Mekkora volt. Őrület.
Kicsit szégyelljük magunkat, hogy nem láttuk ezt előre. Igazából egyikünk sem hitt abban, hogy képesek leszünk megfordítani ezt a párharcot.

Allegri azonban zseniális módon elhitette az egész világgal, hogy szarok vagyunk, az Atletico pedig 5 meccses kapott gól nélküli sorozatával arra készült, hogy relatíve könnyedén megy majd tovább egy töketlen Juventus ellen.

Hát nem így lett.

Igazából mindent megtettünk a sikerért. Johann, a pálcikaember szakértő tanácsait mindig csak a legreménytelenebb helyzetekben vetjük be, és most is kiválóan ráérzett a helyes taktikára: nálunk sok helyzet, az Atleticónál nulla. Ráadásul a beívelésekkel a közel fél méteres magasságbeli különbséget is kihasználtuk. Mestermunka.

A meccs kezdete előtt nem sokkal az alábbit írtam exkluzív levelezőlistánkra:

És láss csodát: a Beni által igényelt népmesei fordulat bekövetkezett: Matuidi a meccsen vélhetően 512 kilométert futott, és egymaga többször szerelt, mint a fél Atletico összesen. Bernardeschi godlike módon tepert keresztül-kasul a pályán, rátekerte Ronaldo fejére a labdát, és összehozott nekünk egy tizenegyest is. Ronaldo pedig aztakurva. Valamikor a meccs elején közelről mutatták az arcát, és látszott rajta, hogy transzban van… hogy ezekért a meccsekért él, és szétbaszná az óriásrobotot is, ha az kell a győzelemhez. Aztán szerzett 3 gólt.

Nagyon nehéz megmagyarázni, hogy ez a teljesítmény hol volt eddig. A bajnokságban a langyosan hömpölygő fos az, amit mutatunk (és az csak elfedi ezt a tényt, hogy így is 200 ponttal vezetünk és lényegében már bajnokok vagyunk). Az első meccsen pedig a kétségbeesés futballba csomagolt metafóráját láthattuk.

Tegnap pedig megnézhettük a La Partita Perfetta II. című előadást.

Sokat tanulhattunk ebből a meccsből:

• Mi megtanultunk jobban hinni ebben a brigádban – óriási sorry, amiért nem láttuk magunk előtt igazán, hogy ez megtörténhet. Semmi sem utalt rá.

• Allegri kénytelen volt bátrabb csapatot felküldeni, és így lemostuk az Atleticót a pályáról. Talán gyakrabban lesz ekkora pénisze a jövőben. Bakker becserélte Keant, Spinazzola pedig kezdett, még ha csak kényszerből is. Hajrá, Mister!

• A csapat pedig látta, hogy ha mindenki kurvára odateszi magát, akkor jóval komolyabb eredményekre képes. A langyos lötyögést nem szabad többet látnunk, legalábbis a BL-ben, mert ilyen comeback nem történik meg minden hónapban, de minden évben sem.

GOAT: Ronaldo megmutatta, hogy miért is ő Ronaldo. Az Opta statisztikái szerint 77 meccset játszott a BL egyenes kieséses szakaszában. Ez alatt az idő alatt 77 gólhoz volt köze – 63 gólt rúgott és további 14 gólpasszt adott. Ez valami döbbenetes adat. És attól lesz ő a kecske, hogy ezt a MU-ban, a Realban és a Juvéban is tudja.

Továbbá: 8 mesterhármast szerzett a BL-ben, ezzel holtversenyben áll Messivel. Ronaldo egymaga 124 gólt szerzett a Bajnokok Ligájában – ez több, mint amit az Atletico Madrid összesen begyötört az ellenfeleknek (118). Ronaldo az egyenes kieséses szakaszban ugye 63 gólt rúgott… őt követi Messi 40 góllal, és Müller 24 góllal. Ne felejtsük el megemlíteni a meccs előtt megjelent Marca cikket, amiben arról írnak ,hogy Ronaldo nagyon mérges és mesterhármast ígért a meccsre. Kurvára kell ez, óriási energia van ebben a csávóban. Lenyűgöző.

Annyi mindent akarok írni, elfelejtem a felét…

Fontos: elegáns az edzőnk, elegáns a csapatunk, elegánsak vagyunk kurvára. Nem a sajtóban megy a rinyálás, nem ünnepeljük meg előre a továbbjutást (vagy épp a bajnoki címet), nem nagyon emlékszem arra, hogy a bíróval foglalkoznánk (kivéve a tavalyi Real elleni csicskaságot). Ehelyett kiment a csapat és kifektette az ellent.

Allegrit néha lemeccselik. De két meccsen egy igazi félisten: az első meccsen beszopott dolgokat a másodikon saját javunkra fordította – nem először tett így, emlékezzünk csak a Bayern elleni majdnemcsodára és a Real elleni másikmajdnemcsodára. Konzervatív 4-3-3? A faszt, gondolta a mester, majd egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy Can középhátvédként mozog, Spinazzola meg Cancelo pedig feltolják az Atleti széleit egész a saját kapujukig. Spenót kurvajó volt, kicsi izmot kell rá pakolni és Sandro kénytelen lesz elkezdeni játszani. Matuidi végre harci szerepkörben mozoghatott, így nem kellett annyit bíbelődnie a labdával. Ez jobban illik hozzá.

Hihetetlen: az első 20 percben nekimentünk az Atletinek, mint hülyegyerek az üvegfalnak. Szétpresszingeltük őket, annyira, hogy kontrákra sem voltak képesek. Eredménye meg is volt, egy (szerintem) simán megadható gól képében. Bár nem adták meg, mégsem tört meg a lendület. Gépként ment előre a csapat. Gondolkodtam, vajon meddig bírják ezt? 20 percig? Egy félidőig? Mi lesz, ha elfogy a nafta és feljön az Atleti? De nem fogyott el! 3-0 után is mi támadtunk, a meccset pedig az Atletico 16-osánál fújta le a spori. Egészen döbbenetes energiával mentek a srácok.

Tényleg bmeg, hol volt ez eddig?

Ha ezt a formát, a tegnapi mutatott játékot a következő BL-meccseken is fel tudjuk villantani, akkor elmondhatjuk: a futballidény leghosszabb altatását produkálta Allegri és csapata. A hónapok óta tapasztalt csicska gyász teljesítmény után ilyet látni… SÍRUNK SÍRUNK!!