Meg lettünk leckéztetve?

Magunkhoz méltatlan módon tollat ragadtunk a minap a FFT magazin egyik cikkére reagálva. Erre ők is reagáltak, mi pedig – bár eddig nem volt szokásunk, de az élet tele van érdekes kihívásokkal és meglepő fordulatokkal – újra tollat ragadtunk, hogy frappírozott válasszal szolgáljunk az újabb cikkre, amely az említett sajtóorgánumban jelent meg.

Hosszú, de érdemes elolvasni. Sőt, kötelező.

Gyakoroljuk az önkontrollt, és a lehetőségekhez mérten disztingvált és kedves reakciót szeretnénk itt megjeleníteni, hiszen nem kenyerünk a durvaság. Viszont ami fáj, az fáj, ezért reagálni kell rá.

Azt a megoldást választottam, hogy a cikk egyes állításaira reagálok, így nem kell feleslegsen a FFT oldalára látogatnotok.

Kezdjük is:

FFT: “Luciano Moggit volt Juve-elnöknek neveztem, ami valóban helytelen, mert nem ez volt a pontos titulusa, de ez nyilván részletkérdés, az Úristent is valahol Jahve-nak hívják, máshol Allah-nak, megint máshol Buddhának, így az is lényegtelen, hogy az aktuális Juve-górét ügyvezetőnek, igazgatónak, elnöknek vagy akárminek hívják. Tény, hogy tárgyi tévedés volt, de jelentősége nincs, Moggi megítélésén ez nem változtat. “

Előre is elnézést kérek Zalántól, nem kívánok személyeskedni (bár menne), de annyira adja magát a poén:
Fura, hogy a FFT titkárnője ilyen hosszú cikkeket ír az online felületre. Bár lehet, hogy nem titkárnő, de ez nyilván részletkérdés. Luciano Moggit is valahol a Juventus elnökének titulálták, pedig nem az volt. Így az is lényegtelen, hogy a cikk írója ügyvezető, főszerkesztő, segédszerkesztő, cikkíró vagy titkárnő vagy akármi. Tény, hogy talán nem találtam el a titulusát, de a megítélésén ez nem változtat.

Ha újságot írok, akkor igyekszem a hír teljes hitelességét aláásó információt helyesen megadni. Mondjuk úgy, hogy az “Angela Merkel, Franciaország elnöke, hosszasan beszélt a Bundestag előtt” szövegű hír nem lenne hiteles, bár az információtartalmán és Angela Merkel megítélésén nem változtattunk.

De kicsit szálljunk bele a tartalmi dolgokba:

“Az „Összeesküvés-elméletek persze vannak…” kezdetű, sokat citált bekezdésemnél nem tettem teljesen egyértelművé, hogy azokat nem kifejezetten az aznapi olasz lapokban találja meg az olvasó, hanem általánosságban él az összeesküvés-elmélet az olasz futballtársadalomban a Juventus szárnyalását illetően.”

Finom kifejezés, hogy nem volt egyértelmű, hiszen a korábbi cikkben azt olvashattuk, hogy egyes lapok már a moggis idők visszatérését vizionálják. Erre kértünk példát, valamint arra kértünk példát, hogy az idei szezonban szárnyaló (legalábbis tavalyi és tavalyelőtti önmagához képest szárnyaló) Juventust milyen bírói ítéletek segítették. Leírhatom én is, hogy egyes olasz lapok egyenesen odáig mennek, hogy a Milan már megvette a bajnoki címet, csak izgalmassá akarják tenni a nézettség miatt, ezért nem adták meg most a gólt, de a hátralévő sorsolás jól mutatja, hiszen a Juventusnak direkt a végére maradt a neheze, ezért nyilván nem lesznek bajnokok végül. Leírhatom, ám nem lesz igaz, sőt, baromság marad.

