Marotta Mordorban

Közzétéve Szerző:

Gyakorlatilag tény, hogy Beppe Marotta a bajnokság egyetlen kínai csapatához ír alá: a múlt heti liga-összetartásra már az Izé ügyvezetőjével egy autóban érkezett, a hivatalos bejelentés már csak formalitás lesz. Ezzel Beppe máris féregistának tekinthető, ami fáj is nekünk, meg nem is, meg is értjük, meg nem is, és jól is járunk vele, meg nem is. Lecsupaszítjuk a bennünk kavargó, kibogozhatatlan és egymástól elválaszthatatlan érzéseket apró fakockákká.

Nézzük sorban. Marotta Mordorban fáj, mert szívünkbe zártuk kobrabát. Végtelenül hálásak vagyunk neki az elmúlt 8 év szürreális utazásáért: a calciopoli után szétesett klubból a közreműködésével épült egy brutális gépezet, úgy érezzük, nélküle nem lett volna Pirlónk, Vidalunk, Lichtsteinerünk, Tevezünk, Pogbánk, Pjanicunk és Higuainunk. Hisszük, nélküle nem jutottunk volna el BL-döntőig, nem erősödhetett volna meg úgy a keret, hogy közben néhány játékoson még szakított is a klub, nem alakulhatott volna ki az a profi működés, aminek precizitása, kiszámíthatósága ugyanúgy része a Juventus sikereinek, mint a játékosok teljesítménye.

Ugyanakkor Marotta Mordorban nem fáj, mert ha Agnelli elengedte Beppét, annak biztos jó oka volt. Beppe láthatóan ellene volt CR leigazolásának (bár megjelent CR bemutatásán, ez volt az első komoly esemény, amelyen a klubot elsősorban Paratici képviselte), aminek az a Higuain is áldozatául esett, akit Beppe számos alkalommal nevezett karrierje legnagyobb fogásának. Agnelli a dinamikusabb növekedés híve, aminek akár a visszafogottabb, óvatosabb Marotta már gátja lett volna a klubnál. Paratici már a Sampnál is végig Beppster oldalán dolgozott, gyakorlatilag mindent tud, amit a kobra, és feszesebb a teste. Talán kimaxoltuk Marottát, és már nem tudott mit hozzátenni a Juventus jövőjéhez.

Megértjük Marotta választását, mert a szakmájukban keresett vérprofiként sokan döntöttek már hasonlóan: akit hív a konkurencia, az hallgat a hívó szóra. A milánói China Townban 3-3,5 milliós fizetés várja (nálunk ennek a felét sem kapta meg), ráadásul nem ő akart távozni, Agnelli csapta ki, mint a taknyot, szóval ebben a megközelítésben egy szavunk sem lehet.

Ugyanakkor érthetetlen, hogy bárkiben, aki 8 évig a Juve szekerét tolta, és ennek a klubnak köszönheti a karrierjét, hogy merülhet fel, hogy pont az Interért dolgozzon. Egyetlen klubot kéne elkerülni az egész tetves futballvilágban, és ez nem jön össze? Mondjuk én minden Juve dolgozó szerződésébe tennék egy élethosszig tartó anti-izé záradékot.

Viszont valószínű, hogy hosszú távon jól járunk az Izé-Marotta rettentő friggyel. Az olasz bajnokság, és benne az összes klub ugyanis nagyjából kényszerpályán mozog. Jelenleg a Juve az egyetlen csapat, amelyik képes nemzetközi sztárokat bevonzani, és csakis a Juventusnak, illetve CR érkezésének köszönheti a számos picsogó társulat, hogy idén egy emelt összegű tévés díjat sikerült kiharcolni. Viszont CR sem tart örökké: ahhoz, hogy a liga pénzt termeljen, 2-3 éven belül szükség lesz új húzóemberekre, új stadionokra, új sztárcsapatokra. Akármilyen gyomorforgató is belegondolni, hosszú távon szükségünk lesz egymásra. Agnelli talán a Milan felemelését preferálta volna (emlékezzük, a Bonucci-deal mögé egy EXOR által birtokolt bank adott fedezet nélküli bankgaranciát), de miután a másik második számú milánói klub egyelőre menthetetlennek tűnik, elindult a kiegyezés az ősellenséggel: Agnelli támogatta volna Moratti esetleges FIGC-elnöki ambícióit, többször elítélte a szurkolók közötti gyűlölködést, és Marottát is átengedte ezeknek. Ne legyen kétségünk, ha akarta volna, Agnelli megakadályozta volna azt, hogy Beppe a kínaiak ölébe vesse magát.

Viszont rövid távon mégsem járunk jól: Marotta visz magával mindent, amit Torinóban tanult és megtudott. Ismeri a Juventus szervezeti felépítését, folyamatait, szabályzatait. Ismeri a klub átigazolási politikájának minden elemét, kezdve a scouting hálózat felépítésétől a kiválasztási folyamat kritériumain át az ügynökök prosti-preferenciájáig. Tudja, kik szerepelnek Paratici akkurátusan kialakított listájának tetején, a kapusoktól a csatárokig. Megtanulta, milyen a profi légkör, mi az, ami belefér a klubházban, és mit kell azonnal irtani. Tisztában van vele, milyen könyvelési technikákkal lehet segíteni az eredményességet a pályán és a beszámoló készítésekor. Beppe Marotta mindent tud, amit a modern focicsinálásról egy klubházban ülő, adminisztratív szakembernek tudni lehet. És mostantól az Izé Suning-pénzzel agyig kitömött szekerét tolja. Kicsit olyan, mintha 8 évig az Indának neveltük volna ezt a csúcs-executive-ot. Szar azért.

Nehéz lenne sok sikert kívánni neki. Inkább abban bízunk, hogy hosszú távon az olasz foci javára válik ez a váltás. Az Izénél pedig a lúzerség kultúrája annyira mélyen gyökerezik, hogy azon valószínűleg egy Marotta-klónhadsereg sem tudna segíteni.