Trapattoni első és második korszaka közötti időszak nehéz éveket hozott a Juventus számára: bár sikerek azért akadtak ekkor is (UEFA és Olasz Kupa, mindkettő 1990-ben, a mainál sokkal magasabb árfolyamon jegyezve ezeket a sorozatokat), de érezhetően egy útkeresés zajlott a klubnál. Az 1987-1988-as bajnoki szezonban Rino Marchesi vezette a csapatot, amely még mindig Platini utódját kereste. A szezon vége a hatodik helyen találta a Juvét, amely a városi rivális Torinóéval megegyező számú pontot kapart össze: harmincegyet. Mivel az egymás elleni eredmények nem számítottak (Torino-Juventus 2-2, Juventus-Torino 2-1), ezért rájátszás, „spareggio” következett. A tét nagy volt: a nemzetközi kupaindulás múlott azon az egyetlen meccsen 1988. május 23-án.A sors úgy akarta, hogy az azt megelőző bő fél évtized legfontosabb Juve-játékosa, Michel Platini éppen 1988. május 23-án játssza búcsúmérkőzését Nancy városában (a Magyar Televízió közvetítette a gálát), miközben a volt csapattársak a derbivel keveredő rájátszásra készültek.  Platini nem is örült az egybeesésnek: „Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Lehet, hogy még pályára lépek majd valamikor, de az igazi búcsúmeccsem a mai lesz. Szerettem volna, hogy a Juventus részt vegyen ezen az ünnepi estén, de ez van. Drukkolok nekik, remélem, hogy jövőre láthatom majd őket a nemzetközi kupában.”

A klubnál eközben nagyon feszült volt a hangulat. Boniperti a meccs előtt így nyilatkozott: „Megbocsáthatatlan, hogy rájátszást kell játszanunk.„ A Juventus úgy jutott ebbe a helyzetbe, hogy az utolsó fordulóban, hazai pályán kikapott a Fiorentinától (a Torino pedig Pisában szenvedett vereséget). Cabrini egyetértett Bonipertivel: „Igaza van az elnökünknek. El kellett volna kerülnünk ezt a szituációt. Ha ma elbukunk, akkor bukjuk az egész szezont, egy teljes év kemény munkáját.”  Marchesi is érzékeltette, hogy mekkora a tét: „Itt már nem számítanak a szavak. Túl sokat fogadkoztunk idén a fontos meccsek előtt, és ez lett belőle… Ma nem hibázhatunk, mert a Juventus jövője a tét.”

A Torinónál Luigi Radice vezetőedző kifogásolta, hogy a Juventus rápihenhetett a spareggióra, míg nekik még előző hét csütörtökön hosszabbításos kupadöntőt kellett játszaniuk a Sampdoria ellen: Genovában 2-0-ra kikaptak, a visszavágón ledolgozták a hátrányt, de a hosszabbításban a Samp kiharcolta a kupagyőzelmet. A Juventus elleni spareggio hétfői napra esett, Radice szerint tehát kevés időt kaptak a regenerálódásra. Roberto Cravero, a Toro csapatkapitánya viszont semmi értelmét nem látta az előzetes kifogáskeresésnek: „Ez lesz az utolsó meccsünk idén, nem bújhatunk mentségek mögé.”

A salernói D’Elia vezette mérkőzésen így álltak fel a csapatok:

Juventus: Tacconi – Bruno, Cabrini, Bonini, Brio, Tricella, Mauro, Laudrup, Rush, De Agostini, Buso.

Torino:  Lorieri – Corradini, Ferri, Crippa, Benedetti, Cravero, Rossi, Sabato, Polster, Comi, Bresciani.

A tétnek megfelelően feszült és kevés helyzetet hozó meccset játszott egymással a Juventus és a Torino. A Juve valamivel kezdeményezőbb volt, de ha nem a kupaindulás múlott volna rajta, akkor aligha maradt volna meg az emlékezetekben ez a találkozó. Sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem esett gól, jöhettek a 11-esek.

Tricella, Cabrini, Brio és Polster.

Az első két pár (Vignola-Cravero, De Agostini-Bresciano) belőtte, a harmadik sorozatban azonban Brio és Comi is hibázott. A negyedik körben Cabrini belőtte, Benedetti viszont kihagyta. A Juventus meccslabdához jutott, amelyet Ian Rush ki is használt. A walesi támadó egy éven át tartó torinói vesszőfutásának utolsó – de legalább pozitív – pillanata volt ez, mielőtt visszament Liverpoolba.

Brio magas ember, de nem ennyire – egyszerűen csak felmászott az ünneplő kupac tetejére

De Rush ekkor még nem tudta, hogy mi lesz a sorsa: „Egyszerűen nem hagyhattam ki a mindent eldöntő tizenegyest.  Jobban játszottunk ma, a szurkolóink pedig megérdemelték a győzelmet„ – mondta (a walesi nyelvbe oltott érdekes olaszával) a meccs után. Majd az egyik újságíró megkérdezte tőle, hogy Koeman vagy Détári jelenthetne-e erősítést a Juventusnak. „Nem tudom, ezt nem nekem kell eldönteni. Két remek labdarúgóról beszélünk, de egyéb erősítések is kellenének még, hogy a Juventus visszatérjen a korábbi szintjére. Én mindenesetre szívesen maradnék Torinóban, hamarosan le is ülök tárgyalni Bonipertivel.”

Rino Marchesi távozása viszont már ekkor is tudott volt, ő így búcsúzott: „Örülök, hogy egy ilyen apró sikerrel távozhattam. Remek emberekkel dolgozhattam az elmúlt két évben. Köszönöm mindenkinek, aki segített a munkámban. A Juventusnak sok sikert kívánok a továbbiakban.”

Itt egy videó a büntetőpárbajról. A végén Marchesi távozásáról még csak feltételes módban beszélnek. Maga az edző is megszólal, és elmondja, hogy óriási kudarc lett volna, ha lemaradnak a kupáról, és bár a búcsú mindig fájdalmas, örül, hogy ennél a klubnál dolgozhatott.