Izgalmakat akartatok? Fogcsikorgató küzdelmet? Kardélek szikráját, páncélok hasadását kívántátok? Gigászi ütközetre számítottatok, ahol az utolsó pillanatig kérdéses, ki dughatja meg a sárkányt, és vághatja le a hercegnő fele királyságát?

Ezek helyett sikerült méla unalomba fullasztanunk egy papíron rangadónak számító meccset, amit néha egy-egy góllal színesítettünk. Felébredtél, letörölted a nyálat a kanapé díszpárnájáról, és konstatáltad, hogy Pogba nagyobb értéke a Juventusnak, mint a Darti makkján átlőtt, aranyból készített IFA-féltengely. Aztán pár perc után újra lekoppant a szemed.

Valljuk be, ennél azért szorosabbra számítottunk. Vagy mondjuk úgy, többet vártunk a Laziótól. Egy dolgot viszont szögezzünk le: ez az a fajta győzelem volt, aminek pont a simasága adja meg az értékét. A Romát is lehet dicsérni, hiszen nehéz dolog nyerni Bergamóban, nekünk is csak vért izzadva sikerült 3-0-ra (= szellemes, mintegy csipkelődő megjegyzés!44), de a mi győzelmünkre kapják fel a fejét az olasz futballt követők.

A rómaiak felszecskázása két dolog miatt különösen remek hír. Az egyik, hogy most már kijelenthető, kezd egész jól működni a négyvédős rendszer, a másik, hogy elég jól vettünk svungot a Rosenborg-Toro-Fiorentina-Athletic Bilbao-Sampdoria sorozathoz. Kell is a jó forma, tovább kell jutni a BL-ben és le kéne szakítani egy kicsit a Romát, hogy nyugodtan teljenek az ünnepek.

Az arab kommentátor Pogba góljánál priceless

Nehéz lenne megmondani, ki volt a csapat utolsó játékosa, aki olyan képességekkel rendelkezett, mint Paul Pogba. Olyat ne is keressünk, aki minden játékelemben állja vele az összehasonlítást, mert ő saját posztján külön kategóriát jelent. Tegnap másfél centiméter híján bemutatott mindent (a másfél centi nyilván az Alex-szögből tekert kapufára vonatkozik), ami miatt többet ér, mint a Juve egész kerete cakkumpakk. Sajnos persze nem mindig van ilyen napja, de amikor ilyen van, akkor a rettenetes fejszőrzetén is kacagva lépünk túl.

A kevés elégedetlenségre okot adó tényezők száma pontosan kettő: Pirlo és Llorente. Szundi nem csak saját standardjához képest volt szar, hanem Poulsenéhez képest is, Llorentét pedig levette a pályáról ez a hulladék Lazio-védelem. No, ez így túl szigorú, mert a spanyol jól nyitotta meg a területeket a mozgásával, és nem is kapott sok használható labdát, de ez akkor is kevés a Juventus centerétől. Meg a 20 milliós Moratától is, aki fél óra alatt nem csinált semmit, pedig Allegri (azért takarodjon!) elég korán elkezdett belenyúlni a csapatába.

((Dupla zárójelben: már korábban is dohogtam azon, hogy a klub nagyon nem az értékén kezelte Quagliarellát, aki tökéletes impact sub (= nagyfaszú dakota), sokkal többet ér csereként beszállva, mint bármelyik csatárunk. Főleg így, hogy már Conte sincs.))

Marchisio rendben volt, megérdemelte volna a gólt, amihez Teveznek kellett volna pontosabban (= nem atomszarul) elé tálalnia a labdát, a gólpassza mestermunka volt. Padoin fegyelmezetten cukrozta a taknyot, a kiállítása egy röhej volt. A többi átlagos vagy annál kicsit jobb.

Pereyra hasznos játékára mindenképpen ki akartam térni. Nem villogta túl magát, de kiosztott egy gólpasszt, végig jól helyezkedett, nyomta a presszinget, szerezte a labdákat, erőszakolta a szüzeket. Szeretjük az ilyet, csak a kapura lehetne kicsit veszélyesebb, és mutathatná magát többet.

Zárásként nem mondhatunk mást, mint Dobó István Kőszeg ostrománál: minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.