Nem akarok bevezető bekezdést írni, nem érdekelnek a formaságok! Nézzük, mit ért el a cigarettás rohadék a kispadunkon!

Adatok:

Sarri a történelem során első olasz edzőként ért el 19 meccses európai veretlenségi szériát. A Chelsea-val 15 mérkőzésen keresztül, azaz a teljes Európa Liga menetelés során nem talált legyőzőre, azóta pedig a Juventus kispadján folytatja ezt a kedves sorozatot.

A Juventus 2008 óta nem biztosította be ilyen korán a BL-csoportból a továbbjutást.

Az elmúlt edzőink teljesítménye a bajnokságban első idényükben 12 forduló után:

• Conte (2011) – 12 forduló után 24 pont, második hely a szintén 24 pontos Milan mögött
• Allegri (2014) – 12 fordul után 31 pont, első hely a 28 pontos Roma előtt
• Sarri (2019) – 12 forduló után 32 pont, első hely a 31 pontos izé előtt.

A Juventus az európai jelentős ligák csapatai közül egyedüliként veretlen minden sorozatban. A szupererős PSG 13 forduló után 30 ponttal vezeti a bajnokságát, 3 vereséggel. A mágikusan csodálatos Barcelona 12 forduló után 25 ponttal vezeti a spanyol bajnokságot, 8 győzelem mellé 1 döntetlen és 3 vereség jut. A Manchester City az isteni Guardiolával a kispadon és a 14 milliárdos keretével még csak nem is vezeti az angol bajnokságot, sőt, most verte rommá őket rommá a Liverpool.

Sarri a Juventus kispadján töltött első 16 meccséből 13-at megnyert, 3 döntetlen mellett. Ennél csak Jesse Carver kezdett jobban 1949-ben – ő 14 győzelem mellé gyűjtött be 2 döntetlent.

Játék:

Nos, valszeg Jesse Carver juventusa tetszetősebben játszott. Capello bajnokcsapata sem rúgott sok gólt, de legalább nem is kapott. Allegrivel csak az együttműködés vége felé lett minden meccs kínszenvedés. Conténak nem állt a rendelkezésére Costa, Cuadrado, Dybala, Higuain, Ronaldo, Pjanic, De Ligt, Sandro. Tehát a közmegegyezés az, hogy a Sarri-féle játék egyelőre a VILÁG LEGSZARABBJA. Legalábbis én magam a fórumokon ezt olvasom.

És tény, hogy a moszkvaiak és a milánóiak ellen is rettenetes volt a mutatott játék képe. Rossz volt nézni. Nemhogy gólzápor nem volt, de még azt is nehéz volt elhinni, hogy mi nyertünk. Scseszecsny ezen a két meccsen 6204 (!!!) védést mutatott be. Ne nekem higgyetek, a szemeteknek!!!

Tehát mondhatni, a Sarriball egyelőre nem a szebbik arcát mutatja felénk. Az eddigi meccsek során összesen talán 70 percnyi Sarriballt láthattunk, a többi az szenvedés, rengeteg bekapott gól és tanácstalan labdajáratás…

Amit viszont láttunk, azok a moszkvai esős éjszakában megcsillanó SarriBALLS voltak. A kemény tökűnek eddig nem igazán tűnő (korábban pedig simán csak egy fasznak tűnt) Sarri a vége előtt 10 perccel lekapta az ennek nem örülő Ronaldót. Ami pedig végképp meghökkentette a világegyetemet, univerzumot! A Milan elleni meccsen alig a félidő után kapta le a GOAT-ot. Vannak gondolataink erről, én most leírom, amit én gondolok:

Rohadtul leszarom, hogy Ronaldo a világ legcsodálatosabb játékosa, ő sem lehet nagyobb a Juventusnál, így ha szarul játszik, le kell cserélni. Nagyon helyes.

30 milliós fizetéssel ne duzzogjon, mert nagyon kínos. Tiszteletlen a csapattal és a csapattársaival szemben is, ha egyből bevonul az öltözőbe, majd nem ül vissza a kispadra néhány perc (arcmosás, üvöltözés, elégedetlenkedés, majd nagy levegők, önmagunk összeszedése) után, hanem hazamegy(?!). Ész fasz megáll.

Ugyanakkor nem gondolom, hogy Ronaldo olyan nagyon megroppanna ettől. Csak találgatok, de én olyan figurának képzelem el Ronaldót, aki nem nagyon elégedett magával, csak ha tényleg rászolgál. Tehát pontosan érzi ő is, hogy nem megy a játék. Nem úgy tűnt, hogy a csapattársakra fogná ezt, hiszen furcsa is lenne, miután ajtó-ablak helyzeteket is kihagyott mostanában. Tehát a lecserélés utáni mérge nem kizárólag Sarrinak szólt, hanem saját magának is – „A betyár mindenit, nem tudtam betalálni a furkó milánóiak ellen sem, jaj, de nagyon mérges vagyok magamra, le is cserélnek, mert fos vagyok, kurva élet, hazamegyek és szétbaszom az egyik Ferrarimat egy csákánnyal.” – gondolta Ronaldo a pályáról leviharozván.

Remélhetőleg kipiheni a sérülését (fáslival a lábán melegített a legutóbbi bajnoki előtt is), nem játszik 180 percet a válogatott meccseken, és visszatérve újult erővel veti bele magát a küzdelmekbe.

És egy pszichológus sem ártana neki, aki elmagyarázza, hogy 67 évesen már nem fogja megkerülni a világ összes védőjét, viszont felhívja a figyelmét a tényre, hogy mivel az egész teste izomból áll, kurvára nem kéne összeesnie egy milános szecska mellett. Itt az ideje férfiasan játszania. Nézze meg Zlatant.

Azt talán csak Johann, a pálcikaember tudná megmondani, hogy mit tartogat a jövő, esetleg a Görkoris Pap (akiről hosszú idő óta nem tudunk semmit, sajnos), egyelőre az ADATOK azt mondatják velünk, hogy Sarri minden rekordot megdönt. A látvány pedig azt mondatja, hogy „hinnye, hát tavasszal már a BL-helyekért fogunk kaparni, ha ilyen ütemben szaródik el a csapat játéka”.

Vajon minek hihetünk? Vajon kiben bízhatunk? Én megmondom nektek, hogy senkiben, csak saját magunkban bízhatunk. És még így is számos meglepetést tartogat az élet.

Más:

Igen, én magam azt gondolom, hogy Pogba kurvára elkélne a középpályánkra. A hírek szerint a MU-t érdekelné Mandzukic, Can és Rugani is. Ruganit sajnos nem engedhetjük el, mert nem marad több védőnk nélküle. Mandzukic úgysem játszik, tehát a MU sem ostoba őt túl sokra beárazni, Can pedig a BL-keretben sincs benne és simán szarabb Pogbánál. Tehát én benne lennék egy Mandzukic+Can = Pogba és egy láda rendes, európai sör cserében. De tőlem Rakitic is jöhet.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.