Hát akkor Barceona. tiki-taka, MSN, adóparadicsom, mes qué un kurvaanyja. Jól belehúztak. Mármint ők.

de még milyen cruel

Essünk túl a tájékoztató jellegű tényeken: eddig öt párharcban összesen kilenc meccset játszottunk a Barcelonával, ezekből hármat megnyertünk, kettőn döntetlen született, négyet elveszítettünk. Az oda-visszavágós párharcokat tekintve döntetlen az állás, kétszer a Juve (1970, Vásárvárosok Kupája, 2. forduló ill. 2003, Bajnokok Ligája, negyeddöntő), kétszer a Barca (1991, KEK-elődöntő, ill. 1986, BEK-negyeddöntő) jutott tovább. És még ott van ugye az elveszített berlini finálé 2015-ből.

Célszerű lenne a két évvel ezelőtti döntőből kiindulni, hiszen mindkét csapatban rengeteg olyan játékos szerepel idén, akik ott voltak Berlinben is, de egyrészt rengeteg dolog történt mindkét oldalon 2015 óta, másrészt ki a faszt érdekel mindez, ha egyszer beszélhetünk minden idők egy legheroikusabb továbbjutásáról is?!

Ha párhuzam kell, tessék: 2003-ban is a negyeddöntőben találkozott a két csapat. Ja, és a mi kapunkat már akkor is Buffon védte, a Barcába meg Torinóban csereként, Barcelonában kezdőként játszott a mostani edző, Luis Enrique.

Az odavágón Montero életében először nem úgy közelített a labdához, mintha haragudna rá, és az Alex ollózása utáni kipattanót higgadtan sarabolta be a hosszú filóba. Dina általában féltő gonddal korbácsol meg, életében egyszer ütött csak dühből: amikor bevallottam neki, hogy én utáltam Monterót. Elég az hozzá, hogy az ő béna becsúszásáról pattant Gigi kapujába a Barca egyenlítése a második félidőben.

Jaj, gól!

Nem a legjobb helyzetből vártuk a visszavágót, amit Lippi azzal reagált le, hogy Tudor helyett Di Vaiót nevezte a kezdőbe. Iszonyatosan feszült meccs volt, tartottak egymástól a csapatok, ezért minden helyzetre jutott legalább két köztörvényes kereteket feszegető fault is. Overmars sebességét csak szemmel tudta követni Zambrotta és Montero, akik mindketten gyorsan besárgultak. Di Vaio nagy helyzetben csúszott el, majd érkezett Nedved, aki balról középre kígyózva a rövidbe bombázott. Pár perccel később volt egy sírva recskázós lövése is, amit Bonano nagy nehezen kitenyerelt.

Miután nyomás alá kerültünk, a Barca Xavi góljával egyenlített, és ha ez nem lett volna elég, Davidsot kiállította a játékvezető. Rászolgált, sőt mákja volt, hogy eddig is a pályán maradhatott, de végül kiderült, hogy ez nem sokat számított.

Innentől a kétségbeesett védekezés vette át a főszerepet, no meg persze Buffon, aki sorra mutatta be a bravúrokat. A Barca nagyon nem akart 11-eseket rúgni, és a hosszabbítást is végigtámadta, ám nem sokkal a büntetők előtt Birindelli elnyargalt a jobb oldalon, pontosan centerezett, Zalazseta meg úgy passzolt a kapuba, mintha egy edzésen lett volna.

Itt egy kis apró!

Ha jól kiörömködtük magunkat, akkor most szálljunk vissza a földre egy kicsit.

A Barca történelmet írva jutott tovább a PSG ellen, és bár ehhez kellett a franciák apró pöcse, és jó nagy adat szerencse is Barcelonában, azért a Messi-Suárez-Neymar hármastól némi joggal féltjük a nem különösebben gyors, korosodó védelmünket.

Kérdéses továbbá, hogy a masszív dominanciára építő 4-2-3-1 hogy működik majd egy olyan csapat ellen, amely szintén a játék uralására tör, de azért a középpálya miat nem vagyunk kétségbeesve. Busquets ugyanis eltiltott, Iniesta idén többet volt sérült, mint nem, Rakitic és Arda Turan meg leginkább kiegészítő ember kellene, hogy legyen. Nem kizárt, hogy a Juve ellen Mascheranót feltolja a középpályára Luis Enrique, hogy szarni is elkísérje Dybalát, márpedig nekünk ő nagyon kell a labdakihozatalokhoz is. Ez, vagy bárki, aki Dybalát fogja, lesz a kulcspárharc.

Külön fasza, hogy Torinóban kezdünk, ahol muszáj lenne megalapozni a továbbjutást, mert Barcelonában vélhetően 12 ellenféllel nézünk majd szembe.

∗ Azt tudtátok, hogy Darti egyszer felgyújtott egy nyugdíjas otthont csak azért, hogy az égő házból kimenthesse az öregeket? És mindenkit ki is mentett! Ilyen remek fickó ez!