Megzabolázni a Lovat

Ha fakockák szintjére leegyszerűsítjük a ma esti küldetést, mindössze annyi a dolgunk, hogy megelőzzük ezt:

galata1

A Galata legkomolyabb, sőt, egyetlen komoly fegyvere Drogba. Torinóban – kihasználva Bonucci Mikroszkóp Színpadra kívánkozó, tragikomikus hibáját – lőtt egy gólt, és előkészített egy másikat. Nélküle nulla gólveszélyt jelentett volna a komplett Galatasaray. Őt kell leszedni, a többi úgyis megy magától.

Or not.

Amióta csapatunk van, nincs égető szükségünk arra, hogy némi indokolt fölényeskedésnél többet foglalkozzunk az ellenféllel. Úgy tűnik, a hazai juventinók között evidencia, hogy saját híveik előtt röhögve megszexuáljuk a töltött káposzta őshazájának gyermekeit, magunkévá tesszük – gusztustól függően – asszonyaikat és/vagy embereiket, hátunkra csapjuk a zsákokba gyűjtött aranyat, és lángba borult városokat hagyva magunk mögött szerte Európában kihirdetjük felsőbbrendűségünket. Most sem fogunk intő jeleken lovagolni, de ahogy a Bologna ellen, most is fontosnak tartjuk, nehogy megmarjon minket az elbizakodottság rohadó sertéshere bűzét árasztó kobrája.

galata2A legfontosabb, hogy Drogbán kívül van néhány játékosa Mancininek. Egyrészt ott van Sneijder, aki az Izével bőségesen kitanulta a BL rázós helyzeteinek lélektanát. 2009. decemberében, az utolsó csoportkör félidejében az Izé kiesésre állt. Nyilván az a csapat nagyságrendekkel combosabb volt a mostani Galatánál, de a győztes mentalitás benne van az apró hollandban. Másrészt tegyük a kőszívünkre kezünk, és bökjük ki a torinói meccs legjobb középpályásának a nevét! Ja, Melo volt az. Franc se gondolta volna, Flúgos Fülöp lejátszotta a pályáról a mi MVP (azaz Marchisio híján PVP) hármasunkat. Harmadrészt tényleg pokoli hangulatra kell készülni. Negyedrészt Mancini – aki állítólag pöttöm korában juvés pizsiben hált – zsigerből olvassa az olasz kottát, és feltehetően pont erre a meccsre készülve, gyakorlásként állt át 3-5-2-re (vagyis inkább 3-4-1-2-re) a hétvégi bajnokin, ami meg is hozta nekik az első clean sheetet idén.

Fossunk? Azért nem kéne. Egyrészt Sneijder ezer éve nem játszott jól BL-meccsen, Torinóban momentuma nem volt, ráadásul nem is teljesen egészséges, előfordulhat, hogy nem tud pályára lépni. Másrészt Melo elsősorban a tőle lassabb Pirlo mellett tudott életben maradni; Pogba röhögve a hóna alá fogja csapni. Harmadrészt – ahogy Buffon megjegyezte a sajtótájékoztatón – érvényes gólt a közönség nem szerez; ez enyhe eufemizmus arra, hogy szarunk a hangulatra. Negyedrészt ne essünk attól hanyatt, hogy a Galata nem kapott gólt a hétvégén: ellenfelük a tabella csutka nélkül utolsó helyén álló, zsinórban 10., jubileumi zakójába beleszaladó Gyrosbürüglüspor volt. Ha Mancini 3-5-2-t szeretne játszani, ám rajta: ők a második meccset, mi a második szezont toljuk ebben a rendszerben, ráadásul a Juve elég sokat játszik hasonló felállással próbálkozó ellenfelekkel.

galata3

Az a helyzet, hogy nem csak a matek mondja, hogy a kezünkben van a sorsunk. Tavaly egy, a mostani ellenfélnél izmosabb, gyorsabb, szervezettebb, még a továbbjutás tudatában játszva is kategorikusan _jobb Sahtarhoz kellett elmenni a pontért, egy hasonlóan durva hangulatú stadionba, úgy, hogy akkor a Conte-keretnek alig volt BL-rutinja. Most egy szezonnal tapasztaltabb, egy csatársorral erősebb a Juventus. Azt se feledjük, hogy a Juve a torinói meccsen két védelmi megingásból két gólt kapott, támadásban viszont nagyon nem adta a gép; azóta viszont a védekezést sikerült összerakni, és a bravúrjaiból úgy tűnik, Buffon is elkezdett ránk fogadni tippmixen. A kulcsembereink is formába lendültek, egyedül Pirlo hiánya jelenthet gondot – a bajnokiktól jóval gyorsabb nemzetközi meccsek ritmusát, nyíltabb játékát szem előtt tartva viszont fura mód lehet, hogy Pirlo egy BL-találkozóról kevésbé fog hiányozni, mint egy Serie A-féle taktikai iszapbirkózásról. És persze ahogy az Orákulum mondá a listán, a Juve kimondottan eredményesen játszik nyíltan támadó ellenséggel szemben: ugyan a sok passzos labdakihozatal nem feltétlenül tartozik az elsődleges skillek közé (10-es skálán max. egy erős hatos), de a védők nagyon pontosan ívelik át a középpályát, és végre a csatársorban is valódi fegyvertárunk van a labda megtartására és megjátszására is képes Nándi, és a villámgyors, nehezen kiszámítható Tevez személyében. Nyerünk tehát 4:0-ra.

Pirlo hiányán kívül csak két bizbasz rondítja az imént felfestett, idilli képet. A kezdőbe várható Licht formájáról semmit nem tudunk. Az Udinese ellen ugyan győztes gólt készített elő, de az inkább volt egy lecsúszott, kétségbeesett durrantás, mint tudatos assziszt. A fél óra alatt ezen kívül annyi derült ki róla, hogy még mindig szívesen pofázik a bírónak. Meg hát ott van a nyárig mindenképp kulcsembernek tekintett Marchisio, aki Pogba mellett idén szürke kis alibizőnek tűnik, akit csak azért tesz be az edzőbá’ a csapatba, mert ő hozta a pettyest. Az elmúlt két találkozón már pislákolt benne valami, részéről tényleg itt az ideje egy statementnek. Kulcsposzton játszik, ha nem teszi oda magát, akár rajta is elmehet a parti.

galata4

Hogy mennyire fontos most a csapategység, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Conte rendhagyó módon mind az összes, BL-listára nevezett játékosát jelölte a keretbe. Igen, visszük a sérülteket is: Pepe, Pirlo, Giovinco is a csapattal tart. Annyira már ismerjük a mai Juventust, hogy tudjuk, nem fog a csoki lefolyni a lábszárukon, és nem az “idegenben jó a ziksz” szellemében indulunk neki a gyiloknak. Nyerni megyünk. Ha ez 90 percig végig látszani fog a csapaton, akkor lesz miért BL-t nézni jövő tavasszal is.

Várható kezdő: Gigi – Barza, Bonu, Chiello – Forrest, Artúrkirály, Polip, Marcsi, Kwadcsi – Apacs, Nándi. A portugál Proenca kapta a meccset. Tavaly ugyanő fújta a londongrádi 2:2-t, csak úgy mondjuk.