Miután a DZS-csapat kikapott a LIDL-től, és hivatalosan csúszott egy hetet a már nagyjából december óta végképp egyértelmű bajnokavatás, beszéljünk valami fontosabbról. Tudjátok, van az a mondás az optimistáról és a pesszimistáról, meg a fél pohár vízről. Ezzel le is lőttük a poszt érdemi mondandóját: nézőpont kérdése, hogyan értékeljük a rotterdami 90 percet.

Maga az eredmény a Juve történelmét nézve jó: 1-1-es odavágót követően hét alkalomból hatszor továbbment a csapat, ebből egyszer pont az Ajax ellen: a ’77-’78-as BEK sorozatban mindkét meccs 1-1-re végződött, tizenegyesek döntöttek. Bár Gentile kihagyta az első tizit, később Zoff két büntetőt is megfogott, illetve az Ajax egyenlítő gólját még a rendes játékidőben szerző La Ling el se találta a kaput, így a párbajt 3-0-ra a Juve nyerte. Visszatérve a jelenhez, épp továbbjutásra állunk, egy veszélyes ellenfél otthonából hoztunk el egy pontot, meglőttük az idegenbeli gólt, örülhetünk.

Ugyanakkor kissé befejezetlen melónak tűnik a holland meló, ha azt nézzük, hogy a hajrában Costa kapufát lőtt, és Bentancur lerántásáért simán lehetett volna büntetőt adni, miközben az Ajaxnak leginkább csak mezőnyfölényre és 1-2 távoli lövésre futotta. A visszavágón dől el, mennyit ér mindez Európában.

Viszont feltétlenül örömteli, hogy ahogy az Atletico elleni visszavágót követően elalélva estünk hasra egy váratlanul jó teljesítményt nyújtó squad player (akkor épp Emre Can) előtt, úgy most is boldogan fektetjük lazacágyba, locsoljuk testét Armand de Brignac-kal, és nyaljuk szárazra Bentancur baba idomait. Faszikám eddig két dologgal tette emlékezetessé a szezonját: egyrészt labdatartásban mindig hideg fejjel passzolgatott, másrészt borítékolható volt, hogy egy intenzívebb meccsen lapot kap. Most meg végig összeszedett maradt, lehozta a tempós meccset 2 faulttal. Tőle megszokott módon nem szórta el a labdákat, 91%-os pontossággal passzolt, és nem csak nokedli 3-4 méteres passzai voltak Pjanic felé (akit egyébként sem volt könnyű megtalálni, legalább 2 hazai játékos próbálta Mirét folyamatosan ellehetetleníteni), a 3/3 hosszú és a 20/22 középhosszú passza is betyáros. Ezen kívül részben betöltötte a Vidal távozásával keletkezett űrt, és hét (!!4!) szereléssel, 2 labdalopással a középpályás védekezésünket is a hátán vitte. A hét szerelés egyébként rekord a Juve idei BL-szereplését tekintve; az eddigi csúcsot Matuidi tartotta az Atleti elleni hattal. Szóval ha Bekúr testvér képes lenne ezt a teljesítményt állandósítani, és mellé szerezne évi 5-6 gólt, azzal évekre megoldott lehetne egy pozíció a keretben.

További megjegyzések Beni tollából, címszavakban, mögöttük zárójelben a saját kiegészítéseim:

• Pjanic olyan erőtlen volt, mint a 33 éves Pirlo hasonló presszing alatt.
• Allegri tudta, hogy ki fog fingani az Ajax, a végén át is állt 4231-re, hogy beüsse a győztes gólt. (Aki szerint ikszért mentünk, az valóban nézze újra a meccset.)
• Nem volt nagy ziccere az Ajaxnak. (Hacsak azt nem nevezzük ziccernek, amikor van de Beek tisztára játszotta magát, majd kilőtte a pettyest a Dreher partjára.)
• Costa kurva jól szállt be. (Látszott, hogy fizikailag rendben van, egy-az-egyben továbbra is sakál, a szólója nyilván gólt érdemelt volna. Viszont összjátékban még rozsdás, ami nem csoda ekkora kihagyás után. Reméljük, a visszavágóra felépül.)
• Mandzu hónapok óta szar, egy labdát sem tudott megtartani, viszont még mindig félelmetes.

Főleg utóbbi miatt lesz érdekes látni, vajon kivel kezdünk a visszavágón: a pocsék formában lévő, de Ronaldónak területet nyitni így is bármikor képes Marióval, az idegen szerepkörben nyűglődő Dybalával, vagy a kaput borzasztóan jól érző, de összjátékban nyers Keannel. De erről majd később. Számunkra a hét legfontosabb eseménye nem a Trónok Harca, hanem a keddi visszavágó lesz. Jelentkezünk még addig.