És következzen a legkeményebb rész:

“Persze megértem én, hogy a Juve-drukkerek érzékenyen reagálnak, amikor valaki csalást kiált. Nehéz örökséget hordoznak, a teljes olasz futball szégyenének terhét. Nem szolgáltak rá, pontosabban nem csak ők szolgáltak rá erre. Mások helyett is szenvednek, öt és fél év után is. Nehéz a Moggi-örökségtől szabadulni, ezért most le kell nyelniük mindent. A calciopoli idején én mindig azt hangoztattam, hogy jogtalan a port csak a Juvén elverni, de a tények makacs dolgok. Márpedig tény az, hogy hét játékvezető közül egy sem vette észre, hogy a labda majdnem egy méterrel a gólvonal mögött volt, holott legalább egyikük kifejezetten jó szögben is állt. Tény az is, hogy Aronica arcának meglegyintéséért pont három meccsre meszelték el Ibrahimovicot, pont annyira, amennyi elég volt ahhoz, hogy a Milan legnagyobb sztárja lemaradjon az év legfontosabb meccséről. Ne legyen kétségünk afelől, hogy ha a Juve-meccs két forduló múlva jött volna, akkor minden bizonnyal két meccset kap, ha négy forduló múlva, akkor négyet. “

Maradjunk annyiban, hogy nem kell mindent lenyelni. A Juventus a calciopoli eredményeképpen egyedüliként került a Serie B-be. Csak a Juventusnál történt meg a _teljes vezetőségváltás_. Csak a Juventus szenvedett el _több száz millió eurós_ veszteséget. Azt hiszem, hogy (az ítélet jogosságától vagy jogtalanságától függetlenül) a Juventus és szurkolói megbűnhődtek már az elmúlt években. A csapat letöltötte a büntetését, és igenis nem kell semmit már lenyelniük és lenyelnünk. Senkit nem lehet kétszer megbüntetni ugyanazért.

Zlatan eltiltásáról:
Kraszicsot, a “csaló-Juventus csaló játékosát” műesésért tiltották el 3 mérkőzésre tavaly, amikor Kraszics egyedül vitte a hátán (igen, ez ma már hihetetlen) a csapatot. Ilyenre korábban és azóta sem igazán volt példa az olasz bajnokságban. Zlatan 3 mérkőzéses eltiltása pedig teljesen normális, és átlagos büntetés ilyen esetben, többet csak kirívó durvaság (például fejberúgja az ellenfél edzőjét – Gattuso négy mérkőzést kapott Joe Jordan lefejeléséért) esetén kapott volna. Kevesebbet meg sima piros lap esetén, amiről itt nem volt szó.

Azt a találgatást pedig a leghatározottabban visszautasítjuk, miszerint ha a rangadó 2 vagy 4 fordulóval később _lett volna_, akkor Zlatan 2 vagy 4 meccses eltiltást _kapott volna. Ilyen hangulatkeltő megjegyzést teljesen elfogadhatatlannak tartunk egy újságíró részéről a hivatalos oldalon megjelenő cikkben, akár magánvélemény, akár nem.

És már megint ezek a tények, ejnye! Nincs a szabálykönyvben legyintés, szándékos ütés szerepel benne, amiért három meccses eltiltás jár. Tehát felkérnénk a szerteágazó figyelmű újságírót, hogy sorolja fel, mikor járt kevesebb érte három meccsnél. Hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, Eto’o fejese Veronában három meccset ért, ahogy Mekszez ütése Borriello ellen szintén.

És megjegyezhető, hogy a 2006-os ítéleteknél a Milan esetében pontosan úgy porciózták ki a pontlevonást, hogy azért még elindulhassanak a BL-ben – amit meg is nyertek, amihez gratulálunk. Ez azért érdekesebb Zlatan teljesen normális 3 meccses eltiltásánál. (BTW, ki a fene kérte Zlatantól, hogy meccs végén pofozkodjon – ezt is a titokzatos új-Moggi intézte?)

Az állítólagos moggis idők visszatértét vizionálő összeeskövés-elméletek ellenére a Juventus idén _egyetlen_ 11-est rúghatott, és gyakorlatilag a Milan elleni tévedésen kívül (ami valóban nagy tévedés volt) csak egy kezezésre emlékszem, ami a Juventus javára döntő bírói hiba volt. Lehet sorolni a többit, lehet bemutatni, hogy micsoda hatalmas csalások történtek az eddigi fordulókban. A Juventus vezetői jelezték is, hogy elég érdekes ez hátrányos helyzet, hiszen ha buzogánnyal mészárolnák le a csatárainkat a 16-oson belül, akkor is továbbot intene a bíró. Erre a Milan részéről az alábbi válasz érkezett:

“A bírói hibák hosszú távon kiegyenlítik egymást.” – Na tessék, most is lehet ugyanezt mondogatni.

