Valami miatt úgy alakult a Juventus és az Atletico Madrid közös múltja kettő, egymást követő idénybe préselődött bele, és ennek is már 50 éve. Azóta semmi: szinte kórosan kerüli egymást a két klub a nemzetközi kupákban. Most archív képeken vesszük sorba az érintett – egyébként öt meccsből álló – időszakot, amelyből a Juventus tökéletesen került ki.
1. 1963. december 4.: Nené, a Juventus brazil középpályása kerül helyzetbe a két csapat első meccsén a Vásárvárosok Kupája 1963-1964-es kiírásában, a nyolcaddöntőben. A torinói találkozót a Stacchini góljával a Juventus 1-0-ra megnyeri.
2. 1964. január 1.: Gori lő kapura Madridban, a nyolcaddöntő visszavágóján. A Juventus simán továbbmegy, miután már a 9. percre 2-0-ás előnyre tesz szert. Az Atletico szépít ugyan, de a Juve 2-1-re győz. A spanyol szurkolók a meccs végén a madridi klubelnök, Javier Barroso ellen tüntetnek, aki három hét múlva le is mond. Utódja a legendás Vincente Calderón lesz.
3. 1965. május 19.: Combín ezzel a lövéssel szerez vezetést a madridi Metropolitano stadionban, a Vásárvárosok Kupája elődöntőjének odavágóján. A Juventus előnnyel vonul szünetre, a második félidő első negyedórájának végére azonban az Atletico – Aragones mesterhármasának köszönhetően – 3-1-re fordít, és ennyi is marad az eredmény. Nehéz helyzetben a Juve.
4. 1965. május 26.: Menichelli lövése másodperceken belül Madinabeytia hálójába kerül az elődöntő visszavágóján. Az első félidő gól nélkül zárul, a Juve-drukkerek pedig kifütyülik a csapatot. A játékosok azonban a második félidőre annyira felpörögnek, hogy az 58. percben már 3-0-ás előnyben van a Juventus. Az Atletico Aragones góljával szépít, így alakul ki a 3-1-es végeredmény. A szabályok szerint egy harmadik, mindent eldöntő összecsapás következik.
5. 1965. június 3.: az öngólok (a madridiak korábban Salvadore öngóljával kerülnek 1-0-ás előnybe) mérkőzésén a Juventus ezzel a találattal szerez vezetést: a középen látható Calleja juttatja a saját kapujába a labdát, 2-1-re alakítva az állást. A meccset Torinóban rendezik, de a helyszín megállapítását komoly vita előzi meg: a visszavágó után először Párizst, majd Genfet jelölik ki, majd az illetékesek inkább úgy határoznak, hogy Torinó vagy Madrid lesz a házigazda, és ezt sorsolással döntik el, Zürichben. A szerencse a Juventus mellé áll, a madridiak viszont az utolsó pillanatig ragaszkodnak ahhoz, hogy – az UEFA eredeti, dokumentált terve alapján – semleges pályán legyen a mérkőzés. A viharos előzmények után a Juve itt is 3-1-re győz, és bejut a döntőbe.