Jé, egy poszt!

De nem vidám, ami furcsa lehet egy olyan hét után, amikor elpusztítjuk a sátán kutyáit, bebiztosítjuk a BL-csoportelsőségünket, és megnyerjük a derbit. Az eredmények jöttek szépen, de közben úgy éreztük magunkat, mint Darti, amikor a pamplonai bikafuttatáson a makkpiercingjébe akadt egy megvadult állat szarva.

Az Izé és a Toro ellen hagyományosan szarunk a játék minőségére, ezek ellen csak az eredmény számít, és mondhatjuk azt is, hogy a Fiatal Fiúk ellen (emlékeztek a csapatomra, ugye?) sem volt miért izgulni a Valenciának köszönhetően.

Ezt azért bírtad, mi?

Ha kicsit igazságtalan is számon kérni a játék minőségét egy ilyen sorozat (az Izé előtt egy Milan-Valencia-Fiorentina kombót nyomtunk le makulátlan mérleggel) közepén, minket biztosan nem az igazságosságunk miatt szerettek, hiszen közismertek Tyler indonéz gyermekmunka-ügyletei, illetve Dino globális felmelegedést felgyorsító üzelmei. Nem lehettek tehát meglepve azon sem, hogy most azt mondjuk:

Ménem megy már ez a sok túlfizetett fasz a picsába?!

Legott igyekszünk tompítani a fenti álkérdés élét. Először is vannak ugyebár mentségek, leginkább olyan sérülések, amik közvetve vagy közvetlenül csúsztatják az ánuszunkba a kohósalakba forgatott műpéniszt. Alex Sandrónak az ideálisnál korábban kellett visszatérnie a sérülése után, mert ugyebár megsérült a jobbik portugálunk, Kánszelő Zsolt. Aztán ott van Csán Endre esete, akinek a kidőlése miatt fodrosra fodballozta a virgácsait szegény Pjanic, Matuidi miatt meg Bentancur nem tudott eleget pihenni. És közben Khedira business as usual.

:))))))))

Mondhatjuk erre, hogy azért vagyunk annyian, mint az oroszok, hogy az ilyen problémákon pukkedliket szórva lépjünk túl, és ez az eredményeket tekintve sikerült is, de az október elején látott játékunkhoz képest egy rakás szar, amit művelünk. Mivel egy ideje már masszívan Cancelo a legjobb játékosunk, és ő idén már nem játszik, a közeljövő sem ígér látványos feltámadást. Sandro szar formában van, De Scigliónak meg továbbra is érdeklődve várjuk, hogy ez már a jó formája-e, vagy még csak félárbócon van. Így a szélekről nem jön az a támogatás, ami nemcsak a csatároknak lenne fontos, hanem az ellenség középpályájának széthúzása szempontjából is, mert tömörülni még ez a fostubus Izé is tud szervezetten.

A fentiekre visszatarthatatlanul böffen fel bennünk a kérdés, hogy Dejszen nem ezért vettünk egy játékost, és tűrünk a bőre alá annyi pénzt, amennyit a következő négy legjobban kereső játékosunk összesen hazavisz, hogy az ilyen helyzeteket megoldja nekünk?

Ronaldo lófaszt sem old meg az elmúlt három meccsen, sőt miatta maradt el a Fiatal Fiúk ellen az egyenlítésünk, a Toro ellen pedig a megnyugtató második gombóc. Az elmúlt bő egy hét támadójátéka azt bizonyítja, hogy amekkora nyereség egy jó Ronaldo, akkora baj egy rossz, hiszen hiába nem jönnek be a megoldásai, így is mindenki őt keresi a labdával, ő meg így is minden cselt megpróbál, és minden helyzetből azonnal lő. Más szóval Ronaldónak mindenképpen hatása van a Juve játékára, és míg az első két hónapban ez a vártnak megfelelően pozitív volt, addig az utóbbi időben inkább negatív. Nincs jó hatása se Dybalára, se Koszta Jánosra. Mandzukicra csak azért nincs, mert egy apokaliptikus ősrobbanás sem ingathatja meg az éles könyökű usztasát.

A téli szünetről felesleges beszélni, mint nagy feltöltődési lehetőségről, de ha Allegri jobban tudná porciózni az aranylábúak játékperceit, az nagy könnyebbség lenne. Ronaldo is pihenhetne egy kicsit, és játékba kéne lendülnie néhány olyan figurának is, akik nem feltétlenül stabil kezdők. Gondolok elsősorban Bernardeschire, és Douglas Costára, és elkaphatná a fonalat De Sciglio és Emre Can is. Nehéz feladat balanszírozni a sérülések, eltiltások, formaingadozások között úgy, hogy minden meccset súlyozni kell, de egyelőre Allegri ezt is megoldja.

Valószínűleg őt egyáltalán nem érdekli, hogy a nézhetetlen karcolja a játékunk az utóbbi időben, hiszen ő azt is pontosan tudja, mitől voltunk kibaszott jók másfél hónappal ezelőtt. A Roma-Atalanta-Samp hármas ellen zárjuk az évet, ha csak a túlélés a cél a kéthetes szünetig, akkor nem kell sokkal jobbra számítani, mint az elmúlt napokban, mindenesetre abban egyetértünk a Misterrel, hogy amíg a pontok ilyen szépen sorakoznak, nagy baj nincs. Ha meg szórakozni akarunk, elővesszük Darti & Satchy home videóját.