Fél órája ment a Juve-Hellas, amikor Darti, az Orákulum a levlistán ezzel a kommenttel összefoglalta a Juventus idei szezonját. És bár Darti szavai – amelyeket egy Atlasz-hegységben élő remete azonnal kőbe is vés – nem szorulnak semmiféle magyarázatra, azért készítettünk egy táblázatot a hitetleneknek.

Nem akarunk nekimenni Szundinak. Nem szeretnénk leírni – már egyszer megtettük, aztán szállított nekünk egy olyan bajnoki címet, amire nem is számítottunk. Az elmúltháromév talán legfontosabb játékosáról van szó, tisztában vagyunk vele. A számok viszont nem hazudnak: játékpercekre vetítve dupla annyi gólt kapunk vele, mint nélküle, miközben hasonló tempóban termelünk. Igaz, utóbbi adatot torzítja valamelyest a szétzuhant Parma és a tartalékosan, feltett kézzel érkező Verona kitömése, de ezzel együtt vállaljuk, hogy nélküle hatékonyabbak vagyunk. Maxi nyilván tudja ezt, várjuk a megoldást.

A kupatalálkozóról néhány random gondolat:

• Meccs embere: Giovinco. A vezető gól után _beni: „kapper benne van erősen, de azért nem volt csúnya. Többér’ viszik.” Mert hogy viszik, az eléggé biztosnak tűnik: Gio vélhetően a Toronto FC-ben folytatja, szaporítva ezzel a városi riválishoz szerződő játékosok sorát. Seba juventusi pályafutása egy hatalmas kihagyott ziccer mindenki számára: sem a klub, sem maga Giovinco nem tudta kihozni a sztoriból a maximumot. Magam részéről kurvára sajnálom, hogy így alakult. Gio azért utoljára még játszott egy jót, Maxi meg elég genya volt, hogy lekapta.
• Pereyrával kapcsolatban visszatérő vélemény, hogy jó-jó, bujkál benne valami, de egyelőre halovány. Fél év alatt nulla döntő megmozdulás fing attól, akit elvileg Vidal helyére hoztunk. Egy kifókazsírozott ánusszal érkező Verona ellen lőtt, mutatós gól sem indokolja a leigazolását, úgyhogy csak annyit jegyezzünk meg egyelőre, hogy a gól elég hanyag volt, várjuk a többit.
• Pepinnyó, gecók! A pofa még valamikor a ’90-es évekből lehet ismerős, erre évtizedes kihagyás után visszatér, felszántja a jobb oldalt, bírja a tempót, nem szívja fel a partvonalat, lelkes, hajt, satöbbi. Nem ő fog nekünk BL-t nyerni, de annak örülünk, ha szezon végéig egy plusz taktikai variációhoz juttatja Allegrit.
• Az összeállítást látván a listán nekiálltunk találgatni, hogy vajon ez most 4-2-4 vagy 4-3-3 lesz-e. Végül inkább az utóbbit láttuk, Pepével és a törpével a két szélen. Az eredménytől függetlenül tetszett ez a felállás, jóval gyorsabb volt a játék, mint a középre korlátozott, Pirlo-függő tologatás. Reméljük, Pepe nem kúrja szét újra a lábait, és akkor Gio nélkül is elő lehet szedni ezt a formációt, bal szélen Comannal.
• A kis csigazabáló emberesen bebaszta, ki sem néztem volna a kis nyüzügéből ekkora lövőerőt. Érdekes amúgy, hogy a francia U21-ben elsősorban jobb szélsőként játszatják, viszont a hét közben látott, tükörszélső szerepköre is passzol hozzá. Óvatos megjegyzés: Robben abból a mozdulatsorból él elég magas életszínvonalon, amit Vladimir a gól előtt bemutatott. Ígéretes.

• Moratának nem nagyon megy mostanában, de így is feltűnő, mennyivel gyorsabb szinte bárkinél, aki focipályán előfordul. Mivel vén trotty csapatunk van, üdítő látvány a védőket megkerülő futóbolond. Talán a Pepe által átengedett tizi lök rajta egyet a helyes irányba; benne is több van, minthogy csere legyen egy lassan 30 éves, fél szezon alatt négy gólig jutó csatár mögött.
• Elég utálatos és érthetetlen olaszos szokás, hogy a földön fekvő ellenfélbe nem rúgunk még egyet. Ezért örültünk neki, amikor 2-0 után nem vett vissza a fakó, hanem túrtunk, amíg bírtuk.

A ma esti bajnoki persze teljesen más lesz. Visszatér Pirlo és Nándi, a kozmikus sebesség pápái, és velük a rombusz, amihez igazából két játékosunk van… Vidalnak mandulagyulladása és magas láza van, Pereyra játszik a helyén. Mármint a rombusz csúcsa sem Vidal posztja igazából, de értitek. Szóval kb. azt a felállást láthatjuk, amit az utóbbi néhány bajnokin. A Hellasba – Nene kárára – visszatér Toni, és a hét közi csapatból kimarad a Pogbától alapos verést kapó Sörensen, valamint Valoti, Hallfredsson, és a focistának tűnő Nico Lopez is. Nem számítunk annyira könnyű meccsre, mint csütörtökön, de arra sem, hogy a hétközi különbséget egy alapos taktikai eligazítással és némi motivációs beszéddel el tudja tüntetni Mandorlini. Az idei Hellast nagyon simán kell verni hazai pályán, annál is inkább, mert úgy tűnik, Garcia tényleg elhitte, hogy elég némi reklamálással, integetéssel, nyígással nyomást helyezni a bírói karra, és jönni fognak az eredmények. Ehhez képest tegnap tré játékkal ikszeltek Palermóban (úgy, hogy a 95. percben tévesen állították meg a ziccerben kiugró hazai csatárt), szóval adott a lehetőség, hogy 5 pontos különbséggel zárjuk az első 19 kört. Pirlón a világ szeme: lássuk, tudunk-e végre vele is olyan tempóban, ugyanakkor olyan biztonságosan játszani, mint nélküle.