Azt szokták mondani mindig az okosok, hogy egy rangadón bármi megtörténhet, a csapatok formájától és a tabellán elfoglalt helyezésüktől függetlenül. Fogadjuk el ezt az állítást nyugodtan, nem törődve azzal, hogy  nem teljesen igaz. Ennek ellenére azt valljuk mi itt a szerkesztőségben, hogy nem a Milan az a csapat, akinek az otthonában pontokat kéne hagynunk.

Pedig eléggé könnyen előfordulhat, hogy nem hozzuk el mind a három pontot Milánó szimpatikusabb (ám így is elég ótvar) feléből. A csapat körül valahogy most nem olyan pozitív a hangulat – Conte ideges, Pogba becsicskult az első kritika után, Vidal eltiltott, Chiellini sérült. Kemény menetelésben van a csapat, gyors egymásutánban jönnek a fontos és nehéz meccsek – Conte picsogott is egy sort, de Seedorf finoman figyelmeztette rá, hogy nem kéne, hiszen az efféle menetrend a siker velejárója. Egyet is értünk vele.

Mi szól a Milan ellen? Legfőképp az, hogy eléggé szarok mostanában. A tabellán elfoglalt helyezésük nem hízelgő, de mondhatjuk, hogy reális. Az edzőváltás nem hozott rég nem látott lendületet a játékukba, többé-kevésbé mindannyian egyetértünk abban, hogy Seedorf talán nem volt a legjobb választás, lévén semmi edzői tapasztalata. Egyelőre ez látszik is a Milan fityfasz játékán. Persze még nem sok ideje volt Seedorfnak bizonyítani, nála jóval sikeresebb és tapasztaltabb edzőknek is nehézséget okozna menet közben átvenni egy bukdácsoló, nem túl acélos játékosállománnyal rendelkező, ám nyomasztóan sikeres múlttal rendelkező csapatot, ahol azt várják, hogy holnaptól ismét 8 góllal verjenek bárkit. Tehát összességében sem félelmetesek mostanában, ehhez hozzávehetjük, hogy Balotelli kihagyja a derbit, pedig ő gyakran menti meg a piros-feketék seggét.

2013-ban háromszor találkoztunk, mindháromszor Juventus győzelem született, tehát elég jó szériában vagyunk. A Milan elmúlt öt meccsén 2 vereséget, 2 győzelmet és 1 döntetlent könyvelhetett el, szemben a mi 4 győzelmünkkel és 1 döntetlenünkkel.

Hét közben szerencsére a hazai pályán valóban harmatgyenge Trabzonnal játszottunk, így a mai kezdő nagy része pihenhetett. Ennek – és a sérüléseknek, eltiltásoknak megfelelően – a legerősebb kezdőnk így fog kinézni:

Buffon – Caceres, Bonucci, Barzagli – Asamoah, Marchisio, Pirlo, Pogba, Lichtsteiner – Tevez, Llorente

Asamoah szereplése még kétséges, kisebb sérüléssel bajlódik, de valószínűleg bevethető lesz. Chiellini is beállhat, ha muszáj, de reméljük, erre nem lesz szükség. Marchisióval a hírek szerint hamarosan szerződést hosszabbít a klub, játéka egyre biztatóbb, reméljük, tovább halad a felfelé mutató íven. Vidal hiányában Marcsi és Pogba szerepe komolyabb lesz a kapu előtt – utóbbit egyébként már láttuk fentebb játszani, előfordulhat, hogy most is fellép a csatárok közé, ha hagyják neki. Tevez és Llorente egy hetet pihenhettek, csak a repülőút fáraszthatta el őket, reméljük, odabasznak a milánói védelemnek.

Nem volt ez olyan régen. Nézzétek a combját bazeg. Egy hazai bajnokin az összes combon nincs ennyi izom összesen.

Marchisio szerződéshosszabbítása azért is jó hír (ha képes normálisan játszani huzamosabb ideig…), mert Verratti a friss nyilatkozata után bekaphatja a faszt; ahhoz képest, hogy 2 éve még juvés pizsamája volt, ma már visszalépés lenne neki a Juvéba igazolni. Gyorsan cserélődnek a pizsamák, ha egy sejk végtelen pénztárcája vásárolja köréd a csapatot. Sutyerák.

Mi szól a Milan mellett?
Egyrészt maga Seedorf, aki bár edzőként még semmit sem tett le az asztalra, mégis 3 különböző csapattal lőtt gólt a Juvénak, két különböző hordával vert el minket BL-döntőben. Feltételezem, hogy dupla odafigyeléssel készül erre a meccsre, hogy edzőként is beinthessen nekünk.

Olyan magasan kisgépek már behúzzák a futóművet.

Emellett a játékosoknak is hatalmas szükségük van egy lélekemelő győzelemre, és a Juventus legyőzése biztosan jelentős lökést adna nekik a következő hetekre is. Ráadásul minden mindegy, játszhatnak felszabadultan, ha nem nyernek, akkor lassan teljesen elúszik a bajnokság nekik (már nem a bajnoki címért folyó versenyfutás, de a vágy, hogy európai kupában szerepelhessenek jövőre is), ha nyernek, az nagy lendületet adhat.

A milánóiak így állnak majd fel: Abbiati – Emanuelson, Bonera, Rami, Abate – De Jong, Montolivo – Taarabt, Kaká, Poli – Pazzini

Vidal távollétében lenyűgöző játékot várunk Pogbától és Marchisiótól, ez a Milan azért nem olyan félelmetes alakulat, hogy össze kelljen fosni magunkat. A hétközi meccset minimális energiabefektetéssel sikerült behúzni, jobbat nem is kívánhattunk volna – tehát ha fáradtak a játékosok, az csak Conte hibája lehet (igen, bizony).

Szebbek vagyunk, jobbak vagyunk, szimpatikusabbak vagyunk

A nagy fogadkozások (nem félünk, nyerünk, nem zavar minket, hogy 17 meccse veretlen a Juve stb.) általában jól hangoznak, azonban gyakran az van mögötte, hogy valójában kurvára félnek, és igenis zavarja őket, hogy 17 meccse veretlen az ellen.

Magabiztos, bajnoki címvédőhöz méltó játékot várok el, és bár rohadtul azt érzem, hogy benne van a pontvesztés a levegőben, mégis gáz lenne most elkezdeni. Túl sok túl fontos meccs jön még a bajnokságban, nem hagyhatunk a Milan otthonában egyet sem. Főleg úgy, hogy a Roma x-elt a kettes számú milánói csapattal.

Nem tudok olyan csapatrészt mondani, ahol fosnunk kéne. Ezért ne is fossunk, rendeljünk pizzát, bontsunk sört, és sikongassunk a góljainknál.