Azt írta Allegri Twitteren, hogy #Huhh, vagyis a megkönnyebbült fújtatás olasz verzióját. Fasza, hogy levertük a Besiktast, de mi még máshogy fújtattunk a meccs alatt.

Igen, mi, mert – az ukrajnai érdekeltségeivel foglalkozó Tyli kivételével – Együtt néztük a meccset. Szóba került Lippi visszavonulása, és ha már nosztalgikus hangulatba kerültünk, meg is állapítottuk, hogy mi a legnagyobb különbség – mondjuk – Lippi és Allegri csapatai között.

Ez a Juventus, szemben a korábbiakkal, egyáltalán nem félelmetes. Egy Olimpiakosz is simán ide mer jönni focizni. Nem csorog a híg fos a lábuk szárán, mint amikor Pavel mutogatta az öltözőfolyosón a vádliját, Zizou nézegetett unottan, és Alex próbálta a köztörvényes kereteket feszegető gondolatokat kidumálni Monteróból és Torricelliből.

Conte Juventusa már tudott hasonlóan félelmetes lenni, legalábbis Olaszországban. De Allegri valahogy elérte, hogy aki nem sérült/lábadozó, az szar formában legyen, és valahogy eltűnni látszanak azok az automatizmusok, amikkel a fent említett félelmetes státusz felé el lehetett volna indulni. Röviden: semmi félelmetes nincs bennünk. Még rövidebben: #allegritakarodj!44

Ez látszott abból is, hogy a görögök simán bevállalták a presszinget a Juve kapuja előtt, és sokszor eredményesen zavarták meg a labdakihozatalokat. Ezzel a gonddal egyébként már Conte is szembesült Európában, tehát nem lenne fair Allegrire fogni. Amúgy is több köze van Pirlóhoz, mint hozzá.

Az viszont látszik, hogy hiába tudja Allegri is, Pirlóval már nem sokra megy Európában, ő az, aki soha a kurva életbe nem fogja kihagyni. Mindenki ismeri Szundi Milanból való távozásának sztoriját, amiért Pirlo három bajnoki címmel állt bosszút, ezek után Allegri pontosan tudja, hogy ha kihagyja, és nem jönnek az eredmények, keresztre feszíti a közvélemény. Erre többek között akkor kaptunk bizonyítékot, amikor a hosszú idő után remekül teljesítő Marchisio helyére simán visszarakta a kezdőbe. Ez nem jó.

A Juventus nagy erőssége a középpálya volt. Vidal viszont lassan egy éve nem azt hozza, amit korábban, Pirlo egyre feltűnőbben lassú, és Pogbának is bőven vannak szar meccsei. Eközben Lichti továbbra sem tanult meg beadni, így a korábbi erények kiaknázása megkérdőjeleződött, és így előállt az a helyzet, hogy Allegrinek ideje villantania valamit.

A Panathinaikosz elleni meccsen először álltunk fel középen gyémánt-formációban. Ez volt Allegri válasza az elmúlt hetek gyenge játékára és eredményeire, és ha módosításokra szorul is a dolog, a döntés egyrészt alaposan alátámasztható, másrészt tulajdonképpen bejött. Módosítás alatt azt értjük, hogy Vidal előretolt helyére inkább Pogbát tennénk, mert a paraguayi védekezésben inkább hasonlít korábbi önmagára, mint támadásban. Pogba meg Pogba, ha szar napja van, akkor is lő egy győztes gólt. Szarrá lőttük a görögök kapuját kapusát, volt egy tonna helyzetünk. Izgulni kellett mégis.

A négyvédős rendszeren megnyertük a végre saját posztján játszó Lichtit is. Viszont a Bonucci-Chiellini belső párost is, amivel kapcsolatban vannak fenntartásaink, de ne feledjük, hamarosan visszatérhet Andy Cucufej Barzagli. A gyémánt több szempontból is jó ötlet lehet, ráadásul a mai hírek szerint Allegri azon is gondolkodik, hogy a 4-3-1-2-t egy harmadik csatárral állítja fel úgy, hogy Tevez előtt Llorente és Morata egyszerre vannak fent. Bár az Apacs remekül zár vissza, azért ezt véleményem szerint csak úgy bírja el a csapat, ha Pirlo nincs a pályán.

Hogy lesz-e default felállás ebből, vagy megmarad a 3-5-2 alternatívájának, azt egy meccs után nem merjük megtippelni, de igazából nem is ez a kulcs, hanem az, hogy újra jó formába lendüljenek a kulcsjátékosok. Mindegy, milyen felállásban, csak lássuk újra a Conte-csapat húzóembereit korábbi formájukban játszani. És még az idén, mert fontos feladatok várnak ránk még 2014-ben: jön egy Lazio-Malmö-Toro-Fiorentina-Atlético sorozat, aminek jó lenne egy kicsit félelmetesebben nekimenni.