„Jó eredmény”. Ezt mondta Conte, és igaza van: a 2-0 a létező legjobb eredmény. Ha gólt lősz idegenben, gyakorlatilag továbbjutottál, hiszen hazai pályán nem kaptál gólt. Illetve kaptál, csak nem szabályosat. Illetve szabályosat, csak nem adták meg. Vagy ezek közül valamelyik.

Oszi bőröz

Conte azt is mondja, „A legoptimistábban tekintve a versenynaptárt 16 meccset játszunk 52 nap alatt. Ez kinyírná a játékosaimat, ha mindig ugyanazt a csapatot játszatnám. Be kell vonnunk az egész keretet, és segítenünk kell formába lendülni azoknak, akik eddig nem játszottak sokat”. Tiszta sor, hogy igaza van. Csak ehhez még illik hozzátenni néhány dolgot

Na, ez volt az a meccs, amivel kapcsolatban a statisztikák tökéletesen félreviszik az értékítéletet. A legtöbb játékosunk (és az egész csapat) gyönyörű számokat produkált, statisztikailag megcsináltuk a görögöket, mint a sicc. Ogbonna 7-szer szerelt (Pirlo ötjét sem nagyon tudjuk hova tenni), Pogba és Tevez együtt 12-szer lőttek kapura, Isla 90 százalékkal passzolt, Pirlo meg 70-szer próbálkozott átadással. A brutális mennyiségű szerelésünk, a sok és jó százalékkal kiosztott passz és a rengeteg kapura lövés azonban távolról sem mutat meg mindent.

Nem mutatja meg például Ogbonna két szarvashibáját, amikből simán gólt kaphattunk volna, Peluso elképesztően bizonytalan játékát, Pirlo szokatlanul sok elrontott, könnyű passzát, és Pogba könnyelműsködéseit sem. Arról sem beszél, hogy Európába kilépve elillan az olasz magabiztosság, a szervezettség helyébe érthetetlen és gyakran súlyos hibák lépnek. Valahogy nem érezzük Európát, vagy hogy a tökömbe fogalmazzam meg. Ezt most még akár rá is foghatjuk a felforgatott felállásra, de inkább ne tegyük, mert valószínűleg máshol kell keresni a hibát.

Kellett!

Mert Isla tegnap szerintem hozta Lichti szintjét, ha kicsit szerencsésebb, akár gólt is lőhetett volna (a helyzeténél olyan cselt csinált, aminek Lichti a gondolatától is pofára esett a cipőfűzőjében), Marchisio gyengébb volt, mint a Chievo ellen, de három poszton is szerepelnie kellett, Osvaldo pedig nemcsak győztes gólt lőtt, de egészen biztatóan mozgott együtt Tevezzel – aki egyébként nálunk toronymagasan a meccs embere volt. Neki sem volt szerencséje az utolsó mozdulatoknál (= lövéseknél), de tökéletesen játszott alá Osvaldónak. Valamiért azt érzem, kedvelik egymást, és Tevez akar Oszival játszani – amiről egyből az jut eszembe, hogy mit gondol erről Llorente, de ez majd egy másik történet lesz.

A Trabzon elleni meccsnek szerintem két fontos mozzanata volt. Az egyik a győzelem, a másik Conte, aki Európában egészen más, mint a Serie A-ban, csak ellenkező előjellel, mint a csapata. Tegnap a Juventus csinált olyan dolgokat, amikre Olaszországban nincs rákényszerítve. Például meccs közben kétszer is formációt váltott.

A második félidő eleje még nem volt rossz, de aztán a Trabzon feljebb tolta a védekezését, és a furcsa 4-1-4-1-ből (azért volt furcsa, mert Zokora és Colman mozgása miatt inkább karácsonyfára hajazott a felállás) támadásban 4-3-3-ra váltott. Ennek az lett a következménye, hogy hosszában és széltében is széthúzták a pályát, amit a Juve hagyományosan nem komál, és nincs is hozzászokva, hogy sprintben kell közlekednie a pályán. Gyors helyzetek és a meg nem adott (bár valószínűleg szabályos) grúz gól aktivitásra gerjesztette Gyémántfaszú Antoniót, aki előbb a Real ellen látott 4-2-3-1-re – így került Marchi a jobb szélre, muhahaha – , majd 10 perccel később az albánok fáradtságát látva 4-3-3-ra állt át, ami meg is hozta a nem különösebben megérdemelt, de roppant fontos második gólt.

Ezek mindenbe belerúgtak, ami mozgott

Ezzel a húzásával (és a korábbiakkal) egyébként Conte részben rábólintott Capello azon nyilatkozatára, amire amúgy teljesen indokolatlan jaguárhisztivel válaszolt: igen, ami Olaszországban elég, azért Európában egy petrencés rúd jár a seggünkbe, semmi több. A bajnokságban csak perceket töltünk el a 3-5-2-től lényegesen különböző felállásban, és bár Európában is ez maradt a default, Conte itt sokkal inkább hajlamos variálni. Tegyük hozzá gyorsan, Madridban parádés első félidőt nyomtunk 4-3-3-ban (4-3-1-2-ben) Chiellini kretén kiállításáig, és tegnap is meghozta a továbbjutást érő gólt a formációváltás.

Ja, ezt eddig nem mondtuk: tovább fogunk jutni.

De hogy aztán mi lesz a B csapattal a Fiorentina, és aztán egy rakás más erős csapat ellen, azt nem tudjuk, mert a játékunk sem gördülékeny, sem különösebben hatékony nem volt. De addig még formába lendülhet egy csomó ember. Már akinek van olyan.