Fap Fap Fap Fap Fap Fap Fap Fap

’reggelt!

Azon rötyögtünk tegnap a listán, hogy 3-0-nál többen is egy véleményen voltunk: még csak különösebben jól sem játszottunk. A csapat csak simán gyengén, néhányan kimondottan botrányosan passzoltak, többször is az indokoltnál hosszabb ideig, és mélyebben toltak vissza a kapunk elé, és számtalan olyan egyéni hiba is volt, amikből csak Lapáttenyerű Gigi miatt nem kaptunk gólt. Hát így nyomtuk le a Barcát 3-0-ra.

Persze, hogy Dybala volt a meccs embere, két csodálatos gólt ragasztott (az első félidőben öt sikeres passza és két gólja volt, muhaha!), mellette betette a közösbe a szokott melót is, de az én szívem kedd este Mandzukictól facsarodott el igazán. Amit a horvát összegályázott a Barca ellen, az egy középpályástól is szép teljesítmény lett volna, de Mandzu emellett még kiosztott egy zseniális gólpasszt, és olyan fegyelmezetten zárt vissza Messire labdavesztés után, hogy örök szerelembe estünk.

Én és a kisöcsém

A Barca elleni meccsen a fent említetteken kívül nagyjából felesleges egyénekről beszélni (azért Alex Sandrót még megemlíthetjük, brutálisan nagyot ment tegnap), mert a BL idei kiírásának legtöbb gólját szerző csapatát Allegri tökéletesen megkomponált csapatmozgásai szecskázták komposzttá. A toszkán himpellér feltörölte a pályát a pályát bánatos bociszemekkel méregető Luis Enriquével, aki eleve rosszul állt fel, és mire megpróbált változtatni, már félig bent volt a pajszer. Akkor meg már mindegy.

A Juve tökéletesen váltogatta a meccs ritmusát, ezzel teljesen kizökkentette a Barcelonát, amelynek így lehetősége sem nyílt arra, hogy igazán elkapja a fonalat. Csak annyira futotta tőlük, hogy egyes időszakokban ügyesen akadályozták meg a labdakihozatalokat, de a Juve annyira okosan szívta el előlük a levegőt, hogy sem a sebességük, sem a passzpontosságuk nem tudott érvényesülni. Hiába a 69 százalékos labdabirtoklás, a több lövés, több csel, a pályán az történt, amit a Juventus akart. Kis túlzással.

A kis túlzás abban rejlik, hogy bár 2-0 után egyértelműen átadtuk a területet, de az egészségesnél jóval mélyebbre szorultunk, és – ahogy Nápolyban is – ez hibákat szült több esetben is. Azt sem pontosan értem, amit már a felszopóban is írtam, hogy miért nem vagyunk hajlandóak néha egyszerűen picsán rúgni a labdát ahelyett, hogy a zsigerből presszingelő Barca ellen Khedira, Chiellini és Bonucci cselsorozattal akarja kivinni a labdát a kapunk elől. Legalább öt hernanesezést úsztunk meg, holott simán gólt kaphattunk volna bármelyikből.

GAAAAAY!

A második félidő közepétől sajnos újra kiderült, amit már eddig is tudtunk: a keretünk nem erre a formációra lett összerakva. Ez abban ölt testet, hogy Cuadrado (aki kihordta lábon, hogy Giorgio ez gőzmozdony kecsességével repült bele a heréibe) helyére kénytelenek vagyunk Leminát becserélni, amivel maximum a csapat színárnyalata marad változatlan. Szegény burundi sajnos segghülye a játékhoz, se nem elég ügyes, se nem elég semmilyen ahhoz, hogy ezt elkendőzze. De ha ne adj’ Isten valamelyik támadónk megsérül, vagy kisárgázza magát, egyszerűen nincs cserénk előre, csak olyan öszvérmegoldások kínálják magukat, mint pl. Pjanic feljebb tolása. De ezzel már idén nincs mit kezdeni, maximum bízhatunk benne, hogy a Pescara ellen elég lesz a resztli is.

Többen megtalálták a meccs után Higuaínt, és újra futnak azok a statisztikái, hogy képtelen gólt lőni az egyenes kieséses szakaszban (23 meccsen 2 gólja van, ami egyébként tényleg elég hitvány), de tegnap szerintem egyáltalán nem játszott rosszul. A kapu előtt nem volt olyan, amit megszoktunk tőle, de gyakran úgy jött vissza labdákért, ahogy Dybala szokott, és elképesztő, ahogy fedezi a labdát.

Persze most mindenkit az érdekel, képes lesz-e a Barcelona még egyszer visszajönni hasonlóan komoly hátrányból. Minket pedig azért fizettek, hogy az ilyen kérdéseket megválaszoljuk, úgyhogy parancsoljatok: nem.

Túl azon, hogy Emery irgalmatlanul elkúrta a visszavágót, a Barcának pedig irtózatos mákja volt, még ott van néhány egyéb körülmény is: egyrészt mi jobbak vagyunk, mint a PSG, másrészt mi nem bekkelni megyünk Barcelonába. Harmadrészt a Barca négy nappal a Juve elleni visszavágó után a Real Madridhoz utazik, hogy megpróbálja életben tartani halvány bajnoki reményeit, amik még így is markánsabbak, mint a BL-elődöntőt illetőek.

Azt azért érdemes megjegyezni, hogy csak nekünk szabad így gondolkodnunk, a csapatnak nem. A Torinóban látott elszántság, szervezettség és tiszta fej Barcelonában is kell majd.

Random tények:

  • Már csak két veretlen csapat van a BL-ben, és ma estétől szerintem már csak egy lesz: a Juventus.
  • Még nem kaptunk gólt az egyenes kieséses szakaszban.
  • Zsinórban 18. hazai BL-meccsünkön maradtunk veretlenek.
  • Még soha ne lőttünk hármat a Barcának.
  • Darti a legszebb férfi kerek e világon.