Ez szép volt, Malacka!
Mármint nemcsak ez, hanem ez is. Ez két kiemelkedően fontos meccsen szerzett három clutch-gól, azaz kijelenthető, hogy Röfi végre teszi a dolgát. Kicsit azért elégedetlenek vagyunk, ami furcsa lehet, hiszen előbb levertük a Milant, mint vak a poharat, aztán elértük a továbbjutáshoz kellő eredményt Setúbalban. Mi, akik morális gáltásaink hiánya mellett elsősorban kérlelhetetlen maximalizmusunknak köszönhetjük határtalan gazdagságunkat, most is a hibákat keressük, mert azok feltárása lendíti csak előre közös ügyünket, a Hatalmas Juventus világuralomra kerülését.
Külön pont jár a kecses kéztartásért!
Az első hiba, és javítsatok ki, ha ezt tévesen vélném fontosnak, az, hogy elég szarul futballozunk mostanában. Javul ugyan a szervezettség, ezáltal az egyéni hibák száma is csökken, de még köhög a rendszer. Még a Milan ellen is csak azért tudtunk gól nélkül lehozni egy meccset, mert Gigi irtóztató bravúrral a lécre horzsolta Kalinic közeli bombáját, szinte evidens volt, hogy a Sporting Kansas City is gólt fog szerezni (Buffoné-e?).
Aztán ott van a komplett balszél. Sandróra néha alig lehet ráismerni, főleg támadásban, mert védekezésben azért tegnap odatette magát (8 szerelés, 2 labdaszerzés), Asamoah meg átment kamikázéba a Milan ellen. A két fontos meccset szarlánccal összekötő kapocs pedig Mandzukic, akin a San Siróban a hasunkat fogva röhögtünk Henrikkel. Nem volt jobb Bragában sem, és ezt nehezen bírja el a csapat. A folyamatos csapatjáték, ami néha már azért egészen szépen működik, még túl törékeny ahhoz, hogy elbírja egy oldal teljes hiányát támadásban. (És minek vettünk 100 csilliárdért csatárt, ha ilyenkor sem cseréljük be őket időben?)
Remélem, látták a meccset azok is, akik a múlt heti triplája után nagy hangon védték Khedirát. Furcsa, hogy Allegri 70 percen át fent hagyta, de lehet, hogy csak 20 percet bírt Matuidi, aki ennyi idő alatt többet tett, mint a német.
Ennyit a negatívumokról, koncentráljunk most arra, miért sikerült mindkét rangadón fontos sikert elérnünk. Először is azért, mert életjeleket mutat a támadó-, ezen belül is a csatárjátékunk. Higuaín hetek óta remekül teljesít, ha nem lő gólt, akkor is hasznosan mozog a pályán, és ez elég megnyugtató. Mindhárom gólja mestermunka volt, a Milan ellen ráadásul magának csinálta meg a helyzeteket (Maritímóban a szintén jól játszó Cuadrado adott neki zseniális gólpasszt). Dybala a remek szezonrajt után visszaesett, és ez eléggé zavarja. Minket jobban.
Levették
És persze Pjanic (MOM), aki tegnap óriásit játszott. Majdnem 100 passza közé elrejtett hat (!) kulcspasszt, labdaszerzésben pedig csak Giorgio tudta megelőzni (5-3 arányban). A bosnyákot azért is jó látni, mert ha Matuidivel párban egész évben hozzák magukat, előbb-utóbb a többiek is összekapják magukat, és egész pofás csapatunk lehet.
Miközben nagyon várjuk Höwedest, érződik a folyamatoso fejlődés a csapaton. Kell is, mert élesedik a harc, és az év végéig még nagyon fontos meccsek várnak ránk a bajnokságban, és a BL-ben is. Stílusos lenne például a következő körben a Barca legyőzésével bebiztosítani a továbbjutásunkat, hogy aztán december elején Allegri csapata elérje a csúcsformát az egy hét alatt ránk váró Napoli-Olympiakosz-Izé mayhemre.