Benit többször meg szerettem volna ölni, mert rettenetesen idegesített az akár még a létfontosságú győzelmeket is követő nyekergése. Erre a legjobb példa a 2016-os, Milan elleni kupadöntő utáni, eltartott kisujjal előadott kritikája a minőségi játék hiányáról. Tegnap este, a Napoli-Juve meccs lefújását követően én is elitista álláspontra helyezkedve értékeltem a győzelmet, de ma reggelre már nyilvánvalóvá vált számomra: nem érthetem ezt a játékot, ha az idény eddigi legfontosabb győzelméről lesajnálóan beszélek. Megvilágosodtam!

Talán azt tévesztett meg, hogy ez első 15 perc egész pofás játékot hozott. A saját védőharmadban eladott labdák már ekkor is jellemezték a Juvét, de ugyanebben a periódusban két, szexuális kinézetű támadást is vezetett a rohamosztag – ebből az egyik góllal végződött. Az elszórt _játékszerek_ azért is dühítettek, mert a Napoli jórészt semmilyen épkézláb ötlettel nem állt elő. Bíztak Insigne és Martens váratlan húzásaiban, Hamsik átlövéseiben, de az első félidőben csak egy olyan szituáció adódott, amelynél nem volt teljesen mindegy, hogy egy próbababa vagy Buffon áll a kapuban: a nápolyi törpe csavarását ki kellett azért szedni. És miből alakult ki a veszély? Hát természetesen egy nyomorult módon eladott labdából („én megértem, insigne ravaszul elbújt egy pitypang mögött” – mentette ki a Bazilikaorrú Bestiát a levlistán szerkesztőségünk leghiggadtabb tagja, Peticica).

Nye

A második félidőben nem emlékszem akárcsak egyetlen olyan esetre sem, hogy Giginek komolyabban meg kellett volna tornáztatnia a _védőizmait_. Tényleg semmi nem történt. Ha újra megnézném a meccset (nem fogom), valószínűleg cinikusan kiröhögném a tegnap esti önmagamat, aki azon izgult, hogy egy lecsorgót be ne verjenek az afrikaiak. A lecsorgóból való GÓLKAPÁSRA (Joó Gabi az életét odaadná egy ilyen kifejezésért) mintha lett volna már példa idén.

De Sciglio teljesen elfeledtette Lichtit (…), Benatia simán kaphatna Aranylabdát a tegnapi játékát elnézve, Kvadcsi (akinél csak egy ember sérülékenyebb a világon: Hoewedes) egy pillanatra sem juttatta eszünkbe Alex Sandro hiányát, Chiello még mindig a világ egyik legjobban helyezkedő védője a nyilvánvaló marhaságai ellenére is. Öröm ilyenről beszámolni két héttel azután, hogy a világhírű Sampdoria rojtosra lyuggatta a védelmünket.

A világ legsemmitmondóbb adatai egy kis hőtérképpel kiegészítve: a Napoli 922-szer, a Juve 558-szor ért labdába.

Nem tudom, hogy Allegri mit tervezett a második félidőre, de kizárt, hogy ne a villámgyors kontrákra akart volna építeni: és ezen a ponton jön be a képbe némi csalódottság. A Costa, Dyabala, Higuain és Pjanic négyesben olyan kontrázási megapotenciál van, hogy ehhez képest a második félidőben semmit sem sikerült nyújtaniuk a játék _ezen szegmensében_. Mindezt úgy, hogy egyébként mindegyiküknek kulcsfontosságú mozzanataik voltak a meccsen: Costa – a keret talán legtöbbet fejlődő tagjaként – emberfelettit dolgozott, a gól előtti támadásnál ő szerzett labdát, Dybala asszisztja zsenisztikus volt, a leszakadt kézfejű Higuain (ez most csak úgy eszünkbe jutott) már megint eldöntött egy rangadót, Pjanic pedig akkora zsugát adott Matuidinek, hogy a francia meglepetésében nem is lőtte be az _ordító ziccert_.

Nyenye

Szép lett volna a kitámadó Napolit mondjuk úgy a 70. perctől agyonkontrázni, és a lehetőség ebben a felállásban erősen megvolt. Costát a képességei eleve kontrajátékra _predesztinálják_, nem pedig a betömörülő védelem elleni birkózásra. Szerettünk volna a villámgyors akciókból többet látni, és annak örömködni, hogy megalázzuk és nevetségessé tesszük az ellenfelet!

A Napoli félelmetessége alaposan megkopott tegnap este. Most azt gondoljuk, hogy nagyon ügyes csapat, de messze vannak attól, hogy bajnokok lehessenek. De akkor ki lehet az ellenfél? Az Izé jövő heti legyalulásáig azt gondoljuk, hogy Icardiék. Aztán ha őket is levertük, keresünk más hobbit.

Nyenyenye

Péter szavai tökéletesen írják le a rangadó lényegét: „szerintem csapat szinten nulla kockázattal lehoztuk a meccset a félelmetes görénylyukban, úgy, hogy talán chiellini meg ds 1-1 szar passza, valamint néhány, védőfalról lecsorgó labda hozta a leghúzósabb nápolyi helyzeteket. nekünk meg volt pár komoly helyzetünk a ziccerig játszott gólon kívül is. buffonnak papíron volt 7 védése, ebből az első félidőben talán kettőnél kellett észnél lenni, a többi lövés éppen elment a kapuig.

nagyon masszív volt ez.”

Éljen a lelketlen profizmus!

Éljen a jéghideg pragmatizmus!

Elégedettek vagyunk!

De közben el is érzékenyültünk: a Serie B-ben 2006 novemberében lejátszott Napoli-Juventus (1-1) meccsen pályára lépő Juvéból hárman (!!!!!!!!!!!!) tegnap is ott voltak a csapatban: Buffon, Chiellini és Marchisio. Na, ezt csinálja utánunk a City vagy a PSG!