A Szuperkupát – igaz, tizikkel – buktuk, ma ez nem fér bele. Ezüst csillagért és dicsőségért megyünk, kissé tartalékosan. Mini-beharcsi.

Kezdjük a rossz hírrel, amit egyébként már az elődöntő visszavágója óta tudunk: a döntőnek Marchisio és Morata nélkül kell nekiveselkedni. Gáz, mert Marcsi bár kevés mérkőzést döntött el, a szezon legkiegyensúlyozottabb középpályása, Morientes meg ugyan nem egy Messi (értsd: fizet adót, határidőre), de a mozgásával, sebességével minden védelemnek gondot okoz, kérdezzétek csak Ancelottiékat. A hiányzókhoz igazítva Allegri a 3-5-2 mellett döntött, és mi erre csak egyetértően tudunk bólintani: Barzával a védősorban talán egy mezőnygólt kaptunk idén, és a Lazio széljátéka nem is indokolja, hogy ragaszkodjunk a négy védőhöz. A kupa Storarié, aki az egyik második számú milánói kiscsapat ellen megmutatta, hogy készen áll. Ez lesz ma:

Aztán ha esetleg szorul a hurok, be lehet hozni Pereyrát, Matrinnyót vagy Nedvedet. Idén kétszer is domináltunk a Lazio ellen, esélyük sem volt a pontszerzésre, meglehetősen furcsa lenne, ha a mérkőzés képe gyökeresen eltérne attól, amit a bajnokságban láttunk.

Gondoljatok bele, hogy nézhetne ki a jövő évi mez a bajnoki, kupagyőztes, BL-győztes, Szuperkupa-győztes (ha megnyerjük a Kupát, akkor Juve A – Juve B összecsapás lesz, mint mikor a mindent lezúzó faltörő találkozik az áttörhetetlen fallal), klubvilágbajnok plecsnivel, he?!

A Lazio keretébe visszatér De Vrij, sőt, állítólag Bigliát is összedrótozták (bár a kezdőből várhatóan kimarad), de ennek nem szabad, hogy jelentősége legyen. Allegri az áprilisi bajnokin megmutatta, hogy tisztában van vele, a Lazio elsősorban Felipe Anderson révén lehet veszélyes, úgyhogy arra nyugodtan számíthatunk, hogy az amúgy zseniális brazilt fogjuk első körben belefojtani az Olimpico gyepének esti harmatába.

’95-ben, a Parma ellen nyertünk utoljára kupát (Porrini <3), azóta 20 éve hiába próbálkozunk. Legutóbbi döntőnket részben Conte hibás döntéseinek (a fakót játszatta egy kupadöntőben), részben egy jobban játszó, motiváltabb ellenfélnek köszönhetően, Sándor nem hivatalos búcsúmeccsén elvesztettük. Most – a kapusposztot leszámítva – itt a legerősebb kezdő, a triplázás lehetőségénél nagyobb motiváció a világon nincs, tehát: