Szarból is lehet várat építeni, csak kell hozzá egy kikúrt nagyot focizó Benatia. Haha, ki hitte volna, hogy ezt valaha leírjuk?

<3

Utálom, ha az iksz mindkét csapatnak megfelel. Olyankor ha az egyik olasz, akkor ott iksz lesz, ha véreset könnyezik John Charles szobra, akkor is. De hát mondtuk, hogy az iksz nekünk is megfelelő eredmény volt, úgyhogy tulajdonképpen elmondható, semmi más nem történt, mint az utóbbi hetekben (nyilván a genovai mayhem kivételével) szinte mindig: fossal töltött szarospitét majszolva hoztuk, amit kellett.

Az, hogy Giorgio és Bonuccsicska nélkül három védővel játsszunk, olyan még sztem egyetlen egyszer sem fordult elő, mióta Del Nerit kirúgtuk, hogy a lába nem érte a földet. A Barca ellen ennek is eljött az ideje, és a Barzagli-Benatia-Rugani hármas formáját elnézve bőven volt okunk aggódni, főleg, mert előtte a sajnos szintén formán kívüli Pjanic, illetve az Allegrit valószínűleg valamivel zsaroló Khedira jutott szerephez.

Cuadrado is elég ergya mostanában, Dybala sem emlékeztetett újabban a szezon elején látott önmagára, viszont legalább kikerült  a kezdőből a futballt az utóbbi közel egy hónapban arcátlanul csaló Mandzukic. Bízhattunk viszont Higuaínban (!), aki novemberben nemcsak gólokkal, de kiváló work-rate-tel lepett meg minket. Szóval a kezdő sípszó pillanatában Dartival inkább a Barca motiváltságának mértékéhez kötöttük pontszerzési, illetve győzelmi esélyeinket.

Buffy Bear

Több meglepetés is ért minket, kezdjük is a két kellemessel: először is Benatia egy kibaszott szörnyeteg volt tegnap, a szart is kipasszírozta Freddy Mercuryból. Nyolc labdaszerzés, 10 felszabadítás egy teljes védősortól elfogadható teljesítmény lenne, a marokkói egymaga kicsapta az asztalra. Darti persze ettől még ugyanúgy rühelli.

A másik kellemes meglepetés Dybala volt, aki ugyan a BL-döntőben nem, de egyébként többször is bizonyította, hogy igazi Big Game Guy. Az ő mániákus rohangálása nélkül a kapunk előtt töltöttük volna a meccs 80 százalékát, és támadásban is benne volt élet. Meg Costában az első félidőben, a második már inkább közepes volt az amúgy simán a jobbak közé sorolható braziltól. Dybala lövésével igazából összejöhetett volna a tökéletesen érdemtelen győzelem, de az Obersturmbahnführer-fejű német gyerek valahogy odaért rá. Nem baj, tavaly egy ugyanilyenre meg nem, hehe.

Hehe, kurvaanyád’

Sajnos azonban Dybalával kapcsolatban az jött szóba, hogy milyen tetves szar érzés lehet neki ilyen ügyetlen, fogalmatlan faszkalapok között vért izzadni, hogy ne váljon nevetség tárgyává a BL-döntős Juventus támadójátéka. Cuadrado még hagyján, bár ő is burleszkbe hajló játékkal örvendeztetette meg a Barcelona balszárnyát, de Higuaín teljesítményére egyszerűen nincsenek szavaink. A szünetben azon röhögtünk, hogy a statisztikái között mindenhol egy kurva nagy nulla áll, kivéve az utolsó sort, ahol egy négyes. A kategória: unsuccessful touches. És ez látszott is, hiszen ha nagy nehezen el is gyötörtük a labdát a Piqué zsebéből néha kikandikáló Röfihez, vagy rosszul vette át, és már fordult is a Kazinbarcelona, vagy a hombárfejű katalán vette el tőle a labdát, akár egy taknyos canteranótól, aki reszkető lábakkal felmegy egy edzésre a felnőttbe.

Nincs mit, drága honfitársam!

Khedira szürke játéka nem meglepő, és nem is kétségbeejtő egészen addig, amíg Pjanic hozza magát mellette, hiszen a német védőjátékával nincs nagy gond. A bosnyákéval sincs, de olyan nyomás alatt, amiben tegnap volt része, a támadásokra gyakorlatilag semmiféle ereje nem marad. Kulcspassz és kapura lövés nélkül hozta le a Barca elleni meccset, és bármilyen furcsa, jogosan volt ő Allegri első cseréje (65. perc). Márpedig neki muszáj jól játszania, különben csak az egyéni villanásokban bízhatunk elöl, és egy ennyire hullámzó formájú csatársornál ez rengeteg kellemetlen meccset jelent.

Meg kell jegyeznünk, hogy Bentancur jól szállt be a meccsbe, elég aktív volt, és mivel úgy passzolt 25 perc alatt 20-at, hogy előtte Pjanic 65 perc alatt csak tízzel tudott többet, kedvünk szottyant megnézni őket egymás mellett a mostani rendszerben. Matuidi is lendített a játékon, Marchisiónak viszont valaki elrabolta a családját, és azzal fenyegeti a Kis Herceget, hogy megöli őket, ha egyet is előrefelé passzol. Még a bedobásai is hátrafelé mennek.

Sandro meg-megvillan, de nagyon sötétben sem hasonlít a tavalyi önmagára, Rugani – akinek mostanra legalább jeleit kellene mutatnia, hogy ő Bonucci utódja – meg még mindig ideges a pályán, és ezért rengeteget hibázik, Barza apó pedig még mindig kibaszottul gyors, csak sajnos úgy, ahogy egy szénszállító uszály: kell neki egy kis idő a hiperugráshoz (Csuvi, add ide a hidrokulcsot?)

:DDDDDDDDDDD

A lényeget azonban ugyanúgy leszögezhetjük, mint a Milan, a Sporting és a Benvenuto (brrrr) ellen: jött az eredmény, ami kellett. És ahogy a fenti esetekben, úgy ezúttal is kellett hozzá az ellenfél bénasága, illetve jelen esetben motiválatlansága. Nagy kár, hogy a következő hetekben sem a Napolival, sem az Izével szemben nem számolhatunk ezzel a tényezővel. Kimondottan hasznos volna, ha így, november végére méltóztatnának elkapni a fonalat a fodbalistáink, mert pont tegnap előkerült, hogy amennyire nem voltam ideges a két évvel ezelőtti, botrányos szezonrajt idején, annyira vagyok most az. És nem azért, mert az a csapat november végén már bőven a brutális győzelmi sorozatát építgette, hanem azért, mert mintha most Allegri sem találná a megfelelő szerkezetet, amitől az egész csapat bizonytalanná vált.

És leszögezhető, elbasztuk a nyarat ordasul. Se Bonuccit, se Dani Alvest nem pótoltuk megfelelően, és hiába fostunk bele a csatársorba egy vagyont, Higuaínnak nincs cseréje (Mario is szar mostanában), pedig kéne, amikor a hájas testéről éppen a legkülönbözőbb irányokba pattan a labda egyet kivéve: jó helyre.

Végül egy névtelen idézet a listáról: “Ha Buffon amerikai katona lett volna, a háború végén Hitlert is megölelgette volna.”