És, ha már az egyetlen 11-es szóba került:

“Tény az is, hogy januárban, a Cesena elleni bajnokin Vidal büntetője előtt a kapusnak állt mezőnyjátékos, Rodriguez a szemével jelezte a chileinek, merre rúgja, majd szinte menekülve ugrott a másik irányba, nehogy beleérjen. Aki olyan régen és szerteágazó figyelemmel követi az olasz futballt, mint én, az tudja, hogy Olaszországban semmi sem véletlen.”

Erre két videóval válaszolhatunk. Hiszen mi, akik ilyen régen, és ilyen szerteágazó figyelemmel kísérjük az olasz futballt és ezen belül kiemelten a Juventus pályafutását, utánajárunk a dolgoknak.

A videót az ötvenedik másodperctől érdemes nézni. Itt látható a biccentés, amiről egyébként nem tudni, hogy most azt mutatja, az egyébként biztosan kapustehetség mezőnyjátékos, hogy merre vetődik, vagy azt, hogy merre lője a labdát Vidal.

De hogy kinek mutatja? Az kérdéses. Nézzük meg a következő videót.

Itt a 40. másodperctől nézhetjük, ahogy Vidal és a vészkapus hatalmas szempárbajt vívnak. Ja, nem. Vidal _teljesen másfelé néz_ abban a pillanatban, amikor a kapus biccent. Tehát nem is láthatta.

Ennyit az állítólagos hatalmas csalásról (tény? inkább nevezzük hülyeségnek). Egyébként is nehéz feltételezni, hogy Vidal ne tudna belőni egy 11-est egy mezőnyjátékosnak.

Nézzük tovább:

“Szubjektív magánvélemény is megjelent a cikkben, ez kétségtelen. Viszont szándékosan. Úgy éreztem, az internetes újságírásnak is el kell jutnia arra a szintre, amely a hagyományos újságírás lényege és sava-borsa volt már a klasszikus időkben is. Az egyszerű cikkmásolás és cikkfordítás sablonos világában jóval többet kellene érjen, amikor a szerző saját gondolataival, meglátásaival kiegészíti a tényeket, és egyfajta értelmezését adja a látottaknak. Sajnos az internetes újságírás világában ezek a műfajok nem különíthetők el úgy, mint a printnél, ahol lehet külön glosszákat, jegyzeteket, tárcákat, karcolatokat, stb. írni, az online világban lényegében két dolog van: hír vagy blog. Tény vagy vélemény. Én most a kettőt szándékosan összemostam.”

A szerző saját gondolatait jelezze a cikkben, ne pedig tényként tálalja, szerintünk. Az újságírás lényege soha nem ez volt, sőt, alapvetése, hogy a tények és a vélemény jól elkülöníthetőek legyenek, azaz semmilyen körülmények között ne gondolja azt senki egy nagyképű blogger írására, hogy abban tények vannak. A nagyképű blogger írjon blogot, ahol megmérettetheti nyomasztóan nagy tárgyi tudását, amit a szerteágazó figyelemmel követett Serie A-val kapcsolatban felhalmozott. Csak vigyázzon, hogy ne írjon le ekkora marhaságokat, mert ezzel megkérdőjelezi annak meglétét. De a tárgyilagos újságírásra néha van máshol is példa. Például itt a blogunkon olvasható Tyler értékelése a meccsről, ami a Milan szurkolóinak körében is kedvező fogadtatásra talált. Hogy miért? Mert elfogulatlanabb volt még annál is, ami egyébként egy _Juventus blogon_ teljesen elfogadható lenne.

“Azt pedig végképp nem értem, miért van arra szükség, hogy nyelvtani figyelmetlenségeket kérjen számon tőlem az a bianconeri blog, amely sem a FourFourTwo, sem Mexès nevét nem tudja leírni helyesen. Hadd ne kérjen számon tőlem Moggiról szóló tényeket ugyanez a blog, amely tényként kezeli bannerjában, hogy 29 scudettója van a Juventusnak, nem fogadva el azt a tényt, hogy kettőt vissza kellett adnia (érdekes módon a Torino 1927-es elvett scudettóját ritkán számolják be a Bikáknak a juvésok).”

