Mennyi minden történhet néhány hét leforgása alatt. Mennyire nehéz feldolgozni mindezt a történést az egyszerű szurkolónak.
Hát igen, elment Sarri, nem Guardiola jött, hanem Pirlo. Kicseréltük kb az egész középpályát, fosul, kurvajól, szarabb lett, de mennyivel jobb, mégis menjen a picsába Paratici, na, nézzétek meg, milyen jó, ha nem ingyen igazolunk, el ne menjen már Paratici. Ne jöjjön már Suarez, de milyen jó lenne, az öreg Dzeko ide ne jöjjön, Paratici, a kurva anyád, hogy jut eszedbe Morata, jaj, de jó hogy jön, annyira Juve-szív, meg pizsi, de mégis micsoda szar választás!
Nagyon nehéz eligazodni a saját hangulataink között. Ami könnyen ön- vagy közveszélyessé tehet bárkit!
A Bianconeri Blog segít, hogy ne kelljen kedélyjavító gyógyszerekhez fordulni vagy szanatóriumba vonulni!
Három különböző időszakot különböztethetünk meg jelenleg hangulatingadozási szempontból:
Samp meccs előtt – Samp meccs után – Roma meccs után
A Samp meccs előtt a Pirlót kutyázók és a Pirlót éltetők tábora teljesen önazonos módon viselkedhetett, hiszen mindkettő vélemény a maga módján teljesen megalapozott volt. Pirlo full kezdő, ez tény, viszont nagy Maestro volt a pályán, ez is tény. Hogy ebből milyen edző lesz, az egy nagy kérdőjel, még most, két meccs után is.
A Samp meccs után felrobbant az internet. Számomra meglepő módon gyúltak az örömtüzek, reppentek a tüzijátékok mindenfelé. Hosszas, gúnyos értekezéseket olvashattam arról, hogy Pirlo 1 hét alatt több „Sarriballt” tanított az „edzhetetlen” csapatnak, mint Sarri egy év alatt. Megtudhattam, hogy Pirlo minden játékost újra felfedezett, fosadékká fogjuk verni az egész világot, és utána a világűrt is, ha igazolunk még egy-két jó játékost (Paratici, takarodj!)
Néhány merészebb szurkolótárs meg merte említeni, hogy talán nem kellene messzemenő következtetéseket levonni egy valóban harmatgyenge Sampdoria leveréséből, hiszen ők vélhetően a kieséshez jóval közelebb lesznek, mint a dobogóhoz. Ezzel a véleményükkel azt kockáztatták, hogy „Nem is vagy igazi szurkoló, te károgó g*ci!” stílusú válaszokat kapjanak a csapat BL-győzelmét vizionáló társaiktól.
Nos, én azt gondolom, hogy a nyitófordulóban látott Sampot még a mostani Fradi is legalább X-re hozta volna. De a második fordulóban a Benevento be is árazta őket (Samp – Benevento 2-3). Jó volt velük játszani az első fordulóban, mert kiváló edzőmeccsnek bizonyult a találkozó. Gyakorlatilag ellenállás nélkül próbálhatott ki néhány elképzelést Pirlo, egy olyan csapattal, ahol a középpályán csak Cuadrado volt az, aki az elmúlt idényben stabil tagja volt a csapatnak.
Jól sikerült! A Sampdoria ellen magabiztosan húzta be az edzőmeccs hangulatú bajnokit a csapat.
De végtelen szűklátókörűségre utal(t) az, ha valaki ez alapján kezdte el savazni Sarrit, isteniteni Pirlót, az egekbe marasztalni a csapatot vagy kezdett el hatalmas sikereket várni tőlük.
A Roma ellen el is jött a józanító 90 perc. Hiszen a Roma vélhetően a tabella felső negyedében fog elhelyezkedni, és a hírek ellenére sem éppen edzőbuktató vagy beleszarós hangulatban léptek pályára.
Az új játékosaink (számoljuk ide Rabiot-t és Ramsey-t is nyugodtan) úgy játszottak a komolyabb ellenfél ellen, ahogy egyébként elvárható egy teljesen új közegben: sok hibával, igyekezettel, de gyakran elbaszva az elbaszhatót.
Sokan azt írták, hogy Pirlo „amatőr” hibákat vétett a meccsen – ilyennek írják be például Cuadrado baloldalon való játszatását. Nos, én azt gondolom, hogy Pirlo nem egy idióta barom, mindössze kísérletezik egy teljesen új csapattal és a teljesen új elképzeléseivel. Csak nem gondoljuk, hogy véletlenül, mintegy elbaszva a team sheetet, rakta be Cuadradót baloldalra?! Szar döntés volt, ez tény, de nyilván megvolt az oka.
