Lazio, Monaco (BL), Torino, Fiorentina, Sampdoria, Cagliari, Izé, Napoli, Verona, Lazio (Copa) – és lehet, hogy közben még két meccs egy Real Madrid kaliberű csapattal. Ennek a sorozatnak vágunk most neki.
Ez a fenti sorozat valami olyan brutálisnak tűnik, hogy az embernek elkezd hiányozni a Parma elleni tankolásba belefulladt három pont. És még egyszer szögezzük le: ha továbbjutunk a Monaco ellen (márpedig), még belesuvasztunk a közepébe két kőkeménynek ígérkező BL-meccset. Na, hát ilyen szezonzárásunk lesz.
Hatalmas szerencse, hogy Marchisiónak nincs nagy baja, és visszatért Pirlo is. A montenegrói visszavágón már talán lesz Pogba is, így ha addig nem szakad ránk az ég, akkor tulajdonképpen a teljes kerettel mehetünk neki a sorozatnak, ami egyébként úgy sem lesz sétagalopp. Még nem kizárt az sem, hogy Asamoah visszatér, de tőle olyan marha sokat ne várjunk szűk egy év kihagyás után. A hátralevő 12 (vagy 10) meccsből csak hármon lesz olyan ellenfelünk, akinek mindegy lesz már akkor, és a Torót egyből ki is vehetjük a könnyű meccsek közül, mert az sosem az, és bizony a Cagliarinak is lehet, hogy nagyon kell még a pont a bennmaradáshoz – bár tartok tőle, hogy addigra ők kiesnek, mint a tejfog.
Ez a sorozat indul a Lazio ellen, amely éppen olyan hosszú győztes sorozatot épít, hogy már a Romát megelőzve a legközvetlenebb kihívónkká lépett elő. Igen, ha úgy tetszik, ez egy bajnoki címet befolyásoló rangadó. Minden meccset ideszámítva a legutóbbi 15 Lazio elleni meccsünkből 15-en veretlenek maradtunk – mindenki emlékszik arra az egyre, ugye? -, viszont az öblítőkékek 8 meccse képtelenek kikapni a Serie A-ban. Mi éppen 45 meccse nem kaptunk ki hazai pályán a Serie A-ban, a Lazio viszont a legutóbbi hét meccsének mindegyikén lőtt legalább két gólt. Jó meccs lesz? Igen. Fosunk? Nem.
Tényleg szépen és nagyon eredményesen játszik a Lazio, de nagyképűség nélkül kijelenthetjük, hogy Pioliék nem a mi szintünk. Előfordulhat, hogy kikapunk, de ahhoz olyan gyengén kéne játszanunk, ahogy Allegri alatt október vége óta csak akkor tettük, ha ez volt a cél – lásd még: pármai tankolás. A védelmükből ráadásul hiányozni fog a legjobb hátvédjük, Döfrej, Radu már régóta sérült, és a bombaigazolásuk, Parolo sem lesz ott valószínűleg.
Egyébként is érdemes kontextusba helyezni azt a nyolcmeccses győzelmi sorozatot. Ebben benne van a Sassuolo, az Empoli, a Cagliari, a Verona és az éppen EL-meccs után pihegő Toro. Igen, ott van a Fiorentina is, ráadásul őket lilára verték, de akkor is. Jó formában vannak, Pioli jól összerakta őket, de ha úgy játszunk, ahogy a szezon nagy részében, akkor nem lesz gond.
Igazából elmondható, hogy egy döntetlen parádés eredmény lenne mindkét csapatnak. A Juve megtartaná előnyét a Lazio előtt, a Laziónak pedig után három nyerhető meccse lesz (Chievo, Parma, Atalanta), így ha meg is előzi őket a Roma, ebben a sorozatban simán vissza tudják őket előzni, mert a Hisztigépek mennek az Izéhez, meg játszanak a Genoával és a Milannal.
Tehát aki a bajnoki címünket félti, az a hátralevő erőltetett menet miatt némi joggal teszi, de egyrészt marad annyi kraft, hogy ne tékozoljuk el hatalmas előnyünket, másrészt a mögöttünk nyomulókban is bőven benne van még a perecelés lehetősége.
Egyébként is, lesz még idén egy nagyon fontos meccsünk a Lazio ellen, így főleg nem lenne meglepő, ha egy békés döntetlenben kiegyeznénk velük. Amúgy is sokkal szimpatikusabbak, mint a városuk másik csapata.