Félelmetes (egy kicsit)

meromokusBeni csodálatos, törökverést értékelő posztja óta két apróságot írhattunk volna be a klub emlékkönyvébe, ha visszatarthatatlan ihletünk támadt volna: egyrészt Sándorunk belépett az ötödik ikszbe, másrészt fossá vertük a Parmát. Capitanót már tucatnyi alkalommal istenítettük porzó nyálmirigyekig, a mai napig a szívünk hasad meg, hogy nem láthatjuk legalább a padon senyvedni, az obligát ömlengésen túl viszont kevés mondanivalónk akad az épp Indiában levezető istenségről. Ellenben a Parma-HAM-mering elvileg megért volna néhány sort: bő 30 éve nem szórtunk meg így senkit a bajnokságban, Morata először duplázott, Tevez nyomott egy maradonát, formációt váltottunk, csupa-csupa érdekesség. Alant részben azt olvashatjátok, miért nem tartottuk mégsem fontos, pláne nem perdöntő erőmérőnek a hétvégi vérfürdőt.

Motherload of goals

Tavaly a Parma mindkétszer rágósabbnak bizonyult egy túlfőzött szalonnabürkénél: idegenben csak Quagliarella minden mindegy alapon történő becserélése (Fábi távoli lövése a kapufáról jött ki, a formán kívül játszó Pogba a kipattanót kotorta be), Torinóba a lendület és Tevez döntöttek, de mindkettő meccs alapvetően hasonló erők szinte nézhetetlen birkózását hozta. Nem véletlen, hogy a két Juve-Parma között veretlenek maradtak, összességében csak tőlünk és a Romától kaptak ki oda-vissza, és végül betolták magukat a 6. helyre. Ez a friss, cercitlenített-immobiletlenített, sérült Paletta nélkül erőtlenül verdeső Parma viszont olyan gyenge, amilyen nincs még egy Európában: a papíron legerősebb 5 bajnokság összes csapata közül a legtöbb gólt kapták, és láthattuk hétvégén, mennyire hiányzik belőlük minden, ami egy közepes képességű keretet eredményessé, vagy legalább nehéz ellenféllé tesz: hajtás, küzdőszellem, fegyelmezettség, összetartás, gerinc. Kötözött sonkáék annyira gyengék, amilyet évek óta nem láttunk sem tőlük, sem más klubtól. Ezeknek hetet rúgni leginkább azért meglepő, mert ahogy Tyler jó érzékkel megjegyezte a listán, ritkán látunk olasz csapatot úgy végigtolni egy meccset, hogy az olaszos “sportszerűség”, a bajtársias könyörület ne kerekedjen felül a maximalizmuson. Mikor 3-4 van közte, a legtöbb olasz csapat enged a repedt záróizmú ellenfél bociszemeinek, és leáll. A Juventus sem azért nem gurított több mint 30 éve egy hetest, mert nem volt sosem ekkora különbség az aktuális ellenféllel szemben… Mellesleg nem az a sportszerűség, hogy nem vered szarrá az ellenfelet, hanem az, hogy nem silányítod színjátékká a találkozót, végig kiszolgálod a közönséged, és a spori jeléig komolyan veszed a küzdelmet. Részünkről a szánalom által vezérelt kímélet bekaphatja.

Szóval egy ilyen lepkefing ellenfél élve boncolása semmiképp nem ok a hozsannázásra, de néhány pozitívumot címszavakban feltétlenül kiemelnénk:

