Alessandro kapitány posztja a sokadik férfias örömkönnyet fakasztotta a tegnapi csodálatos, történelmi, lenyűgöző este során.

Ünnepeljük együtt a szív és az akarat diadalát a végtelen pénz és a hübrisz felett!

12 év. 12 év után ismét az elődöntőben voltunk, és ha már ott voltunk, akkor ismét kiejtettük a Real Madridot.

Kicsit ízlelgessük ezt. Nézzük meg, milyen érzés beluga kaviárral töltött homárt zabálni 10 euróból.

Nehéz úgy írni, hogy ne a Real rugdosásával kezdjem. Mégis megpróbálom, mert nem a mi dolgunk. Viszont azért megemlítem, hogy a keretük transfermarkt szerinti értéke több mint kétszerese a Juventusénak (710 vs 318 millió euró). Valamint azt is, hogy hiába örülhettek, hogy mindössze 2-1 lett a torinói első meccs végeredménye, mégis csak azt olvastam minden fórumon és újságcikkben, hogy ez csak egy véletlen lehet, a csodálatos Real lemossa a visszavágón a fos Juvét, akik csak mázlisták voltak, meg különben is, mit képzelnek a fostos olaszok. 

A Juventus ezzel szemben mit sugallt? „Köszönjük, hogy itt lehetünk, megdolgoztunk érte, és ha már itt vagyunk, kihajtjuk a belünket is, hogy megmutassuk, nem érdemtelenül!”

És így is lett. A Real Madrid lószart sem érdemelt tegnap. Két meccsen 1 akciógólt tudtak lőni a Juventus 3 találatával szemben. Ancelotti meg sem próbálta kihasználni a Juventus gyengeségeit, a Real csak magára koncentrált – veszítettek szívben, akaratban, taktikában is. A pályán (Padoin nevet) és a kispadon is (Ancelotti sír).

Che ce frega de Ronaldo noi c’abbiamo Padoin… @SimonePadoin @juventusfc #FinoAllaFinale pic.twitter.com/R1uNDBHgYc

— Denis Giordano (@DenisGiordano82) May 14, 2015

Allegri (takarodjon!) ismét a kezdőbe tette Pirlót, aki szerintem annyit tett hozzá a játékhoz, hogy nettó emberhátrányt jelentett végig, de sebaj, biztosan volt szerepe abban, hogy hátrányban is olyan komótosan járattuk a labdát, mintha 6 góllal vezetnénk. Imponáló volt ez a higgadtság (tényleg!), annak fényében pláne, hogy a meccs nagy részében képtelenek voltak a srácok egymás után kettőnél több passzt csapattárshoz rúgni, de ha 6 méternél távolabb kellett valakit megtalálnia labdával, akkor is inkább a Fedexet kellett volna hívni.

A legmenőbb az volt, amikor Chiellini kihozta a labdát a 16-os előteréből, majd beguriította a labdát az üres területre. Konkrétan SENKI sem volt ott. Senki. Lenyűgöző volt.

Borzalmasan játszottunk, na. De ki nem szarja le, ha így is lőhettünk volna egynél több gólt is akár, ráadásul a félelmetes Real 1 tizivel tudott csak vezetést szerezni, ami viszont jogos volt, Chiello baromságot csinált.

A nyugodt játékunk azért volt érthető, mert az látszott, hogy ennek a Realnak lehet gólt lőni, sajnos csak egyet sikerült, cserébe Bale is elbaszott mindent. Ő valószínűleg csak akkor tudott volna gólt lőni, ha ráhúzzák a kaput, amíg egy helyben áll a labdával.

Casillas egyszer bravúrral hárította Marchisio lövését – igaz, kiszámítható volt, hogy oda fog menni, de Marcsi gyorsan lőtte és eléggé pontosan helyezte ahhoz, hogy például én ne védjem ki. de Casillasnak sikerült. Majd Pogba rúgta telibe a jó öreg Ikert, hogy a lefújásig retteségben tölthessük az időnket. Casillas jól védett, a végén kicsit kár volt a bedobásos performanszért, de azon már nem múlt semmi.

Áh, hagyjuk inkább a gecibe!

Az eléggé valószínű, hogy a szararc Ancelottit most láttuk utoljára a Real kispadján, de ez is inkább kit érdekel kategóriájú információ.

Conte rinyálása a 10 eurós bankjegyről és a 100 eurós étteremről rohadt gyorsan zárójelbe került (igazából már az elődöntőbe jutással), Allegri szintet lépett, nem nagyon vártuk tőle, de taktikailag sokoldalúbb lett a csapat, a motivációval sincs gond.

Óriási utat jártunk be az elmúlt években, a pokolból nem egyenesen vezetett felfelé az út, a két hetedik hely az alacsonyabb rendű stagnálás rémét villantotta fel (villanás baszki, két évig kisütötte a szemünket). A vezetőség sem hiszem, hogy számított erre, de Conte kinevezésével rakétaként indult felfelé a csapat és Marotta túlnyomórészt kiváló döntéseinek köszönhetően most a mennyország kapujában vagyunk.

Ez a csapat nagyonnagyonnagyon megérdemelte, hogy bejusson a Bajnokok Ligája döntőbe, és azt is megérdemli, hogy ott – az esélyekkel teljesen szembemenve – legyőzze valahogyan az adócsaló, simlis Barcelonát!

Berlin úgyis jó hely az olaszoknak!

De arról majd később!