Veronában egy kimondottan furcsa Juvét láttunk. Nem úgy volt furcsa a társaság, mint a furcsa arcú lány, akire csak illemből nem mondjuk rá, hogy kibaszott ronda – nem mintha amúgy nem látná annak mindenki. Nem is úgy volt furcsa, mint a háromcsöcsű nő a Total Recallban, akinél csak a Morbid Magazin-féle melpi testesíti meg esszenciálisabban az archaikus férfi sovinizmust. Inkább úgy volt furcsa, mint egy fossal töltött cukorka: egy ideig finom, nyami, hmm, jó lesz ez, aztán átszakad a cukormáz, és először csak egy apró csepp formájában, majd egyre markánsabban elkezd belőle szivárogni a cucc, aminek az átható ízét egy ideig elnyomja a cukorkaburok becsapós íze, de a sejtésnél valamivel erősebben gyanítod, hogy ebből már nem lesz kulináris mennyország, aztán már bizonyossággal tudod, hogy még istenesen hosszú idő telik el az igazán elsöprően toszadék érzésig, amit végigszenvedni legalább akkora kihívás, mint mostanában bármelyik milánói hullarabló bagázsnak szurkolni, nade vissza a cukorkához, már nyelni nem mersz, de a nyálad folyik a kemény bevonat tartós, nehezen kizárható citromaromájától, a fura folyadék-elegy persze telíti a szájüreged, te meg B-verzió híján előbb-utóbb menthetetlenül elokádod magad.

Na, valahogy így éltük meg a második félidőt. Ősszel játszottunk néhány gyenge meccset, nem is beszélve az előző évadok gyengébb teljesítményeiről, a veronai második 45 perc viszont csak töménységben és a kapott gólok számában maradt el a Conte-éra vita nélkül legpocsékabb negyed órájától, ronda képzavarral élve a firenzei Waterlootól. Conte nem véletlenül vonta meg a hétfői pihenőnapot a kis gézengúzoktól. Minimális kivétellel mindenki megérdemli az extra fingatást.

Nem arról van szó, hogy ne lehetne pontot veszíteni Veronában. A Hellas fasza banda, következetes és őszinte, kissé hunyorítva korszerűnek mondható focit tolnak, otthon méregerősek, és ahogy láttuk, még 0:2-nél sem adják fel. Sejtettük előre, hogy nem simázzuk le őket, bár kicsit más forgatókönyvre, a slusszpoénként mindenkit meghánytató hullámvasút helyett inkább végig szoros meccsre készültünk. Szóval le a kalappal a Verona előtt, tényleg. Toni fizikuma még mindig aranyat ér, Romulo a nyáron megérne egy ajtócsapkodást a Fiorentinával, Hallfredsson és Cacciatore is nagyot játszottak. De ne essen félreértés, tegnap nem ők jöttek vissza a meccsbe, hanem a fél vendégcsapat felejtette el, miért nem a Crotone mezét kapták az öltözőben.

Ritkán van, hogy több fasziról is le lehetne kapni a keresztvizet, még ritkább, hogy Vidal is köztük legyen. Tényleg egy kezünkön meg tudnánk számolni, hány vállalhatatlan meccse volt, amióta kicuccolt Torinóban. Mondjuk ebből kettőre élesen emlékszünk: pár hete a római kupameccsen és tegnap is _nulla volt a fiú. Talán elhitte magáról, hogy a világ legjobb középpályásaként bármit megtehet, talán elfáradt kicsit, igazából mindegy is, mi van a teljesítménye mögött. Az első félidőben kb. másfél percen belül szerelte Pirlót (!), adta el sarokkal (!) a labdát, majd szedett be egy bőrt (!) Jankovicstól – ha ennyit láttunk volna belőle Leverkusenben, inkább javasoltuk volna a filmgyáros De Laurentiisnek, hogy szerződtesse egy burleszkbe, minthogy akár 1 milliót is adtunk volna érte. Nyilván nem felejtett el focizni pár hét alatt, de Conte mérkőzést követő szavait teljes joggal veheti magára. Ahogy Pogba is… Palikát alighanem csak némi érettség, némi koncentráció, némi férfias megfontoltság választja el a világklasszistól. A zsenialitás bármikor benne van, gondoljunk csak a Samp elleni góljára vagy a tegnapi gólpasszára, de a flegmaságot el kell hagynia, ha tényleg 8-10 milliókat szeretne keresni. Bonuccinak szintén voltak már jobb meccsei. Röhej, hogy nem bírt a vénülő Tonival. Leónak kurvajó ütemérzéke van, kiemelkedően jó szemmel passzol hátvéd létére, de emberfogóként Chiellinitől egy világ választja el. Azért néhányan hozták magukat, pl. Teveznek már nagyon kijárt a gól, Chiellini a – hírek szerint aprócska – sérüléséig uralta a területét, Romulo is csak akkor élt, ha Kwadcsi elől középre menekült, Osvaldo egy kapufával szállt be, és Buffon is fogta a foghatót.

Ja, el ne felejtsem, rúgtunk egy lesgólt: Pogba passza Tevez csukáját valóban szabálytalan pozícióban találta. Bundásgecik vagyunk, ez van – ahogy a Hellas is mocskos csaló bagázs: Toni lesről szerezte a szépítő találatot. Mindkét esetben ugyanaz a partjelző nézte el a szituációt. Egyébként a római szennylap (CdS) szerint Tevez első gólja is szabálytalan volt. Ha valaki arra jár, magyarázza el nekik a lesszabályt (Nándi állt „lesen”, de nem avatkozott játékba), és vigyen nekik egy zacskóval a fossal töltött cukorkából. Mi kifogytunk belőle, remélhetőleg egész idényre.

Bal: Llorente játékon kívül. Jobb: Tevez lesen.