Pirlo okos srác, és el is mondta, hogy sajnálatos módon nyáron kevés volt a felkészülési torna és edzőmeccs, ahol próbálgathatta volna meglepő húzásait, így most kénytelen menet közben. Bizony, ez azzal jár, hogy néha beszopjuk.
Ám most hirtelen tele lettek a szurkolói fórumok Pirlo és a csapat kutyázásával, Rabiot takarodjon, Pirlo amatőr fasz, egyébként Kulusevski is egy idegen test (egy hete még aranylabdás félisten volt, ejha).
Nos, Rabiot-tól sosem volt idegen a hasonló ostobaság, Pirlo nyilván tanul belőle, teljesen egyértelmű volt, hogy le kell hozni, simán bejöhetett volna korábban a helyére Bentancur mondjuk. De a legjobb dolog a blogger, az újságíró és a labdarúgás-szakértők életében, hogy utólag aztán iszonyatosan könnyű okosnak lenni.
Cuadrado reméljük, soha többé nem játszik a bal oldalon, ugyanakkor könnyen lehet, hogy Pirlo azért tette oda, mert De Sciglió eladásán gondolkodnak, Frabottát pedig túl könnyűnek találta ahhoz, hogy a Roma ellen is bedobja. Így megnézte, hogy van-e opció a bal szélre, De Sciglio távozása és Sandro hiánya esetén. Szerintem a választ megkapta: nem igazán.
Arthur és Benta behozatala is tanulságokkal szolgált. Nem lepne meg, ha a Napoli ellen ők kezdenének (főleg, hogy Rabiot nem tudna, ha akarna sem).
Nézzük az egyébként szar meccs jó oldalát: Rómában nem rossz egy döntetlen. Danilo megint meghökkentően jól játszott, szinte érthetetlen. Ronaldo még mindig magasra tud ugrani. 10 emberrel is jórészt mi támadtunk. Szerintem egyáltalán nem játszottunk szarul, ahhoz képest, hogy ez is gyakorlatilag egy beszoktató meccs volt Pirlónak és az új srácoknak. Ne feledjük, Morata a meccs reggelén még zavartan pislogott az ágyában, „baszki, milyen országban vagyok?” felkiáltással, McKennie még a torinói hamburgereseket próbálja felfedezni, Arthur hónapok óta nem játszott tétmeccset, Cuadrado pedig úgy érezhette magát, mint a hülyegyerek, aki azért vesz jobbkormányos autót idehaza, mert olcsóbb volt a használtautón.
Tartom, hogy HA JÓL ÖSSZEÁLL ez a csapat, és képes azzal a magabiztossággal játszani erős csapatok ellen is, mint tette azt a Samp ellen, akkor kellő összeszokottsággal nagyon sokra vihetik.
De könnyen előfordulhat az is, hogy sok meccsen át nem sikerül összeállni, elmegy a játékosok kedve és akkor mondhatjuk majd, hogy a Pirlo-projekt megbukott. Egyelőre nem így áll a helyzet:
Pirlo csapatával a ki nem mondott cél persze az, hogy első évben konkrétan csodát tegyenek és megnyerjenek mindent, fittyet hányva minden akadályra és hátrányra.
A kimondott pedig nem lehet más, mint a jó szereplés és az építkezés a jövőre, egy fiatalabb, éhesebb csapat megszülése. Capitano is meglepő nyilatkozatot tett, nyilván azért, hogy levegye a nyomást Pirlóról:
Van most egy hete a csapatnak, hogy kitalálják, miként tud Arthur és Benta kezdeni, Dybala hogyan térjen vissza, ki játsszon a bal oldalon (csak ne Cuadrado legyen az) és hasonlók. Fogadjuk el, hogy még nem stabil a csapat, még nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz az átlagos teljesítmény, kinek hol ízlik a legjobban a játék, és azt sem látjuk, Pirlo miként tud belenyúlni egy meccsbe, ha szar kerül a palacsintába.
A Napoli ellen nagy próbatétel lesz, tudjuk, miért.
Simán benne van az is, hogy kikapunk. És akkor sem kell (még) rinyálni. (Ha nagyon nyerünk, akkor sem kell BL-győzelmet vizionálni.)
Nem lehet mindig nyerni, ha épp nem nyerünk, majd tanulunk belőle.
Hajrá Juve! Szeretés!