Sűrű a menetrend, mint egy emberes kevertvedelés utáni másnapos széklet: március 30-ig 3-4 naponta jönnek a meccsek, 22 nap alatt 7×90 perc (plusz az EL-ben egy esetleges hosszabbítás) vár a csapatra. Ebből a hét meccsből hármat is a lilákkal játszunk, ráadásul mindet 11 napon belül. A trojkából papíron talán a holnapi a legkevésbé fontos, főleg, ha a várakozásainknak megfelelően a Napoli minimum egy döntetlenre képes lesz hazai pályán a játékban mostanában kissé leeresztett, enyhén pukiszagú Roma ellen. Mégsem adhatjuk alább a győzelemnél, mégpedig minimum 3 okból – és ebben a „mi vagyunk a Juventus” még benne sincs.

Bonucci bánatos kivert kutya képéről minden leolvasható: október 20-án, Firenzében sikerült negyed óra alatt leadni két gólos előnyt, elvesztettük a bajnoki veretlenséget, és 5 pontos hátrányba kerültünk a megállíthatatlannak tűnő Romával szemben. Akkor _benito előzetesen nem bánta volna, ha elpicsázzák a hetek óta takarékon szüttyögő Juvét, és milyen igaza lett: a toszkán Waterloot követően 12 meccset nyertünk zsinórban, gólt is alig kapva, miközben a kezdeti 5 pontos hátrány dacára leszakítottuk a Romát, az októberi azonos pontszámhoz képest 17 pontot vertünk a Napolira. A lilák az odavágón feljöttek 4 pontra, most -24-nél tartanak. Ezt hívják elégtételnek.

Vagy nem.

Az elégtétel ott kezdődik, hogy holnap kipicsázzuk őket. Nézzük a motiváló tényezőket!

1. A szezonbeli egyetlen bajnoki vereségünket tőlük szenvedtük el. A „nézzetek a tabellára” ócska dumán joggal röhögnek a lilák, azt a lángost joggal dörgölhetik évekig az orrunk alá – egészen addig, amíg vinnyogósra nem tosszuk őket. Mondjuk holnap.

2. A Juventust csaknem mindenhol gyűlölik, ez alap. De ha rá kéne bökni a világnak azon csücskére, ahol egy oszladozó hullával is szívesebben vacsoráznak, mint egy gobbóval, az Firenze lenne. Mindent utálnak a Juvén: a színeket, a sikereket, a lenyúlt (=kifizetett) és majdnem lenyúlt játékosok ügyeit, és persze az iparmágnás Agnelli családot. Utóbbit megerősítendő, az elmúlt hetekben Diego Della Valle alaposan nekidőlt John Elkannak. Diego a Fiorentina tiszteletbeli elnökének, Andreának a testvére, 2010-ig maga is ezt a posztot töltötte be a klubnál, amiben a mai napig vaskos tulajdonrésszel rendelkezik. Az üzengetés színvonaláról csak annyit, hogy Elkannt – aki egyébként a Juventus többségi tulajdonosának, az Exornak és a Fiat autógyárnak is az első embere, civilben a legendás Gianni Agnelli kedvenc unokája, akire l’Avvocato a gyárbirodalmat bízta – Della Valle szegény idiótának nevezte, és népszavazásra bocsátaná Elkannék (tehát az Agnelli-család) száműzetését. Na, ennek a faszinak a testvére vezeti a lilákat. Ha valakiknek, nekik muszáj megmutatni, kié a nagyobb cazzo.

3. Tyler csodásan megfogalmazta a listán, miért igazán fontos a holnap déli háború: amennyiben a Roma nem nyer Afrikában, „ha matematikailag nem is, de a hétvégén nagyjából megnyerhetjük a bajnokságot”. Ehhez nincs különösebbet hozzáfűzni: 13-14 (azaz a vaskos gólarányú Roma-verés miatt tulajdonképp 14-15) pont 11 meccsre elég lesz akkor is, ha a Roma hozza a Parma elleni elmaradt bajnokit.

A vendégektől hiányzik a legnagyobb ász, Rossi (akit az egyébként zsírfasza szezont futó Tevez is csak 8 fordulóval azt követően tudott megelőzni a góllövőlistán, hogy a kis olasz megsérült) és az idiótasága miatt eredetileg négy, fellebbezés után 3 meccsre eltiltott Borja Valero. Ez nekik kb. akkora érvágás, mintha tőlünk egyszerre vennék ki Tevezt és Vidalt, csak Firenzében megfelelő helyettesek sincsenek a padon. Tavaly Matri csuka nélkül lőtt gólt a liláknak, most másodszor játszhat a fakopáncs exként ellenünk – bár a Milanban októberben gyatra volt Márti, a Cagliarit exként rendszeresen kitömte, úgyhogy jó lesz rá figyelni. Gomez lassan felépül, Valero helyén pedig az ügyike Mati Fernandez játszik, és könnyen lehet, hogy a kedvünkért a 4-3-3 helyett Montella 3-5-2-re vált. Az odavágón karácsonyfával kezdtek, és minden mindegy alapon álltak át 4-3-3-ra – erre a barbatrükkre Conte biztosan felkészült. Nálunk tulajdonképp mindenki bevethető, aki számít: Chiellini visszatér, Pirlo ugyan sárgák miatt pihen, de őt vélhetően úgyis kihagyta volna Conte, miután Szundi a válogatottban is játszott egy jót. Középen tehát Marchisio kezd, a többi poszton a vitathatatlan A-csapat játszik. Nem vagyunk bődületes formában: a városi derbit vitatható bíráskodással, a Milan elleni rangadót félidőnyi hősies (és szerencsés!) bekkeléssel oldottuk meg. Persze ha úgy odatesszük magunkat, mint a Traubi elleni első félidőben, akkor nézhetetlenül tré második félidőre számítunk: előnyben hajlamos megpihenni az aranypöcörőjű seregünk. Szünetre legyen meg a négy közte, aztán részünkről a fáklyásmenet.