Tegnap a bajnokság első helyezettje, az idén a nagy előny birtokában néha meglepő botlásokat produkáló Juventus és az elmúlt két hónapban bombaformában játszó, bár kissé tartalékos Lazio találkozott. Ez most az olasz bajnokság csúcsrangadója. Langyi döntetlent vártunk, végül általános meglepetésre ez lett belőle:

Sima volt, mint egy vasalt herezacskó – és még simább lehetett volna, ha Chiellini helyén mondjuk Mracskó játszik. Signor Bazilikakilincsorr már az 5. percben átment Chaplinbe, és egészen a hosszabbításig szórakoztatott minket luftokkal, eladott labdákkal, elkésett belépőkkel. Annyira szarul ment neki, hogy egy tisztességes kezezést sem tudott összehozni a büntetőterületen belül – az egyébként meglepően jól fújkáló Rizzoli éles szemmel kiszúrta, hogy a balfasz Chiello a vonalon kívül szabálytalankodott. Nem tudjuk, mennyit tett arra, hogy kapunk egy gólt, de nem lehetett kis összeg. Szinte vártuk, hogy egy Bonuccitól kapott biztonsági passzal ráfordul Buffon kapujára, és spiccel besomja a rövid felsőbe. Chiellini jelentette az egyetlen veszélyt a kapunkra, nélküle gyakorlatilag hibátlanul védekeztünk. San Marinóban valamivel összeszedettebb mozdulatokat várunk tőle, különben meleg lehet a szerdai pite.

Osztályozzunk, mert ilyet ritkán teszünk, pedig egy valódi szaklapnak kötelessége!

• Buffon: 10. Két nagy védése is volt, világklasszisként oldotta meg az egész meccset. Egyszer kicsúszott a kezéből a vizes laszta, legyen tízes alá.
• Barzagli: 10. Nulla helyzetet dolgozott ki a helyén az a támadósor, amelyik az elmúlt 2 hónapban rettegésben tartotta egész Itáliát. Klose who? FA7 who? Világklasszis.
• Bonucci: 10. A világsajtó Beckenbauerhez hasonlítja a gólja miatt, ennél nagyobb dicséretet nem is kaphatna. Ő a találatáról szerényen ennyit mondott: „láttam ott egy rést…” Világklasszis.

• Chiellini: 1, sőt, inkább 0. Hagyjuk ott San Marinóban, és hozzuk el helyette Abdennourt. Ha ez nem jön össze, jobb híján elcserélném egy orsós magnóra.
• Padoin: 9. Bő fél óra után átment Felipe Anderson az oldalára. Gondolta a kisgyerek, hogy Padchinho mellett több sót eszik meg? Ahhoz korábban kellett volna felkelnie! Padoin eladott pár labdát, ezért hiába világklasszis, a tegnapi teljesítménye csak egy erős 9-re elég.
• Marchisio: 10. Amióta Pogba kidőlt, egyértelműen a legjobb középpályásunk. Egy precíziós robot. Ha 400 percig tartana egy meccs, akkor azt melózná végig. Szédületes formában van, 2 nap alatt felépült egy szalagszakadásból, világklasszis.
• Pirlo: 10. Nem döntött el semmit, és ezt inkább úgy értelmezzük, hogy nem jelentett problémát a védekezésben. Biglia who? Szundi még mindig világklasszis.
• Vidal: 10. Minden irónia nélkül, ez már majdnem a 2013-as Vidal. A fórumon írta egy testvérünk még a Monaco-meccs után, hogy Artúr a megtestesült grinta, tényleg kihajtja a belét, csak a gólok hiányoznak. Már nem késik el a szerelésekkel, időben odaér mindenhová, és ha bebőrözik (mint ahogy egyszer Anderson tette), az sem szegi kedvét. Nem szeretnénk elcsépelt kifejezéseket használni, VI-LÁG-KLASZ-SZIS.

• Evra: 10. Fél óra alatt kicsinálta Felipe Andersont, a calcio egyik legjobb formában lévő játékosát. Marotta rulez: Evra egy másfél millás világklasszis.
• Matri: 8. Úgy lekötötte a Lazio-védők figyelmét, hogy Tevez lubickolhatott. Matri nem ért labdába, ezért a belső osztályzási szabályzatunk utolsó verziója szerint maximum nyolcast kaphat. Ettől még persze világklasszis.
• Tevez: 10. Fú, gecó, ez az ember minden pénzt megér. Egy esélyt kapott a gólszerzésre, be is verte. Félelmetes formában van egész szezonban, és ahogy a mérkőzés után elmondta, a Patagóniából, valamint a rosszindulatban tocsogó római szennylapoktól érkező pletykákkal ellentétben velünk marad még egy évig. Nincs még egy hasonló játékos a Naprendszerben.

A „kacsatánc” vintage bocás gólöröm

• Allegri: 9. Nincs széljátéka a Laziónak, ezért elővette a jó öreg, atomstabil 3-5-2-t. Ki tette volna ezt a helyében? Talán Conte – de neki mindenre ez volt a válasza. Allegri tavaszra taktikailag érett, megfontolt, nagyjából minden kritika fölött álló stratéga lett. Még a cseréi is ültek – igaz, mi talán nem játszattuk volna végig Kareszt. Viszont Maxi betette Chiellinit, aki majdnem szabotálta a meccset, úgyhogy takarodjon.

Értjük mi, hogy tartalékos volt a Lazio: De Vrij és Parolo is fontos elemei a rendszerüknek, védekezésben és támadásban is voltak olyan megingásaik, amik Torinóban nem férnek bele. Ettől még nagyon ül _beni alábbi megjegyzése, amit a félidőben eresztett el a listán: „olyannak tudnám jellemezni a Serie A-val szembeni fölényünket, mint amikor Darti belép egy amerikaifocis öltöző zuhanyzójába, és a sok néger szégyenkezve kotródik kifele”. Az elmúlt pár hónapra lehet építeni, rég láttuk ennyire összeszedettnek és nyugodtnak a Juventust.