A blog hűséges olvasói megszokhatták, hogy a szerkesztőség tagjai a futballvilág rezdüléseire reagálva mindent megtesznek a labdarúgás korszerűbb és igazságosabbá tételéért – ahogy azt az esztétikai, az ideológiai vagy éppen a pszichikai les, vagy a pályán viselt öltözködéssel kiapcsolatos javaslataink is mutatják. Mivel azonban a futball folyamatosan változik, így nem ülhetünk elégedetten hátradőlve; felgyorsult világunk egyre újabb és újabb kihívásokat támaszt elénk. Így újabb javaslatunk van, ami megvalósulása esetén valószínűleg a történelem legkomolyabb lépését fogja jelenteni nem csak egy igazságosabb futball, hanem egyesenen egy igazságosabb társadalom irányába.

Bárki, aki akár csak egyetlen tétmérkőzést látott már, találkozhatott felháborító sportszerűtlenséggel: könyökösökkel, durva becsúszásokkal, köpéssel, alattomos ütésekkel, nem is beszélve a harapásokról. A játékvezetők – amennyiben észreveszik ezeket – igyekeznek szankcionálni az ilyen viselkedést, de úgy tűnik, a sárga és piros lapok csak ideiglenes megoldást jelentenek, mint ahogy az utólagos eltiltások sem tűnnek sikeresnek a probléma kezelésében. Itt az ideje tehát komolyan foglalkozni a kérdéssel, és valódi választ adni a sportszerűtlenségekre: a testi fenyítést. Ennek a bevezetése nem csupán igazságos büntetést jelentene a sportszerűtlenségre, hanem tovább növelné a játék népszerűségét, hiszen a bennünk, nézőnkben (és persze a játékosokban) rejlő agresszivitás levezetésére is kiválóan alkalmas lenne. Ki ne érezte volna azt, hogy mondjuk szívesen tökön rúgná Roy Keane-t, vagy egy székkel fejbevágná Pepét? A fizikai fenyítés bevezetése a közönség vérszomját is kielégíthetné, akárcsak a jégkorongban.

Sokaknak eszébe juthat talán az úgynevezett makarenói pofon – a közkeletű tévedés szerint ugyanis Anton Szemjonovics Makarenkó pedagógiájának alapja a testi fegyelmezés volt. Nos, ez nem teljesen igaz: maga Makarenkó sajnos viszonylag ritkán alkalmazta a fizikai erőszakot, gondolatainak központi fogalmai a fegyelem és a hirtelen ráhatás voltak. Ez utóbbi olyan lépést jelent a nevelő részéről, melynek hatására a növendék körül megfordul a világ, kicsúszik a lába alól a talaj. Makarenkó szerint ennek nem szabad fizikai erőszaknak lennie – mi viszont ennek az ellenkezőjét gondoljuk!

Az olasz válogatott új játékosai

Hiszen gondoljuk el: elegendő büntetés egy karriert fenyegető becsúszásért a sárga vagy piros lap és a 3-4 meccses eltiltás? Nyilván nem. Ráadásul a fizikai fenyítés bevezetése lehetőségeket nyújtana új posztok kialakulására is – hiszen a fizikai fenyítést a sértett csapat egy tagja hajthatná végre. A sportsajtóban gyakran emlegetik „verőemberként” a csapatok legkeményebb játékosait – innentől viszont ténylegesen is lehetne verőembereket alkalmazni a csapatokban! Persze komoly kihívást jelentene, hogy olyan játékosok legyenek a verőemberek, aki valamelyest futballozni is tudnak, ugyanakkor nagyot tudnak ütni. Mindez kiváló karrierlehetőséget nyújtana a gettókban felnövő, hivatásokul az erőszakot választó embereknek, akik ezáltal vissza is integrálódhatnának a  társadalomba, és tovább folytathatnák, amit a legjobban szeretnek: embereket verhetnének.

Javaslatunk szerint sárga lapos szabálytalanságnál a játékvezető feljogosíthatná a vétlen csapatot, hogy egy ütést vihessen be a vétkes játékosnak. Piros lap esetén két ütésre lenne lehetősége a vétlen csapatnak – ha az elsővel kiütötték a vétkes játékost, akkor szabadon választhatnak még egy embert az ellenféltől, akár az edzőt is. Gondoljunk csak arra az eksztatikus pillanatra, amikor mondjuk a reaktivált Vinnie Jones pofánbassza Mourinót! A testi fenyítést csak kézzel, mindenféle segédeszköz nélkül lehetne végrehajtani, azaz vipera, boxer, gumibot stb. nem lenne felhasználható. A testi fenyítés nem befolyásolná a lehetséges cserék számát, azaz ha a sárga lapos játékos nem tudja folytatni a mérkőzést, és nincs több cserelehetősége a csapatának, akkor eggyel kevesebben folytathatják a meccset – gondoljuk csak el, hogy ki merne szabálytalankodni mondjuk egy kiélezett BL döntőben, amikor az ellenfélnél egy közismerten nagy ütőerejű védő játszik!

A fegyelmezést a vétkesnek vigyázállásban kell tűrnie, ugyanakkor az ütés csak övön felülre irányulhatna. Amennyiben a megbüntetett játékos elmozdul az ütés előtt, még egy sárga lappal kell büntetni. Az új szabállyal a legunalmasabb meccset sem érdemes otthagyniuk a nézőknek, hiszen egy-egy jól sikerült sárga vagy piros lapos büntetés könnyen felboríthatja az erőviszonyokat azáltal, hogy kivon a játékból szédelgő egy-két játékost. A reklámozók imádnák ezt, hiszen a legunalmasabb hosszabbításos meccset is végignéznék a szurkolók, abban reménykedve, hogy lesz legalább néhány sárga lap. Ez bevételnövekedéssel járna a tv csatornák és a klubok számára, új álláshelyeket is teremtene: szükség lenne felkészült szakkommentátorokra, és természetesen speciális edzőkre. Ennyi előny mellett csak azt nem értjük, miért nem vezették még be az új szabályt!