Rongyos 10 ezer dollárért nemcsak a göteborgi BL-meccs beharangját kapod, de katt után ott vár rád egy video, amin a norvég metálszcéna két jelentős bandája, a Mercyful Fate és a King Diamond együtt áll színpadra. Piha.

Két évvel ezelőtt hasonlóan álltunk a csoportban. Akkor a Chelsea és a Sahtar mellől rajtoltunk, és féltáv körül a továbbjutásért aggódtunk, amikor hazai pályán beledöngöltük a gyepbe a Chelsea-t (a legszebb nemzetközi emlék a Conte-érából), aztán bevettük Donyecket. Leírtam, így hagyom, de közben jöttem rá, milyen fájdalmasan szarul hangzik az előző mondat a jelenlegi helyzetben.

Most is hasonló a helyzet: két győzelem a csoportot is megnyerhetjük, de még simán ki is eshetünk. Valamelyik irányba ma este óriási lépést teszünk, és tök mindegy, mi lesz az eredmény, a másik meccs ismeretében pontosan tudni fogjuk, melyik irányba tettük. Más szóval: egy hitvány döntetlennel kitörölhetjük a seggünket.  Nyernünk kell Jönköpingben.

Az utóbbi két meccsen jól pörgött a verkli, két meccsen tízet gurítottunk, Buffon közben a kapuban nem győzi tenni a _félidő vendég + vége vendég_ kombókat. Bár egyik meccs sem volt olyan nehéz, amilyennek a ma esti ígérkezik, azért jó volt látni Tevez, Pogba és Padoin (fuckyeah!) kiemelkedő sportformáját, a játékunk minőségét és az ellentmondást nem tűrő dominanciánkat. Ezeket az erényeket kellene most eukomform játékká konvertálnunk, és akkor nem lehet baj, mert valójában jobb csapatunk van.

Akinek igazán fontos ez a meccs, az Allegri (takarodjon!). Ha a Juve elbukik a csoportban, akkor a lehetőségek közül azonnal kizárhatjuk, hogy _jobban teljesít, mint Conte. Az Ordibátor triplája után egy bajnoki címmel  senkinek nem szúrja ki a szemét. A másik serpenyőben viszont az van, hogy ha továbbjut, akkor máris túlteljesítette Contét, aki tavaly egy gyengébb csoportban ragadt, mint amilyenből most egy győzelemmel szinte tovább is jutnánk. Allegri megítélésén óriásit lökne, ha továbbjutna a csoportból. És még meg is nyerheti, ne felejtsük el.

Ha meg akarja nyerni, akkor biztosan győznie kell Malmöben. Hogy biztosan értsük: a döntetlennel nemcsak annak nő óriásit az esélye, hogy az utolsó körben meg kell vernünk az Atléticót, hanem annak is, hogy alaposan felértékelődik Vidal AEK ellen kihagyott büntetője. Tavaly már megvolt a szívroham karácsony előtt (lehet anyázni a bírót – ma este újra látjuk -, de Chiellini egy fasz volt a gólnál, és úgy nagyjából az egész BL-szezonban is), most nem kérjük, köszi.

Padchinhóval

Az előzetes hírek alapján a legfényesebb páncélunkat öltjük fel a ma esti csatához. Ez természetesen azt jelenti, hogy balhátvédben Padchinho kezd. Hátul a többi poszt adja magát, középen sem meglepő a Marchisio-Pirlo-Pogba – erre azért mindjárt visszatérünk -, az már inkább, hogy a gyémánt tetején Vidal ül. Pereyra remekül tette a dolgát a trequartista posztján, Vidal viszont még mindig csak keresgéli egy évvel ezelőtti formáját, ezért van benne kockázat, de az is igaz, hogy az ellenfél térfelén labdát szerezni sosem haszontalan. Meg ki mondja, hogy ez nem egy 4-1-4-1 lesz a végén, Tevez úgyis ott kelebólál mindig a középpályások között.

Visszatérve Pirlóra, a játszatásának véleményünk szerint két értelme lehet. Az egyik, hogy így minden remek középpályásunk egyszerre lehet a pályán, a másik, hogy talán bebasz egy szabadrúgást. A támadások diktálása idén nem megy olyan jól Szundinak, de a legtöbb hasznot a szabadrúgásai hozták. És igen, ez egy kritika. Kihagyni persze mi sem hagynánk, ha egészséges (Allegri meg főleg nem meri, annyira még azért nem erős a pozíciója), és van akkora zseni, hogy kirázhat a kisujjából egy tőle távolról sem szokatlan teljesítményt, de ez az első ilyen lenne neki idén. A nyarat is beleértve.

Szerintünk legyen az, ami a hétvégén volt: tartottunk tőle, nehéznek tűnt, aztán akkora simázás lett belőle, mint ide Hanoi.

Ma egyébként az a nap van, amelyiken utoljára felültünk a világ tetejére. Ez olyan régen történt, hogy az aznap született partnerünket már legálisan pajszerolhatjuk holnaptól.