Ha a goal.comnak, a football-italia.netnek és a fourfourtwo.comnak megfelel a “Mexes” írásmód, akkor nekünk is jó. Mi Ibrahimovic nevét sem Ibrahimović formulával használjuk, ahogy a fourfourtwo.hu oldal sem. (Kacagjunk együtt!)

A Juventus 29 scudettója tény, ahogy az is tény, hogy kettőt elvettek. Attól még 29-et szereztek meg a srácok a pályán – de ebbe ne menjünk bele, mert a téma egész más, és egész könyveket lehetne írni róla, írtak is. Szerencsére a klubnál is így gondolják, így ha netán a Juventus bajnok lenne (állítólag az lesz, hiszen korábban olvashattuk, hogy a moggis idők térnek vissza, és a Juventus bajnoki címe az olasz foci érdeke – állítólag), akkor felkerülne a 3. csillag.

(Egyébként a fejlécünkben van, azt nem bannernek hívják)

Szerintem itt, a blogon mi még életünkben nem foglalkoztunk a Torino bajnoki címeivel. Így nem elég, hogy nem számoljuk bele semmibe, de én konkrétan most meg sem mondom fejből, hogy hány bajnoki címe van a Torónak. C’est la vie.


“És hadd ne átkozza el ezért a cikkért a FourFourTwo magazint az a sok olvasó, aki amennyiben tényleg olvasója lapunknak, tudja, hogy a február elején megjelent számban egy teljes oldalon borultunk le a Juve és Conte előtt.”

Ez kedves, de nem arról volt szó a Milan-meccs utáni online megjelent cikkben, hogy a Juventus csal, és a szárnyalása csak annak köszönhető, hogy nyomják őket mint az állat (igaz, nem sikerült alátámasztani, de állítólag erről írnak az olasz újságok)?

Akkor most leborulunk vagy csalózunk? Vagy felváltva tesszük?

Ami tény:

  • A Milantól elvettek egy gólt a Juventus elleni meccsen. Bent volt. A partjelző vak. A bíró számos más hibát is elkövetett a meccsen, főleg a partjelzője.
  • Ez a meccs nem döntött a bajnoki címről. Semmiről sem döntött. Gyakorlatilag és elméletileg is jóval nagyobb esélye van a Milannak a bajnoki címre. A sorsolása sokkal nehezebb a Juventusnak, és az előnye minimális. A csapat erőn felül teljesített eddig is. Nem, nem a bírók miatt.
  • A Juventusnál _nem_ a bajnoki cím volt az idény elején a cél. Zsinórban kétszer volt a csapat hetedik. A cél a BL-indulás kivívása volt, ami a dobogót jelenti. Ezt is nehéz volt elképzelni idény elején, de egyelőre erőn felül teljesít a csapat.
  • Ha egy csapatból bajnokot akarnak csinálni, akkor ennél azért lehetne hatékonyabb is az eljárás. Mert így elég szarul megy.

Néhány random megjegyzés még:

  • A Juventus sikeréért dolgozó bírói kar ugyan tényleg adott egy kretén büntetőt a Juvénak, ami nem osztot, nem szorzott, Vidal Cesena elleni büntetője 1-0-nál, a 83. percben esett, viszont csak az elmúlt egy hónapban két egyértelmű büntetőt nem kapott meg olyan meccseken, amiken döntetlenre végzett (ha éppen nem ágazott szerte arrafelé a figyelem, a Siena és a Parma elleni esetekről van szó), de az Inter ellen is maradt el egyértelmű Juve-11-es.
  • Ha valaki döngeti a mellét rá, mennyire szerteágazó figyelemmel követi a Serie A-t, annak tudnia kell, hogy a visszajutás óta a Juventust úgy pofozzák a bírók, hogy jobban se kell. Nem ezeknek köszönhető a két hetedik hely, de egyetlen pillanatra sem emlékszem, amikor bármelyik bíró merte volna segíteni a Juventust.

Mi kérünk elnézést.