Nyertünk, és igazából sanszot sem hagytunk a Dormándnak, akik csak elképesztő mázlival találtak be? Vagy atomszar játékkal, középen mindent elveszítve kihasználtuk kétszer a dormándi védelem megingásait, és ennek köszönhetően van sanszunk továbbjutni? Ez a kettősség dolgozik bennünk, és pont úgy nem tudunk dönteni, mint amikor jobbra tőlünk Darti, balra pedig S4tchy fekszik kacéran és pőrén.

Nem tagadom, nekem az első félidőben 200 köré ugrott a vérnyomásom, és onnantól kezdve igazából alig láttam az idegtől. A Dormánd gólja és a mi második találatunk közti időszakban nagy önuralommal álltam csak meg, hogy ne basszam bele a hamutartót a tévé közepébe, így természetesen alább egy kevésbé megbocsátó poszt következik. De ha jól jattolsz, a végére egész pozitívvá válik. Úgyhogy érdemes.

Előtte

Én nagyon bíztam benne, hogy Allegrinek lesz szőr a tökén kihagyni Pirlót. Egyébként is ritkán találkozunk ilyen durva presszinget nyomó csapattal, ráadásul a sebességük is új nekünk, és mellé nem mondható, hogy rohadt nagy formában lennénk, így attól féltem, Pirlo sebességével nem fogjuk tudni kihozni a labdákat. Jönnek a menetrendszerű labdaeladások, amiből a Dormánd gólokat fog lőni. Az evidensnek tűnt, hogy oszlik meg a többi poszt, Morata kezdetésében biztosak voltunk, és az sem okozott meglepetést, hogy a megszokott 4-3-1-2 helyett ezúttal 4-3-2-1-et játszottunk, ami kimondottan jó ötlet volt Allegriről (takarodjon, de róla még lesz szó később)

Közben

A várakozásokkal tökéletes ellentétben Pirlo nemcsak kezdett, de toronymagasan a legjobb középpályásunk volt a sérüléséig, jól osztotta a zsugát, négyszer (!) szerzett labdát, és sokkal gyorsabbnak tűnt fejben, mint akár Pogba, akár Marchisio. Vidalról nem is beszélve, aki Pirlo sérüléséig pontosan ugyanazt a nulla taknyot hozta, amit az utóbbi időben általában. Ami gyorsan feltűnt viszont, az a csatáraink remek játéka.

<3 <3 <3

[Allegri 1: A haditerve egyáltalán nem volt rossz. Vidal és Tevez mélyen visszaléptek a résbe, így folyamatosan volt passzopciója a mögöttük játszóknak, és a folyamatosan nyomás alatt tartott Bonuccinak és Chiellininek nem kellett 50 méterre elzúznia a labdákat. Az a számítása is tökéletesen bejött, hogy a két gyors, agilis csatárunk komoly gondokat okozhat a dormándi C védelemnek, és így is lett: gyorsan jött az első gól, ami lehet, hogy mázlis volt, de mivel Allegri valószínűleg alaposan feltérképezte az ellenfelet, biztosan része volt a taktikának, hogy számítottunk ilyesmire.]

A tömörülés nem ment rosszul, ezt mutatja a megelőző szereléseink brutálisan magas száma (16), és tulajdonképpen a csapat védekezése teljesen rendben volt, egy kósza nemecsek-lövésen kívül nem sok minden történt a kapunk előtt. Megvolt a vezetés, a Dormánd tök veszélytelen volt, igazából néhány gyalázatosan szar egyéni teljesítmény ellenére teljesen nyugodtak lehettünk.

Akkor viszont újra leszállt a pályára a BL-meccseken a védőinket folyamatosan büntető rontás (Chiellini Madridban, Isztambulban, Ingyán a Real ellen itthon, Bonucci Athénban, stb…), Chiello seggre ült, Reus pedig begyalogolt a kapuba a labdával.

Ami ezután következett, annak leírására Tyli a listára érkezett sorai a legmegfelelőbbek: 10 évvel ezelőtt ez a Juventus hetedik lett volna az olasz bajnokságban, nem mi fejlődtünk sokat, hanem a liga gatyásodott le végleg, ezért tudunk annak ellenére simán dominálni, hogy a Bundesliga kiesőjelöltje a szart is kifocizza belőlünk egy mezei presszinggel. A Dormánd és a Pirlo sérülése között eltelt 20 percben a poklok poklát jártuk meg (ekkor született két FB-bejegyzésünk is), a németek úgy szorították ki belőlünk a szuszt, hogy igazából semmit nem csináltak, csak futottak és ütköztek, mint a barmok. Ötméteres passzokat rontottunk el, folyamatosan rossz döntéseket hoztunk, így a középszar Dormánd úgy szorította a tökeinket, hogy kiguvadó szemmel kapkodtuk a levegőt, és vártuk, hogy a hegyesre pucsított farunkat megugorja a szilaj bika.