  • Allegri váltott, mert váltani, akart váltani, tudott váltani. Ja, hogy nem korábban tette, ha tudta, hogy ilyen faszák vagyunk négy védővel? Vagy nem is látta, hogy ilyen ügyikék lennénk? Either way, kotródjon.
  • Azért mégis hetet gurítottunk, és nem is rondákat, faszikáim. Ha Tevez maradonás-messis futása, ami előtt a saját térfele közepén szerzett vissza egy labdát, nem lopja el a show-t, Licht bombája és Morata kapáslövése is simán versenyben lett volna a heti Puskás-díjért.
  • Tevez és a többi említett argentin között annyi különbség mindenképp szpottolható, hogy Karcsika nem a kezdőkörben várja a passzt, hanem amíg a pályán van, aktívan keresi a labdalopás lehetőségét. A Parma nyilván valahol balfasz lvl 99 körül jár, ezt is jelzi, hogy ellenük bárki bő 60 métert vezetheti úgy a labdát, hogy nem rúgnak alá egy egészségeset, de ez legyen az ő bajuk. Mi meg örüljünk annak, hogy Tevez a sprint közben meg tudott ereszteni egy ínyenc megkerülőset, és a lövésnél sem a kézenfekvő megoldással élt. A meccs után perverzül vigyorogva (máshogy nem tud :() újságolta, hogy szerinte csóri Mirante erősebb löketre számított, a gyengébb löket is megzavarhatta. Tökéletes volt az egész, részünkről máris övé az év gólja.
  • Jobb napjain Forrest egészen pofás wingback, de azt a szintet hátrakötött kézzel is hozza a hagyományos posztján.
  • A sérülése miatt Romulo eddig kicsit elsikkadt, pedig láthattuk, milyen stabil, kapura irányuló passzjátékra és masszív védekezésre képes.
  • Eddig franc se gondolta, még a végén kiderül, hogy Padoin limitált skilljei balbekknek teremtették. Pedig jobban belegondolva ez a helyzet: Pado mindig is a pontosabban passzoló, keveset kockáztató játékosok közé tartozott, tud és hajlandó futni, képes védekezni és fegyelmezetten helyezkedni – ide egyelőre ennyi bőven elég. Ami a középpályán szürke és kiszámítható, az kicsit hátrébb megbízható.
  • Érdekes lesz látni, Tevez mellett Morata vagy Nándi veti meg a lábát a kezdőben. A spanyol gyorsabb, egy-az-egyben egyértelműen jobb, míg a spanyol a labdatartásban, labdák leosztásában hasznosabb. A BT Sports angol riportere szerint Morata értékesebb játékos, míg Llorentével a pályán erősebb a csapat. Hol van már Nándi töketlen formája, Morata meg a bajnokság legjobb perc/gól mutatóját hozza, hétvégén mindketten 2 gólt szereztek 2 lövésből – amíg hasonlóan viselik a versenyhelyzetet, mi csak pattogtatjuk a vajas popcornt.
  • Egy 7-0-nál nyilván nem a hiányzók az érdekesek, de azt jegyezzük meg, hogy az idei forma alapján sem Vidal, sem Pirlo nem tudott volna hozzátenni a hétvégén. Szundi egyébként a Pana ellen saját posztján hozta magát, abszolút támogatjuk, hogy a bajnokságban is lássuk még hasonló szerepkörben, de gyanús, hogy jelenleg Marchisio pirlóbb az originálnál.
  • Vasárnap este óta minden magára valamit is adó olasz hírportál megszellőztette Giovinco távozását. Már tavaly is pedzegettük, hogy Gio igazi terepe egy 4-3-3 és annak a bal szélső posztja lehetne, de a meccs végén ide Allegri is Comant küldte – lassan elfogy a törpicsek körül a levegő.
  • Bemutatkozott Mattiello.
  • Nem sérült meg senki.

mattiello

Mielőtt azonban a különösebb jelentőséggel nem bíró gólarányból és az atomfos ellenfél miatt tökéletesnek tűnő játékból azt a következtetést vonnánk le, hogy végre kibasztuk az ablakon a 3-5-2-t, és innentől leigázzuk Európát, tekintsünk vissza Maxi meccset követő nyilatkozatára: a formációt ellenfelekhez és lehetőségekhez igazítva fogjuk használni. Emlékezzünk, anno Conte sem szerelemből állt át 3 védőre: ezt a formációt először Afrikában alkalmaztuk, hogy letükrözzük és ezzel kiheréljük a Mazzarri-féle taktikát, majd a veretlen év tavaszán csak akkor vettük elő újra, amikor Conte rájött, a Barza, Bonu, Chiellini, Vidal, Pirlo, Marcsi hatosnak a pályán, annak is a közepén kell kivont machetével hentelni. Most annyival almásabb a helyzet, hogy Pogba és talán Marchisio a kihagyhatatlan középpályások, a védősorban a követhetetlen sérülések miatt feszt kényszerhelyzetben “válogatunk”, viszont legalább a keretben Rubinho az egyetlen töltelék. Eddig határozottan biztató a négyvédős Juventus, akkor is, ha a törökök elleni hazai statisztikák helyenként rosszabbak voltak az idegenbeli, vesztes meccs hasonló adatainál, de ha csak a helyzetkihasználásunk és a kottázhatóságunk (a 3-5-2-t unásig ismerik az ellenfelek is) javul a variálással, már megérte váltani.

Zárásként esetleg annyi releváns infót tennénk hozzá a mélyszakmai mélyszakedzői mélyelemzéshez, hogy Del Piero 40 éves lett, az irgalmas Isten éltesse még egyszer a capitanót, az egyetlen lovagot, aki sosem hagyta el szíve hölgyét! :3 :3 :3 Zokogjatok velünk, küldjetek pénzt! :3 :3 :3

del_piero_40_anni