Ha a Juventus és az Inter közötti bajnoki versenyfutásokról van szó, a többség biztosan 1998-ra és 2002-re asszociál: a két klub közös történelmének utolsó évtizedeiben valóban ennek a két scudettónak a sorsa váltotta ki a legnagyobb figyelmet. A Juve-Inter párharc azonban nem csak ezekből az eseményekből áll. A 9-1-es meccs talán az ellenségeskedés origójaként is értelmezhető fontos állomás, de szintén nagyon fontos az a találkozó, amelyről most lesz szó – az 1967. május 7-én lejátszott Juventus-Internazionale meccsre tekintünk vissza. Hihetetlen izgalmak, óriási dráma végén az Internek lenullázódott a szezonja.

Előzmények

Az 1966-67-es idénynek címvédőként indult neki az Internazionale. Helenio Herrera csapata dominálta az olasz és az európai labdarúgást, taktikai és erőnléti téren is megelőzve kortársaikat. A Heriberto Herrera (HH2-nek becézték, Helenio Herrera volt az első számú HH) vezette Juventus eközben mérsékelten sikeres korszakát élte, és a 66-67-es szezonban sem számított favoritnak. A szakemberek az Intert tartották toronymagas esélyesnek, mellette a Bologna és a Milan neve merült fel, ha a riválisok kerültek szóba. A Juvét és a Fiorentinát úgy könyvelték el, hogy adott esetben beleszólhatnak a scudetto sorsába.

A célegyenes

Harminc forduló elteltével a papírforma érvényesülni látszott, mivel az Inter 46 ponttal vezetett, mögötte a Juventus állt, 42 ponttal. Igazi meglepetést a középmezőnyben senyvedő Milan szereplése okozott. 1967. május 7-én az utolsó lehetőség jött el a Juventus számára. Győznie kellett a torinóiaknak, különben teljesen elhalványult volna az esélyük. Egy esetleges milánói siker pedig szinte matematikai bizonyossággal erősítette volna meg az Inter végleges első helyét.

Őrült önbizalom – okkal

Az Internek megvolt minden alapja arra, hogy bízzon a jó eredményben: a táblázaton elfoglalt helye mellett az is erősítette, hogy bejutott a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjébe. A Juventusnál viszont rosszabb előjellel készültek, mert egy héttel korábban kikaptak a Milántól, az egyik kulcsemberük, Stacchini pedig lesérült – helyére Favallit nevezték. Favalli ezt megelőzően január 15-én játszott utoljára a Juventusban bajnoki mérkőzést: „Nagyon fontos és nehéz meccs lesz. Jól ismerem Facchettit, aki holnap a közvetlen ellenfelem lesz. Amikor – három évvel ezelőtt – az Interben fociztam, az edzéseken is rengeteg párharcot vívtam vele. Ebből persze azt következik, hogy ő is jól ismer engem.”

Heriberto és Helenio

Elővételben 55 ezer jegy kelt el (ez lett a Juventus addigi történelmének harmadik leglátogatottabb hazai találkozója). Milánóból tízezer szurkolót (intereseket és lombardiai juvésokat) vártak. A rendőrség fél tizenkettőtől lezárta a stadion környékét, oda csak érvényes jeggyel lehetett bejutni.

Délután négy órakor a következő kezdők futottak ki a Stadio Olimpicóban:

Juventus: Anzolin – Gori, Leoncini, Bercellino, Castano, Salvadore, Favalli, Del Sol, Zigoni, Cinesinho, Menichelli.

Inter: Sarti – Burgnich, Facchetti, Bedin, Guarneri, Picchi, Domenghini, Mazzola, Cappellini, Suarez, Corso.

A vendégeken az első perctől fogva látszódott, hogy biztonsági játékra törekszenek. A 7. percben Zigoni beadását Favalli fejelte tovább Leoncininek, aki 11 méterről lőtt, de Sarti hatalmasat védett. Egy perccel később Bedin kezezett a saját 16-osán belül, de Lo Bello játékvezető nem ítélte szándékosnak az esetet, így elmaradt a Juve tizenegyese. A félidőt Cappellini Salvadoréval szemben bemutatott esernyőcsele, illetve az ezt követő lövés zárta.

A fordulás után úgy tűnt, hogy a Juventusnak fogytán az ereje, az Internek pedig tökéletesen megfelelt az eredmény. Aztán eljött a 70. perc: Leoncini a milánói térfél közepéről Zigoni felé ívelt, az őt megelőző Guarneri a saját kapufájára fejelt, a kipattanóra Zigoni villámgyorsan lecsapott volna, ha Picchi nem teríti le – de a Juve szerencséjére pont jókor jött Favalli, aki az üres kapuba bombázott. A Juventus így nyert 1-0-ra… de hol volt még  bajnokság vége!

Jól döntött Lo Bello?

Többen kifogásolták Lo Bello gólnál hozott döntését: szerintük a játékvezetőnek nem gólt, hanem büntetőt kellett volna ítélnie a Zigoni elleni szabálytalanság miatt. Sokan azt a kérdést is felvetették, hogyha Favalli mondjuk kihagyta volna a ziccert, akkor mit tesz vajon Lo Bello… „Ne kérdezzenek olyasmiről, amiről nem beszélhetek” – mondta. Az Inter képviselői szerint Lo Bello ebben az esetben 11-est adott volna.

Zűrzavar és kavarodás – a Juventus pillanatokon belül megszerzi a vezetést

A meccs utáni hangulatot mégsem ez a momentum határozta meg (egyébként Massimo Morattit a stadionból távozóban kóstolgatták egy picit a Juve-drukkerek, de a Juventus vezetői közbeléptek a nagyobb balhét megelőzendő), hanem az a tény, hogy az Inter előnye két pontra olvadt – ami még mindig nem volt kevés. Castano, a Juventus csapatkapitánya talán megérzett valamit: „Még mindig ők az esélyesek, de az utolsó pillanatig küzdeni fogunk. Ki tudja, hátha beköszönt még valamilyen meglepő eredmény…” Heribero Herrera teljesen átalakította a csapata felkészítését a rangadóra: „Sokat tanultunk az idény eddigi kudarcaiból. Elsősorban a fizikai és a pszichés elemekre koncentrálva végeztünk a héten a munkánkat. Minden szempontból felülmúltuk az Intert, az első 15 percben három gólt is lőhettünk volna, és egy 11-est sem kaptunk meg.” Kollégája, Helenio Herrera nem nyilatkozott – őt egyébként keményen kritizálták, mert a botrányos állapotban lévő Mazzolát és Corsót is játszatta. A szakemberek szerint ez Herrera egójának az eredménye, az Inter edzője a „nem érdekel, úgyis mi vagyunk a jobbak” alapállásból közelítette meg a mérkőzést. Ez most nem jött be. És az Inter számára ez a vereség sokba került.

A bukás

A következő két fordulóban ugyanis a milánói csapat csak két döntetlent ért el, míg a Juve három pontot szerzett. Az utolsó játéknap előtt az Internek 48, a Juventusnak 47 pontja volt. Az Inter a középmezőnyben álló, célok nélküli Mantovához látogatott (úgy, hogy három nappal előtte elvesztette a Celtic elleni BEK-döntőt), a Juve a Laziót fogadta. Bombameglepetésre a mantovaiak győztek 1-0-ra, míg a Juve legyűrte a rómaiakat. Az Inter egy hét alatt mindent elbukott.

A mérkőzés összefoglalója: