A Juve első BEK-döntős próbálkozása arra az időszakra esett, amikor Európát agyonnyomta a totális futball dominanciája. Így természetesen Capellóéknak nem más jutott a fináléban ellenfélül, mint a stílus megtestesítője, a címvédő Ajax Amszterdam.

A finálét a belgrádi Maracanában, a kontinens akkori legnagyobb stadionjában rendezték, ahova körülbelül 40 ezer olaszt vártak. A hosszú, tömött sorokban érkező Juve-drukkerek némelyike csaknem egy teljes napot zötykölődött a buszokon, míg befutott a helyszínre. Igazi ünnepre készültek, és a mintegy 10 ezer főre tehető hollandokhoz képest jámbor népségnek tűntek: az Ajax szurkolói ezzel szemben végigitták a Belgrádban töltött napokat. A sört még nagyjából elviselték két lábon, de amikor borhoz jutottak, teljesen elvesztették a kontrollt, úgyhogy a házigazdák attól féltek: a vendégeik szétverik a belvárost. Ez volt az első alkalom, hogy szocialista ország rendezett döntőt, ráadásul a sorozat történetének 100. összecsapását.

A Juventus Újvidéken készült a mérkőzésre: a Vojvodina stadionjában Anastasi lő kapura

„A Juventus mai ellenfele a legjobb csapat, amely a Real Madrid óta dominálta az európai futballt. A Juve esélye körülbelül 30 százalék a győzelemre” – írta Giovanni Arpino a La Stampában. A játékosok Újvidék Duna-partjával átellenben, Péterváradon pihentek rá a találkozóra, amelyre csaknem 100 ezer nézőt vártak (200 ezres jegyigénylés mellett), a televíziókon keresztül pedig 400 millió emberhez jutottak el a döntő képei. Még Milan-szurkolók is útra keltek, mert kötelességüknek érezték szorítani az Olaszországot képviselő Juventusnak. Belgrádban és környékén egyszerűen már nem maradt szabad szoba, 400 olasz ezért Temesvárra ment, mert csak ott találtak maguknak szállást.

A két klub közül a Juventus már szombaton megérkezett Jugoszláviába, az Ajax csak hétfőn, ráadásul a játékosokkal tartottak a feleségek és a barátnők is.

A szabályok szerint döntetlen esetén kétszer 15 perces hosszabbítás következett volna, ha itt sem születik döntés, akkor június 1-jén ismétlés, szintén Belgrádban. Ott már a végén tizenegyesek döntenének. Cruyff azonban úgy gondolta, nem lesz második meccs: „Nem lesz döntetlen, ebben biztos vagyok. Valamelyik csapat már ma megnyeri a kupát.”

Az Ajax tett róla, hogy ő legyen a győztes: Rep idegesítően lassan aláhulló fejesével már az ötödik percben megszerezte a vezetést, ez pedig teljesen leforrázta a Juventus, Zoffék az első húsz percet azzal töltötték, hogy megpróbáltak felocsúdni a sokkból. Ezután több lehetőségük is adódott, de a hollandoknak is legalább ennyi. Kovács Istvánék (a magyar származású romániai edzőnek a döntő előtt Ceausescu küldött üzenetet, amelyben sok sikert kívánt – biztos remek érzés lehetett) címvédését egyértelműen az Ajax középpályás-játékának tudták be a szakemberek. „Az Ajax nagyon erős, de a belgrádi eredmény ellenére is látszik: nem verhetetlen” – írták. Kovács azt mondta, hogy sokkal nehezebb mérkőzést játszottak most, mint egy évvel korábban, amikor az Intert 2-0-ra verték a döntőben.

Ez bizony gól lett

A Juvénál azért volt nagy a csalódás, mert a belgrádi Ajax – bár természetesen stabilan futballozott – semmi különlegesen nem mutatott, a korábbi győzelmeikhez képest visszafogott teljesítményt nyújtott. Cruyff elismerte, hogy fáradtan mozogtak, és szerencséjük, hogy a Juventus kihagyta a helyzeteket. Altafini így nyilatkozott: „Mindent kiadtam magamból, de hiába. Előbb-utóbb el kell fogadni a vereséget, de most még nem megy. Az Ajax egyáltalán nem tűnt olyan szörnyen erősnek.”

Így kezdődött el a Juventus BEK- és BL-döntő fóbiája.