Conte-hét: Nincs miért sírnunk

Nem csak titeket sokkolt le Conte hirtelen távozása, hanem minket is. Első dühünkben reagáltunk rá egyet, de igazán csak magunk között értékeltük a dolgokat. Jön a karácsony, úgy döntöttünk, hogy tartunk egy Conte Hetet, és mindenki leírja, mit gondol őszintén a távozásáról.

Nehéz a dolgom, mert benito és s4tch már belevéste – a témát más-más oldalról megközelítő – véleményét a monitorba: talán csak annyit írhatnék, hogy egyikükkel-másikukkal miben értek egyet, illetve miben nem. Ennyire olcsón azért nem úszom meg, de a sziklaszilárd álláspontokat tükröző posztokhoz vissza kell nyúlnom, egyúttal megpróbálom a saját szemszögemet is érhetővé tenni.

Az én viszonyulásom Contéhoz ugyanis elsősorban nem a juvés edzői, hanem még korábban, a játékos-pályafutása során forrott ki: egy messze nem világklasszis tudású, szívjátékos képe formálódott előttem, aki imádott provokálni, és emiatt nem is örvendett túl nagy népszerűségnek Olaszországban. S4tch írásában végig arra utalt, hogy Conte néha visszasercintett egy hegyeset a Juventus irányába, és még nem is idézett fel mindent e témában: Conte nem csupán a Juvéval került ilyen furcsa kapcsolatba, de korábbi klubjával, az őt a Torinóba eljuttató Leccével is. 1997 augusztusában, a Juventus-Lecce mérkőzés utolsó másodperceiben, 1-0-ás Juve-vezetésnél végleg eldöntötte a találkozó sorsát, és a gólját úgy ünnepelte, mintha azzal a galaxisbajnoki címet szerezte volna meg a Juve. A leccei drukkereknek innentől kezdve persona non grata lett, amit megfejelt azzal, hogy 2007-ben elfoglalta a Bari kispadját  (a Lecce és a Bari szurkolói közötti ellentét szavakkal nem leírható, úgyhogy nem is próbáljuk meg). Sőt, pont a Conte-féle Bari volt az, amely a 2007-2008-as Serie B-szezon utolsó pillanataiban visszarántotta az automatikus feljutástól a Leccét azzal, hogy idegenben 2-1-re legyőzte. A lecceiek szerint Conte szimplán megtagadta a gyökereit, mit sem törődött szülővárosával, nem foglalkozott azzal a klubbal, ahol labdarúgóvá lett.

Ezt a sálat már meghaladta az idő, ahogyan a háttérben látható posztert is

Ezek után a kérdés automatikus: miért tett volna másképp a Juventus-szal? Azért, mert itt nyert bajnoki címeket? Mert Torinóban sikereket ért el? Amikor nem éreztünk együtt azokkal a lecceiekkel, akik elárulva érezték magukat (a városban a beceneve csak ennyi: Áruló), akkor most mi mért kezdenénk önsajnálatba? Conte ilyen, ez tudott dolog, szar érzés, de az még milyen szar lesz, ha az Inter edzőjeként egyszer majd lepofozza a Juvét… Antonio Conte nem Scirea, nem Boniperti és nem Alessandro Del Piero. Ő még 2007 tavaszán, az Arezzo edzőjeként is beleállt a Juvéba: az Arezzo ugyanis hiába győzött az utolsó fordulóban, a legfőbb rivális Spezia elhozta a három pontot Torinóból, Conte pedig finoman utalt arra, hogy a Juve leadta a számára már téttel nem bíró meccset.

A fenti példák jól mutatják, hogy Conte nem fog érzelgősködni a múltjával kapcsolatban, így én sem gondolom, hogy a mostani nyilatkozatait mellre kellene szívni. El kell tenni a palit a megfelelő skatulyába, könyvelési tételként kell rátekinteni, mert az. A munkát elvégezte (remek munkát végzett, igazi profi, jó alapokat hagyott Torinóban – ahogy benito is írta), valódi vezérként működött a kispadon: Moggi tavaly megjelent önéletrajzi könyvében leírja, hogy nem Del Piero, hanem Conte vitte a hátán a Juventust. De ne foglalkozzunk vele a kelleténél többet, mert sebesülést okoz.

Nekem ez a véleményem Antonio Conte távozásáról.

  • Tonhalacska

    Azért a Def Jam póló odaver.

  • kilopo

    Könnyen lehet, hogy igazad van (persze, hiszen mindenkit le tudsz fizetni, hogy igazat adjon bármiben), de szurkolóként -aki érzelmileg is kapcsolódik a csapathoz- nehéz így gondolkodni.
    Mondjuk az idillt és az erkölcsi nagyságot sem szabad várni mindenben.

    • dinovercotti

      Évekkel ezelőtt még idealista voltam, de ma már pragmatikusabban szemlélem a dolgokat.
      Ez az ipar nem az erkölcsi nagyságról szól. Amely dolgok erkölcsi példaként szolgálhatnak a sportban, azok is inkább csak kivételek.

      Most bontok egy üveg bort, és bánatomban leiszom magam.

    • rakkenroll

      De szerencsére vannak kivételek, mint például Lance Armstrong…

    • Juventino

      Holnap jön az Inter Mancinivel és Allegritől várjuk a csodát… Asszem vehetsz még egy üveggel. Valamiért Mister X érzésem van…

    • Jumpman23

      abban bízok, hogy a csapat és edzője végre őszintén egymásra talál egy olyan csodálatos érzésben, mint az izé-gyűlölet. És ő sem elégszik meg kivételesen a maximumnál kevesebbel.

  • rakkenroll

    Nem tudok rá haragudni én sem, játékosként nagyon bírtam, mint ahogy Torricelli, Di Livio, Davids vagy épp Vidal harcos hozzállását, egyébként a Juventusban pont azt szerettem mindig, hogy ezek mellett, rengeteg pengés játékosa volt, klasszis kapusokkal, remekül kiegészítve egymást. Amúgy lehet látjuk még a Juve padján, miután kedvére kikalandozta magát…mint már jópárszor láthattuk, a klub sem épp az érzelgősségéről híres.