye közül: legyen ez az összetartás, a csapategység. Egy ilyen társaság egyszerűen sokkal több, mint a játékosai képességeinek összessége:

Az elmúlt 3 szezonban eddig lejátszott, kb. 160 találkozónkon mindössze 4 alkalommal született olyan végeredmény, ami ma jó lenne a Monacónak. Ebből egyen a B-csapattal álltunk fel (Inda, kupa visszavágó), egyszer röhögve belefért (Genoa), a müncheni meccs rendes játékidőben született eredményével a Monaco kiesne, úgyhogy a Monaco ma vagy hoz egy két évvel ezelőtti BL-döntőt, vagy megyünk Cardiffba.

Hát ennyi. Nincs mit ragozni, ne rontsuk el.