[Allegr 2: Pirlo 37. percben bekövetkezett sérülésére ugyan nem volt nagy kunszt megmondani, mit fog reagálni – egyébként az is megérne egy misét, hogy az egyetlen középpályás cserénk a beküldött Pereyra (már ha ő középpályás) mellett Padcinho volt, akit még nagy ködben is nehéz lenne impact subnak vélni –, de tulajdonképpen az óriási csapásban benne rejlett a játékunk stabilizálásának kulcsa: az atomhulladék Vidal maradék kevés skilljének egyikét bevetve innentől kezdve leradírozta a pályáról Reust. Az átrendeződés tökéletesen sikerült, innentől kezdve a Dormándnak sansza nem volt, kapura sem nagyon lőttek. Most akkor vagy egy fasz Allegri, mert nem így kezdett, vagy kurva nagy mázlija volt, hogy Pirlo egyébként jó napot fogott ki.]

Aztán a szintén sokat hibázó Pogba gólpasszát az ötösön magányosan ácsorgó Morientes okosan bepasszolta, így az elképesztő emocionális hullámzást produkáló első félidő után 2-1-re vezettünk. A második félidőről pedig csak annyit akarunk mondani, hogy kurvára kellett volna még egy gól, és lehet, hogy nagyon fog hiányozni, mégis reménykeltőbb volt. Vidal továbbra is csak véletlenül passzolt jó helyre, Reus viszont labdához sem ért mellette, Pogba játéka is feljavult (volt honnan), Marchisio pedig megmutatta, miért rikoltozzuk már egy ideje, hogy Pirlo posztja igazából már sokkal inkább az övé, mert bármikor szívesen beáldozunk néhány szabadrúgást és szép hosszú passzt azért az oda-vissza hasznos, rengeteget futó és ütköző presence-ért, amit Marchi ad.

A második félidő közepére még Pereyra is rájött, milyen rendezvényen van, és volt néhány hasznos megmozdulása. Nagyon kellett volna tőle egy gól vagy gólpassz (netán egy rohadt kulcspassz), de nem jött. Márpedig így fogunk játszani Dormándban (és Rómában) is, mert Pirlo sérülése komolyabb.

Akikre mindenképpen ki kell térni külön, azok a csatárok. Morientes gól + gólpassz kombója már önmagában csodaszép lenne, de mellé nem melózott kevesebbet a mezőnyben, mint Tevez. Talán a spanyol volt a meccs embere, de szoros a verseny Tevezzel, akiről tegnap az jutott eszembe, hogy Vucsinics nem klasszisnak, hanem egy tetves, lusta szarházinak tűnik mellette. Iszonyatos work rate-et tett a közösbe Scarface, a gólja rutinmunka volt, és bár a lábában maradt egy gólpassz, újra megmutatta, mekkora különbséget jelent, ha egy topkategóriás csatára van a csapatnak.

[Allegri 3: Tulajdonképpen az első igazán komoly tesztjén remekül teljesített. Jól látta meg a Dormánd gyengéit, jól is használta ki őket, és a mi gyengeségeink elkendőzéséért is megtette, amit megtehetett. Sajnos arról nem tehetett, hogy Chiellini kétségbeejtően rossz volt – és nem a seggre ülés miatt – Evra semmit nem mutatott, és előtte sem ment úgy a szekér. De még egyszer: Allegri elképzelése jó volt és a mágnestáblán működött is.]

Dormánd

A győzelem értékének megállapításához fontos tudnunk, hogy ez a Dormánd azért megmutatta azt is, miért áll ilyen szarul a bajnokságban. Aubameyangot és nemecseket leradíroztuk, Reus csak addig villogott, míg Vidal rá nem cuppant, Sahin és Gündogan mellett igazából csak Mikitarján játszott jól, hátul pedig egy csődtömeg a csapat. Nagyon csalódott lennék, ha nem tudnánk nekik gólt lőni, mert még a kapusuk is szar (Weidenfellernél egyébként sztem csak De Sanctist utálom jobban a világ kapusai közül). Az ugyanakkor még érződik a Dormándon, hogy milyen lehet ellene játszani, amikor csúcsformában van. Nagyon-nagyon szar, még kevésbé feküdne nekünk, mint a Guardiola alatti Bayern, így érdemes imádkozni, hogy még egy kicsit maradjanak 50 százalék körüliek, mert különben csúnya vége lesz a dormándi utazásnak. És ha elmondtuk Allegriről, akkor tegyük hozzá Kloppról is, hogy meglátta, megéri nyomás alatt tartani Chiellinit.

Összegezve

Kételyeimet Dina foglalta össze a legjobban a listán, amikor azt írta, nem tudja, hogy a Dormánd szar-e ennyire, vagy mi vagyunk ilyen jók. Vagy másképp: néhány kiváló teljesítménnyel kifingattuk a Dormándot, pedig amit a csapatunk nagy erősségének tartottunk, ott csúfosan leszerepeltünk. Az egyetlen lényeges kérdésre, miszerint jó eredmény-e a visszavágót 2-1-es előnyről kezdeni, a közhelyszótár első oldaláról tudunk felolvasni olyanokat, hogy majd meglátjuk, a labda gömbölyű, és hogy mondd te, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb. Mert hát minden attól függ ugyebár, hogy jól fogunk-e játszani. És hogy a Dormánd jól fog-e. Egy kicsit azt hiszem, továbbjutunk.

Valahol még meg akartam említeni, hogy Bonucci száz klasszist javult Cesenához képest, a védelem remeklése leginkább neki, és a sokat dolgozó, de néhol vérforralóan eszement Forestnek köszönhető.