Nem akarjuk elkiabálni, de – ha jól számoljuk, idén először – úgy néz ki, Allegri a legerősebbnek vélt csapatot küldheti csatába a lila csőcselék ellen.

Essünk túl a kötelezőkön: egy éve nem játszottunk döntetlent (a Bologna elleni meccset letojtuk a Bayern elleni BL-meccs miatt), a Fiorentina meg mást sem játszik: nekik van a legtöbb ikszük hazai pályán, ráadásul otthon veretlenek, így tulajdonképpen minden egy döntetlen felé mutat. Kivéve, hogy, ha a legerősebb csapatunk a legerősebb játékát nyújtja, mert akkor úgy elkenjük a szájukat, mint 2012-ben, amikor füstölgő romokat hagytunk magunk mögött a cukorfalat reneszánsz metropoliszban.

Haha, erre emlékszesz?

Egy iksz egyébként nem lenne tragédia, biztosan maradna az előnyünkből még anélkül is, hogy kardélre hánynának a Krotonyt. A Roma amúgy is kicummant Udinében, úgyhogy erről ennyit.

Beszéljünk akkor a fontos dolgokról.

Most megtudjuk, hogy Allegri szerint melyik a legerősebb Juventus, hiszen egy poszt kivételével rendelkezésére állnak az állandó kezdői. Ez az egy poszt a jobbhátvédé, ahonnan Dani Alves hiányzik, de a két afrikakupázó, Lemina és Benatia, valamint az eltanácsolt (?) Evra amúgy sem kezdene a legerősebb(nek vélt) csapatban. A többiek egészségesek.

Ez vélhetően azt jelenti, hogy Allegri szélsebesen visszatér a háromvédős rendszerhez, és hiába játszott jól Rugani, hiába működött egész jól (a kurva beadásokat leszámítva) a négyvédős rendszer, újra a Barzagli-Bonucci-Chiellini hármast látjuk hátul. Mindjárt meglátjuk, hogy ez miért kavar össze mindent Feszes Vitorlával Száguldó, Büszke Csatahajónk orrában is.

Hide your daughters!

Középen, de még inkább elöl viszont már nagyon sok a kérdés, és ezek javarészt összefüggnek. Ha elfogadjuk, hogy a Pjanic, Mandzukic, Dybala, Higuaín négyesből hármat is pályára küldött egyszerre Allegri az utóbbi időben, máris látjuk, hogy valaki(k) szomorú(ak) lesz(nek) a kezdőcsapat láttán. És lehet, hogy kiderül, Rincón fontosabb lesz, mint sokan gondolták. Őszintén szólva nem is bánnánk, ha játszana a belize-i gengszter, mert Khedira szürkébb idén, mint egy 87-es Volvo kárpitja, Stuani pedig több derültséget okozott, mint hasznot – bár mintha ő is kezdene magához térni.

A csatárok komoly száma, és jó formája miatt már csak az a fajta 3-4-3 játszana, hogy minél többet pályára lehessen küldeni közülük, amivel éppen Conte mészárolja le az ügyetlen ángélusokat. Ez érdekes újítás lenne, de nem valószínű, hogy Allegri meghúzza, ezért maradjunk annyiban, minden egy irányba mutat: csak két csatárnak van hely.

Ha négyvédős rendszerben játszanánk, azt kivehetnénk a lehetőségek közül, hogy Pjanic visszatérjen a kezdő középpályájára egy firenzei meccsen, és tény, hogy a trequartista posztján teszi hozzá a legtöbbet a játékunkhoz, még ha nem is oda vettük. Csakhogy a háromvédős rendszerrel az ő utóbbi időben látott posztja megszűnik a Juventusban, így Pjanic az utóbbi időben látottakhoz képest hátrébb játszik majd egy sorral, Marchisio bal oldalán.

Itt nincs kérdés

A két szárnyvédő közül Alex Sandro nem kérdés, a másik oldalra viszont Cuadradót tippeljük, mert támadásban nagyon jól megérti magát Dybalával, és egyébként is: Lichti nem tud futballozni. Mivel azzal sem kell számolnunk, hogy Higuaín padozni fog, máris összeállt a kezdőcsapat, azaz Mandzukic lesz szomorú. Meg mi, ha a védekezésben nem túl erős Cuadradóval és Pjaniccsal a középpályánkon állunk fel ott, ahol a Napolit egy paraszthajszál választotta el egy büdös nagy taslitól.

Végre tele vagyunk jó formában levő, éhes játékossal, most meg amiatt kell parázni, hogy ki hogy viseli a padozást. Megtörik-e Rugani szépen felfele ívelő formája? Tudja-e hozni Rincón, amit várunk tőle? Mennyi idő múlva töri derékba Higuaín pályafutását egy edzésen Mandzukic? Lesz valami Stuaniból, megtalálja magát Khedira, kivel pótoljuk Evrát…? Utóbbi már nem ide tartozik, de fontos kérdés.

Egybehangzó véleményünk, hogy az első tavaszi fordulóban kezdjünk el úgy futballozni, mint tavaly ilyentájt, és akkor magával a jelenlétünkkel megalázunk mindenkit. Azért is lenne jó, ha így tennénk, mert ezt idén még nem sokszor mutattuk be, és egy kicsit kezd hiányozni. Valójában kurvára hiányzik.

A Fiorentina elleni meccsek mindig különösen megdobogtatják a szívünket, hiszen egy Viola elleni, torinói meccsen voltunk először együtt meccsen, még az Olimpicóban.