Na, jó, akkor legyen egy poszt erről.
Aki rinyál, hogy ez mennyire szar volt, annak majd jusson eszébe ez a meccs, amikor a csúcsteljesítményt kéri számon a csapattól a Júdea népének londoni kasztja elleni Sampionliga-meccsen, oké?
Allegrinek már kellene, hogy legyen annyi hitele nálunk, hogy nem szállunk bele páros lábbal csak azért, mert a hitványnál is alávalóbb Genoa ellen csak perceket volt képes futballozni a csapata. Nyilván takarodjon továbbra is, de még ne, majd csak 10-12 év múlva (ha akkor úgy látjuk, és erre utasítást adunk).
Odamész, berakod, kapis?
Igazából egyetlen gondolatom van a már megszokottakon kívül (= Higuaín mint bikán a csöcs, annyit ér támogatás nélkül, és azzal együtt sem 100 milliós csatár, Sanyi Sándor elfelejtett futballozni, Lichti és Giorgio sosem tudtak, Khedira meg úgy néz ki Vidal posztján, mint egy favicc, amin senki nem nevet), és azt most meg is osztom a nagyérdeművel.
Szinte pontosan egy évvel ezelőtt Allegri kikukázta a háromvédős rendszert, és egy madárfüttyös februári reggelen arra ébredt, hogy a Lazio ellen egy 4-2-3-1-et tett fel a pályára. A fényes sikerrel beváló újítás (ez Allegrinek amúgy már a harmadik a Juventusnál) bajnoki címet, kupagyőzelmet és BL-döntőt ért, pedig egész tavasszal azon vert minket a víz, hogy rohadtul nincs cseréje az első négy posztra. Ez tavaly tavasszal úgy oldotta meg a Mister, hogy néha Sanyi Sándort, de többször Dani Alvest (nőjön köröm a pöcsére!) tolta egy sorral feljebb, és bár öszvérmegoldásnak tűnt, működött a dolog.
Ezen felbuzdulva aztán nyáron a világ pénzét költöttük el a 4-2-3-1-es rendszerbe illő játékosokra. Jött Bernardeschi, Douglas Costa, és nem engedtük el Rómába (nagyon helyesen) Salah-pótléknak Cuadradót, hanem inkább véglegesítettük. Csakhogy közben elment Bonucci, és a védelem nélküle annyira szarul nézett ki, hogy Allegri újra variálni kényszerült, és egy csatár beáldozásával 4-3-3-ra rendezte át a csapatát.
Sok pénz két cserére
Így viszont az a helyzet, hogy elöl hemzsegnek a játékosok a fennmaradó két posztra (Röfi kirobbanthatatlan, meg amúgy sincs másik centerünk), még Dybala sérülése után is öten állnak sorban a két helyre, miközben most újra középen vagyunk vékonyak. Tavaly kénytelenek voltunk leakasztani Rincónt, hogy egyáltalán meglegyünk valahogy középen, most pedig, hogy három középpályással játszunk, még komolyabb a helyzet. Matuidi remekül bevált, de Khedira legtöbbször csak a levegőt rontja a pályán, a cseréje pedig a rémisztően ügyetlen Sztyuani, a formán kívül bátortalankodó Marchisio, vagy az ígéretes, de néha fafejűen vakmerő Bentancur. A Genoa ellen egy észak-északnyugati szélpöff elhozta, ami már hónapok óta esedékes volt: Khedira megsérült.
Na, most mi lesz?