Csak azt szeretnénk mondani, hogy ezt ma meg fogjuk nyerni.

A Nagyfülű

1982-t szokás emlegetni, mint a futballtörténelmet örökre átíró dátumot. Innentől számítjuk a labdarúgás tudománnyá válását, és ezáltal ekkortól vált dogmává, hogy már nem (feltétlenül) az a csapat nyer, amelyikben a legjobb játékosok játszanak. Hanem a legjobb csapat.

Ekkor derült ki, hogy akár óriási játéktudásban jelentkező hátrány is ledolgozható az ellenfél játékának kioltásával, összehangolt csapatjátékkal és taktikával. Persze továbbra sem feltétlenül, és a meccset eldönteni képes egyének szerepe is ugyanúgy meghatározó maradt, de többé már nincs kőbe vésve, hogy az a csapat győz, amelyikben Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi játszik.

A Juventus a bizonyításért járó plusz egy pontra is ráment, és két meccsen gólt sem kapott a Messi-féle Barcától, most pedig úgy ülhet fel a trónra, hogy korunk másik meghatározó játékosának csapatát parentálja el az útból. Mintegy bizonyítva a fenti tételt.

Barca: pipa

A fogadóirodák a Real Madridot látják esélyesebbnek. A nemzetközi szakírók is. Mi csak a Facebook miatt gondoljuk azt, hogy a többség minket lát esélyesnek, hiszen a közösségi média a vitakultúra mellett kiírtotta az életünkből az értelmes ellenvéleményt is, mert csak a saját ismerőseinket, barátainkat és szükségszerűen hasonlóan gondolkodókat látjuk a falunkon.

Pedig a Real Madrid mellett csak egy, ám annál fontosabb dolog szól: ők a döntők specialistái. Ha nem is jók, nyerni akkor is tudnak. Tavaly egy közepes madridi csapat ült fel a trónra, és idén is csak komoly bírói hátszéllel tudták átverekedni magukat a Bayern Münchenen. Pedig, ha nem is játszottunk velük a 2015-ös elődöntő óta, azért van összehasonlítási alap: egy héten belül mindkét csapat megütközött a Barcelonával: mi két meccsen egy gólt sem kaptunk tőlük, ők egy meccsen, hazai pályán hármat, és ki is kaptak, miközben mi veretlenül masíroztunk át felettük. De itt is meg kell jegyeznünk: a Real Madrid azért csak behúzta a spanyol bajnokságot. Nem volt végig jó, sem kiegyensúlyozott, sem taktikus, sem semmilyen: egyszerűen csak nyert. Ők ezt tudják.

Persze az sem elhanyagolható, hogy tele vannak olyan játékossal, akik szinte mindent megnyertek. A csapat három portugálja a BL után az Eb-t is megnyerte, Kroos és a csapat spanyoljai világbajnokok, Modric meg egy kbszt zseni. Emellett persze egyénileg is óriási játékosok, akik közül rengetegen képesek egymaguk eldönteni egy meccset – köztük Ronaldóval, aki kimondottan inzaghis csatárként: zéró impactje van a játékra, hosszú percekre eltűnik a mezőnyben, védekezni meg sosem szokott, viszont gólt lő. Sokat. Fontosat. Kurva anyját!

Szemben meg jövünk mi: a döntők lúzerei. Nyolc fináléból két győzelem (a Real 14/11-nél jár), és hiába a hazai dominancia, most egy BL-döntőre készülünk. Van három BL-győztesünk (Dani Alves, Khedira és Mandzukic), de nyilván egyikük sem velünk nyert, és világbajnokból is csak három áll rendelkezésünkre (Buffon, Barzamackó és Khedira). Mégis mi fogunk nyerni!

Nem a győzelem, hanem a fontos

Mert csatát a támadás, de háborút a védekezés nyer. Ráaádul nem csak védekezünk, hiszen termeltünk mi is rendesen gólokat (a Real meg a kétszáz góljából száznyolcvanat szerencsétlen Legia Warsónak lőtt), de még ennél is fontosabb, hogy megvan a balansz a csapaton belül. Mindent tudunk: lenyeljük a nyomást, ha az kell, kifejtjük, ha az. Presszingelünk és visszazárunk, széthúzzuk és lelassítjuk, tömörülünk és ellentámadunk. Minden helyzetre megvan a terv, amit precízen végre is hajt a csapat, és önbizalom dolgában sem állunk rosszul.

Ha a kispadon múlik, mi nyerünk. Ha a védekezésen, szintén mi nyerünk. Ha a meccsen beálló változásokra történő reagálás lesz a legfontosabb, ott is nekünk áll a zászló. Ha gyors gól kell, menni fog. Ha ki kell védekezni a nyomást, attól sem esünk kétségbe.

Ami a futballt, mint a fent említett tudományt illeti, minden mellettünk szól. És hiába van egy csomó megfoghatatlan tényező, amikre nincs, mert nem is lehet hatásunk, az olasz futball mindig a pragmatikus megközelítés melegágya volt, így most sem kell attól tartanunk, hogy bárki is a Real Madrid real madridságával foglalkozik. A mágnestáblára ugyanis ezt nem lehet feltenni, amit meg fel lehet, azt mi csípőből vágjuk. Sőt, ősztönből. Zsigerből. Kisujjból.

Meg fogjuk nyerni a Bajnokok Ligáját, mert – ahogy tavaly, úgy idén is – a Juventus a sorozat legjobb csapata. Tökéletes alkalom a cardiffi, hiszen a legerősebbeknek tartott csapatok közül kettővel is találkozunk a győzelem felé vezető úton: a Barcát megalázó különbséggel oktattuk le, a Real Madrid ellen pedig évtizedes rontást vehetünk le magunkról. Lehetőség ez, nem parafaktor.

Ma este, valamikor 23 óra magasságában az egyetemes futballtörténelem legnagyobb kapusa a magasba emeli a Nagyfülűt. Megérdemelten. Erre készüljön mindenki.